malackaraj

Szép fényes szombat reggelre ébredtek. Hideg volt, de a Nap úgy mosolygott az égen, mint egy jóságos kövér konyhásnéni a mennyei iskola menzájának ajtajában. (Mi persze tudjuk, hogy jóságos konyhásnéni egy kategóriába tartozik Nessie-vel és a Mikulással, de a Mikulásban is olyan jó hinni néha.) Mama elhatározta, hogy kipróbálja az új kenyérsütő gépet, amit a lányuktól kaptak karácsonyra. Nem kenyeret akart sütni persze, abba nem mert volna még belefogni, de az aranygaluska dagasztása pont megfelelő feladatnak látszott mindkettejük számára.

Maradunk Szerbiában, de a pljeskavicás hamburgertől ellépünk egy édesség felé, ami a maga kategóriájában ugyanazt a minőséget képviseli. Émelyítő szuperfagylalt, főtt búzából.

A zsito-t csak mi, balga és éhes turisták toljuk ész nélkül, ünnepelve az alkalmat, hogy beestünk Belgrádba. Komoly arcok kizárólag Slava idején fogyasztják, de akkor minden családban készül és mindenhol illik is fogyasztani belőle egy kanállal. Kicsit olyan, mint a mi bejglink.

Mindenki szereti, de nincs mindenkinek egy órája az elkészítésére. Bruttó, tűzhely mellett álló egy órája. Jackie Brown segített.

Aki nem cukrozza a kávét, nem érti, miért fogynak a csokitáblák, és néha elfelejt édességet rendelni, szereti. A többiek is.

Ennél egy keményebb sütemény van, a hájas tészta. Azt nem lehet holmi tejzsírokkal felülmúlni, de még így is egy ligában fociznak a tiramisuval, ezzel az itthon ezer tévhittel, sokszor tejszínnel terhelt, kőegyszerű, olasz desszerttel.

Mondd még egyszer! Hrrrooote Hgrrrrrütze. A csinos pincérlány és a sűrű vaníliasodóval tálalt vörös gyümölcskása együtt csak kihozta a német nyelv erotikus oldalát. Francia, hogyne, nagyon szexi, de a németben is vannak lehetőségek. Hkkrrrrrrrrrrrrrrrr.

Néhány összerottyantott erdei gyümölcsöt önálló desszertnek nevezni talán túlzásnak tűnhet, amíg csak olvastam róla, nem vettem túl komolyan. Németországban viszont elkerülhetetlen a kásával tálalt szegénykajaként - mindenkinek elérhetőek voltak az erdei gyümölcsök - indult rote grütze, azaz vörös kása. A kása mára elmaradt, felcserélte a vaníliasodó.

Többfélét próbáltam, a teljesen elpépesített változatok nem túl vonzók, a zselatinos gyümölcspépben úszó egész gyümölcsök nagyon kellenek az élményhez. A vaníliasodó elhagyható, de katarzisra csak ebben a kombinációban számítsanak, a savanyú, friss bogyók és a lágy, illatos vanília párosa gyorsan a tiramisu előtt találta magát, nyári, könnyű, de gazdag édesség, ami ütődött, véleményes gyümölcsből is elkészíthető. Vaníliakrém nélkül panna cotta, flan, sajttorták, túrótorták mellé is tálalható.

A rote-t annyira konkrétan kell értelmezni, hogy bármilyen piros idénygyümölcsből készülhet, sőt, van sárga és zöld lehetőség is, de azok a piros nyomába se érnek.

• 10 dkg ribizli
• 10 dkg meggy
• 10 dkg eper
• 10 dkg málna
• egy vaníliarúd kikapart magjai
• a fenti gyümölcsökből 40 dkg átpréselve, vagy pépesítve, ahogy tetszik
• zselatinlap

A gyümölcslevet, vagy pépet felforralom a pár kanál vízben feloldott zselatinnal és a vaníliával, belekeverem az egészben hagyott gyümölcsöket, összeforralom és behűtöm. Nagyon kevés zselatin kell bele, éppencsak zselésítse be. Cukor fölösleges.

