malackaraj

Maradunk Szerbiában, de a pljeskavicás hamburgertől ellépünk egy édesség felé, ami a maga kategóriájában ugyanazt a minőséget képviseli. Émelyítő szuperfagylalt, főtt búzából.

A zsito-t csak mi, balga és éhes turisták toljuk ész nélkül, ünnepelve az alkalmat, hogy beestünk Belgrádba. Komoly arcok kizárólag Slava idején fogyasztják, de akkor minden családban készül és mindenhol illik is fogyasztani belőle egy kanállal. Kicsit olyan, mint a mi bejglink.

Beraktam a Papit a Volvóba és lecsapattam Belgrádig. A határon kinyomtam az adatátvitelt, vettem egy sört (Szerbiában nem zéró tolerancia van érvényben), az üres üveget odalöktem az anyósülés elé, a redbullos doboznak. Ez eddig csak nekem esett jól, az olvasónak nem, de jöjjenek a kiszabadulás során felszedett receptek, amikkel itthon is lehet, sőt érdemes próbálkozni. Az útról film is készült, hamarosan érkezik.

Belgrád egy szimpatikus, szockó Berlin. Az utak szélesek, az épületek nagyok, egy részük még vastagon magán viseli a bombázások nyomait, másik részük szocreál, a harmadik szép, de ez a kavalkád a lámpa nélküli gyalogosátkelőkkel és az olcsón kínált, kiváló koszttal együtt szeretnivaló.

A város kedvenc pljeskavicázóját, a Lokit, a Srbija-blog egyik szerzője, Árpi ajánlotta (a képen a barátnőjével és Papival kapaszkodunk egy-egy üveg LAV-ba).

Van, aki igen, van, aki nem. A legfétisizáltabb dizájnercipőt is felvesszük, egy autót pedig használni köll! Az autóban evéssel mégis baj van, de nem erről, fétisről, a királykék plüsskárpit állapotáról szól. Enni ugyanis nem eszünk autóban. Ezen a képen én vagyok. Várok a sorompónál.

A bor volt az oka az egésznek. Meg a meleg. Meg a kettő együtt. No és még a Hubertus is belejátszott, hogy jómagam és W. Árpád barátom a boglári vasútállomás 2. peronjának egyik beton virágládájában kezdjük meg egyik nyaralásunkat.

Megmondom őszintén, tisztelt bíróság, az agyam pünkösdkor lökte le a szíjat teljesen. Mer' addig… Addig se volt semmi az az idióta, de valahogy elviseltük. Nem vagyok egy rossz szomszéd, akárki megmondhassa. Elnézést, -tja. Na szóval, a Laci barátom vett vidéken egy fiatal birkát, fel is pucoltatta rendesen, külön a csontossát, külön az apróját, combot, lapockát, miegymást.

Csilit kérsz rá? Még élénken élt a számban, az agyamban és a véremben a pár perce bevett taco, pontosabban életem első habanerója, ami már nagyon nem számít cikinek a Scoville-skálán. Olyan pedig nincs, hogy majd én nem, így került az habaneróból is a kelleténél több a szervezetembe.

De hogy fagyira is bevegyem? Ne.

A gyerek nem szereti a halat. Pedig most, kamaszként lenne rá a legnagyobb szüksége. Meg később is. A ponty szálkás és halszagú (!?!), a sült keszeg egy recsegős csontváz, a törpeharcsán nincs mit harapni, a süllő meg a pisztráng ritka vendég, vörös tonhalat egyszer ettünk Olaszországban, a csukát mint tornacipőt azonosítja, a hiperek fagyasztópultjaiban található biomasszáról pedig előbb jut eszembe Frankenstein professzor munkássága, mint az ehető hal.

2003, Regöly. A félig leomlott pince homályában négykézláb mászva rájöttem: régen volt, hogy zsenge kisgyermekként ornitológusnak készültem, és egy fél milliméteres láb- vagy tolldarabkáról 100 méterről megállapítottam, hogy milyen madárhoz tartozik. Akkoriban fejből fújtam az Európa madarai című alapművet, de tizenvalahány év alatt elfelejtettem mindent, és most hiába találom meg, amit keresek, nem fogom tudni, hogy mi az.

Pár hete megtanultuk Bíró Lajostól, hogy aki jól ráérez, hova vigyen egy nőt, annak nyert ügye van. Összeszedtük a férfiak esélyeit legjobban növelő éttermeket, bisztrókat.

Betti félig német, pontosabban svájci-német, félig pedig magyar. Ez már ugyan három fél, de meglátjuk, ebben az esetben ez még kevés is. Betti génjeiben a svájci-német a domináns, mert sarkos, mint egy 82-es Jetta lökhárító, és száraz, mint Tutanhamon kézfogása.

