Maradunk Szerbiában, de a pljeskavicás hamburgertől ellépünk egy édesség felé, ami a maga kategóriájában ugyanazt a minőséget képviseli. Émelyítő szuperfagylalt, főtt búzából.

A zsito-t csak mi, balga és éhes turisták toljuk ész nélkül, ünnepelve az alkalmat, hogy beestünk Belgrádba. Komoly arcok kizárólag Slava idején fogyasztják, de akkor minden családban készül és mindenhol illik is fogyasztani belőle egy kanállal. Kicsit olyan, mint a mi bejglink.

 

 

 

 

 

 

A zsito nem árnyalja a gondolatokat, nem sejtet, nem finomkodik. Képzeljenek el egy elsőrangú baklava-fagylaltot és lőn, a zsito olyan. Tömény, ünnepélyesen kifaragott faék a fehér, hímzett bordűrrel terített asztalon. A képen látható tejszínhab és a vaníliafagylalt senkit se tévesszen meg, bár kiválóan illenek hozzá, de otthon nem szokás ilyesmikbe bonyolódni, ez csak a kávéházi dizájn, mivel Slava nem most van, nagyiféle zsituhoz nem lehetett könyökölve sem hozzáférni.

Hozzávalók:

  • búzaszemek
  • dió
  • szerecsendió
  • mazsola
  • fahéj
  • cukor
  • víz, vagy tejszín

A puhára főtt búzát kiterítik picit megszikkadni, mazsolával, dióval összedarálják, fűszerezik, és a megfelelő állag (sűrű, inkább száraz, mint krémes) eléréséig higítják tejszínnel, vagy vízzel. 

A receptet Pásztor Árpitól kaptuk a Srbija blogtól. 

A másik oldalon egy vajdasági szuper fogás, a szintén Srbija blogos Géza anyukájától, Ilonától.