A vaníliaöntet angolkrém, ahogy azt Karitól már alaposan megtanultuk.

Melyik a kedvenc német ételük?

Szoktak álmodozni? Tudom, az élet megrontója, kancsalul festett egekbe néz, de szoktak? Mostanában az Adriáról álmodozom. Ülök az öbölben, mellettem az ivójoghurt meg egy krafna, hanyatt fekszem a kövön, csend van, sós a levegő, én meg csak úgy vagyok. Hajnal van, mögöttem éppen söpörnek, a kávézó egy óra múlva nyit, a halpiac már bezárt, az öregek még nem ülnek a padon, a pék felől sülő kenyér és péksütemény illatát hozza a szél, nem gondolok semmire, elfogad egy kávét?

Mostanában nem veszek receptújságokat, régebben sokat vásároltam, főleg az ünnepi számokat és a tematikus példányokat. Esős tavaszi délutánokon előveszem a gyűjteményt és átlapozom őket. Közben álmodozom. Látom magam, ahogy hablapátokkal, spatulákkal körülvéve brillírozok a konyhában, valószínűtlenül magas torták tetejét díszítem saját kezűleg készített marcipánrózsákkal. Kevésbé fantáziadús napokon azt képzelem el, egyszer sütök egy olyan tortát, aminek a krémjét négyszer kell visszahűteni és a magazin hasábján a nehézségi fokot öt kis cukrászsapka jelöli. A lúdlábtortát sincs türelmem tejszínhabbal körbepöttyözni. Megnyugszom, mert eszembe jut Tomával felállított alaptételünk, a főzés szenvedély, a sütés kémia, félreteszem az újságokat, és elfeledkezem a felkiáltójelekkel bejelölt süteményekről, meg arról, sose fogom őket megsütni.

Egy kivételével. A recept azonnal megtetszett, mert egyszerű, könnyen elkészíthető, kevés, de annál jobb alapanyagból áll és nem kell miatta szétrobbantani a konyhát. A hozzávalókat kijegyzeteltem, de a nevét nem írtam fel, így lett belőle Elba süti. Semmi köze Németországhoz vagy az azonos nevű folyóhoz, az új név az elronthatatlan rövidítéséből született.

További előnye, hogy variálható, sütöttem dió helyett darált mogyoróval, aszalt gyümölccsel, dobáltam bele apróra tört csokit, hagytam kopaszon, öntöttem le étcsokival, mindig jó lett. Ügyeltleneknek és kísérletező kedvű férfiaknak találták ki, meg azoknak, akik nem akarnak három órát gályázni egy habos csodával.

Öt tojás sárgáját habosra keverünk 15 deka vajjal és 15 deka cukorral. Hozzáadunk 10 deka durvára vágott (vagy darált) diót, egy evőkanál rumot, a felvert tojásfehérjét, 15 deka lisztet, egy citrom lereszelt héját és két marék mazsolát. Őzgerincformába öntjük és 150 fokon körülbelül 50 percig sütjük. Kész. Negyed óra, plusz a sütés. Két tálat kell elmosni utána, megszűnik az úgy ennék valami édességet nyavalygás, konyharuhába tekerve napokig eláll, vihetjük buliba is, mert nem olvad, nem csöpög, nem csurog, társaságban hanyag eleganciával viríthatunk vele a nincs egy jó recepted? kérdésre. Megkerestem az igazi nevét. Király szeletnek hívják, de az unalmas és fellengzős.

Tudnak egy pofonegyszerű sütit?

Szokás szerint Kari süt, Anna beledumál, kivételesen szerdán, nem vasárnap, mert Annát megette a Bátor Malackaraj

Almás, datolyás, ricottás sütemény következik. Ebből kettőről tudtam, hogy mi, a harmadiknak csak megtetszett a neve. Ez a süti kicsit körülményesen készült. Azon a hétvégén, amikor el szerettem volna készíteni, nem kaptam ricottát. Persze akkor már tudtam, hogy ez egy olyan sajt, ami inkább túró, de mégis sajt.