Hagyományos uruguayi ízekkel parti

05.15-én, 13 órától

• Uruguayi bélszín
• Uruguayi spenótos palacsinta
• Uruguayi kolbász
• Sertésoldalas
• Húsos és kukoricás táska
• Saláták
• Krumpli
• Uruguayi puding tejkaramellel
• Egy pohár Sangria/Víz

Korlátlan fogyasztás: 3600/fő 

Egyéb italok a la carte.  Kéretik előre jelezni a részvételüket!!!!!!!! a 06 20 9383554-es telefonszámon, vagy e-mail cím: sergiot@freestart.hu 

Fellép az argentinai Duó Garacas.  Jöjjenek szórakozni és jót enni. Lehet kóstolni a híres mate teat !!!!!!!! Szervezi: Sergio Tabeira

Kedves Barátaim! Mindenki aki szeretne uruguayi bélszínt vásárolni, állandó jelleggel tudok biztosítani 4500 Ft/kg áron. Személyesen tudom átadni előre megbeszélt helyen.
Köszönöm!

Hely: SAS Club HOTEl étterem : XII. Törökbálint út 53. ! Megközelíthető a 8-as autóbusszal a Ferenc térről, A Farkasréti temető után két megállóval.

Ma, 15:30 -tól a Főzdefeszten mondunk okosakat a sörről Váncsa Istvánnal, Kovács Gáborral és Sulyok Miklóssal. Mellesleg kézműves sörök, én most iszom az első, az még nem kézműves. Mikszáth Kálmán tér, meleg van, gyertek!

Többi program a Főzdefeszt oldalán.

A tűzpiros Berkel a sonkaszeletelők veterán Ferrarija, és nem csak a színe miatt.

A jó sonka olyan izgatóan karmolja a nyelvet, mint egy nő a szeretője hátát.

Éghajlatilag úgy jártunk, hogy füstölve tartósítunk, pedig a sonka, az érlelt sonka maga a többszörös orgazmus, inspiráló szerelem, a tökéletes ízek egyike. A gasztropornó új szintjét léptük meg, áttetszőre szeletelt sonkák segítségével. A mennyországban Sonkakóstolón jártunk a Vár a Speiz sonka- és borbárjában.

Megszokott, magabiztosan használt fogalmainkat mind sutba kell dobnunk, mikor régi recepteket próbálunk értelmezni. Tiszta, szinte szűz fejjel kell olvasnunk őket, elfeledve mindazt, amit addig konyhai technológiákról, arányokról, időről, hőmérsékletről, sorrendről gondoltunk. Félelmetes játék ez, hiszen szakácstudományunk eleresztésével minden más alaptudást, és így összes előítéletünket, homályos, megalapozatlan, ám annál erősebb hitünket is el kell engednünk. Ugrás a semmibe, kapaszkodó nélkül, amolyan gasztronómiai bungee jumping.

Pálinkafesztivál, negyedik nap

Ez biztos, hogy ma akarod leírni, amikor ez itt teljesen kész van, te egyre inkább úgy nézel ki mint egy keskenyszemű reklámmacska, ennek úgy csillog a szeme, mint egy bonbonniere, én meg be vagyok rúgva? És pont ezzel a diszlexiás hülyével kell lediktáltatnod?

Suzette-et seggbe durrantották, ami finoman szólva impertinencia. Ráadásul akarata ellenére, ami finoman szólva égbekiáltó bunkóság.

Aki a buli miatt megy, hajrá, de ha szeretne tanulni és év közben jó pálinkákba nyúlni éttermekben, kocsmákban, akár spórolhat is. Innen nézve - és koncepcióval felvértezve - jó befektetés az esemény.

Mindenkinek van kedvence. Ha tényleg, akkor a legjobb sort kóstolni. Következetesen végig kell menni az egész fesztivál összes szilváján/málnáján/birsén/amin tetszik. Nem lehetetlen, elég pár szabályt betartani, úgy az a közel 25 tétel ép ésszel és értékelhetően meglesz. Tudom, tegnap megcsináltam az összes szilvát.:

• a kupica (1-2 cl) bőven elég kóstoláshoz
• egy tétel 10-15 perc, így sem az alkohol, sem az íz nem hülyít
• rengeteg vizet kell inni, minden pálinka után pár decit
• tíz tétel után tartottam egy órás szünetet, ettem zsírosat, kenyereset, sok vízzel, pihentem és nekimentem a másodiknak
• az ismeretlen manufaktúrákkal érdemes kezdeni, amikor még frissek az érzékek
• amiről tudvalevő, hogy szar, azt ki lehet hagyni, oszt' jónapot
• amit ismertem, hogy jó, nemrég kóstoltam, rendszeresen fogyasztom, azokat hagytam a legvégére, a szép befejezés jól esik
• érdemes korán kimenni, még érdemesebb hétköznap, de ezt jókor mondom. Akkor még kevesen vannak, van idő haverkodni, kérdezni, mert nem csak a zsír, a pálinka is szépen összeköt
• a kóstolás kevéssé hordaműfaj, magányos, befelé forduló ügy
• este iszonyat hideg van, nappal brutális napsütés, réteges öltözködés gyerekek!

A legjobb játék, amivel a szilvasoron haladást lehet még szórakoztatóbbá tenni, az egy főzde, egy gyümölcs, de három fajta. Erre a szilva különösen alkalmas, a Brillnél, és a Márkházinál ajánlott végigtolni nagy odafigyeléssel, és türelemmel, mert bizony, egy gyümölcs tud ennyiféle lenni. Szilva, szilva, de az egyik hízeleg, a másik balhézik. Ezt ma szőlővel is meg fogom csinálni, hihetetlen élmény.

A nap kedvence nálam a Brill Stanley volt, elég erőszakos, karakteres szilvapálinka, ami a besztercei és a muskotályos szilvával sorbakóstolva különösen jól kijött. 

Akinek nincs nótája, kérdezzen, melyik a főzde zászlóshajója, mire büszkék, és kóstolja végig azokat. Vasárnap perverz sort tartok, som, birs, szeder bodza, répa. Ezekkel viszont csak akkor érdemes foglalkozni, ha a kóstoló ismeri az adott csümölcsöt, ellenkező esetben kevesebb élményt nyújtanak, elmarad a felismerés, az íz helyének elpakolása az agyban, pedig ezek nagy pillanatok tudnak lenni.

Ha az egyik manufaktúránál becsúszik egy hibás tétel, bátran lehet továbbhaladni, aki egyet kienged, az többet is, kár véralkoholt és pénzt pazarolni. Viszont ez fordítva is igaz, ha valahol ütős pálinkát kapunk, szabad belekóstolni a többibe, és jól megjegyezni őket. A fesztiválón fájó az Agárdi, a Pelle és a Tarpa párlatok hiánya, a kóstolósorokból nagyon hiányoznak termékeik. A Márton vs. Pelle szőlőpárbajt kénytelen leszek otthon levezetni, nemes harc lesz, a fesztivál fénypontja lett volna. Bár, ha ma még felhorgad bennem a csibészség, és be tudok szerezni egy üveggel, felviszek egy Pelle muskotályt, és csakazértis. Mártonéknál minőségben és változatosságban is jelentős a szőlősor, a mai kezdés mindenképpen az lesz.

Egy nagy séta haza és ilyen ügyesen piálva csak a tompa álmosság marad, semmi gyilkos részegség, semmi másnaposság. 

Fesztiváloztak már bölcsen?

A Fényt nem kell bemutatni, de mi fogtuk a szilvapálinkát, belecsavartunk egy patront, és ráfújtuk a szilvalére. Szilvafény, szia, a Szilvagányoktól.

Ötéves lehettem, mikor nagyapám egyszer hazaállított vele a búcsúból. Augusztus vége volt, vasárnap, az utcabeli gyerekek mind a búcsú lázában égtek, meséltek a céllövöldéről, a körhintáról, az árusok színes bódéiról, a mesebeli kincsekről (tükrösszív, fakardok, törökméz, vattacukor, lacipecsenye, lángos, palacsinta). Engem még kicsinek tartottak, nem vitt magával senki, a magamfajta kisvárosi tökmag örült, ha kapott valami búcsúfiát.

Mozgalmasan indult a hideg márciusi reggel. Vili barátom telefonhívására ébredtem, igyekezzek kifelé, mert baj van: az új ló elszabadult a karámjából. Máris megyek! - válaszoltam készségesen és félálomban, magamra kaptam valamit plusz gumicsizmát, és nyargalás kifelé.

- Vandácska, ez egy olyan nap volt, hogy hazafelé akár fel is borulhatunk a Volvóval.
- Előtte azért szexelni kéne egyet.
- ?
- Mármint nem mi ketten.

Sok mindent tudunk, még több mindent nem, de nagyon sok mindent feltételezünk. A legboldogabbá általában ez utóbbiak tesznek. Feltételezhető például, hogy a szezámmag már az ókori egyiptomiak kedvelt alapanyaga volt, olajat készítettek belőle, belesütötték a kenyerükbe.

Bárányburger, piri-piris csirke, klasszikus tarja, rostélyos és tengeri süllő egyben grillezve, ez mai, folyamatosan frissülő, élő grilltanfolyamunk anyaga. A kezünket Kerekes Sándor séf vezeti a Bonfini Kertben. Mi pedig a nyakában lógunk.

A chili con carne Magyarország egyik legnépszerűbb étele, minden hagymás és húsos babok istene, imádat tárgya. Írtunk már tökéletes őséről, a frijoles charrosról, most pedig következzen hidegen.