A ricotta, bár szükségben, Magyarországon helyettesíthető áttört, és tejszínnel fellazított túróval, egy másik termék. Általában a parmezán készítése után visszamaradt, lefölözött (az a föl a mascarpone) íróból készül. Az írót egy kevés citromsavval felmelegítik (ricotta- újramelegített) így a bennemaradt fehérjerögök összeállnak, ez a savósajt a ricotta. Puha, édes és csak pár napig fogyasztható, mert gyorsan elveszíti nedvességtartalmát és kellemetlenre savanyodik. A legfinomabb változata a juhtejből készülő ricotta romana.

Könnyen elkészíthető otthon egy hasonló termék: egy liter teljes (magas zsírtartalmú) tejet felforralok, beleöntök 30 ml citromlét, 3 g sót és kevergetve csendesen forralom tíz percig, majd egypelenkával kibélelt szűrőbe öntöm.

A túró, szerelmünk savanyúbb. Ugyanígy, de nem friss, hanem alvadt tej leszűrésével készül.

A következő napokban viszont ráálltam a ricotta keresésre, és kiderült, egyáltalán nem olyan különleges, mint gondoltam, és az első boltban is lett volna, csak nem jó helyen kerestem, vagy a dolgozók nem jó helyre tették. A lényeg, hogy vásároltam fél kiló ricottát, és már semmi sem akadályozhatott tovább. Mivel a hétvégét anyósoméknál töltöttük, így vendégszereplésben készült a süti. Összecsomagoltam a hozzávalókat, és vittem magammal. Nem kell nagy távolságra gondolni, Budapesten belül maradtunk.

A vajat és a lisztet dolgoztam össze elsőként. A recept azt mondja, addig elegyítsük, amíg morzsakupacra emlékeztet. És tényleg úgy nézett ki, mikor leállítottam a gépet. Ekkor kapott cukrot és újra kezdődött a keverés, aminek folyamán még egy kis vizet öntöttem a masszához. És ezzel a tészta el is készült, ment a hűtőbe.

Felvágtam a datolyákat és kiszedtem a magot a közepükből. Utána az almaszeleteket is kisebbre vagdostam. A keverőtálba öntöttem a ricottát, egy kis lisztet, tejet és két tojást.És egy kis szilvapálinkát. A recept brandyt ír, de tudtam, hogy ez is jó lesz. Ezt az egészet addig robotgépeztem, amíg összefüggő, de azért folyós állagú lett.

A hűtőből kivett tésztát elegyengettem a tepsi alján, majd ráhelyeztem a datolya darabokat és az alma szeleteket. Direkt össze-vissza, nehogy a felvágáskor két gyümölcs között menjen a kés, és így olyan szelet is létrejöhet, amiben valami nincs. Aztán erre ráöntöttem a ricottamasszát, és egy egész órára ment a sütőbe.

Rettentő finom illata volt sütés közben, és a teteje is szép aranysárgára pirult. Mikor kivettem a tepsiből, már mindenkinek folyt a nyála. Aztán kiderült, hogy a datolyát senki sem szereti, sőt a sült almát sem.

Ebből a sütiből én ettem a legtöbbet, nekem ízlett. És akkor is büszke vagyok, hogy annak ellenére, hogy ennél talán csak a forralt víz elkészítése egyszerűbb. Pont úgy néz ki, mint a receptkönyvben a fényképen.

• 1/2 bögre teljes kiőrlésű finomliszt
  
• fél teáskanál sütőpor
  
• 60 gramm vaj
  
• 1/2 bögre cukor
  
• 1/2 bögre jéghideg víz
  
• az almás-datolyás rátéthez: 400 g lecsöpögtetett almabefőtt
  
• 1/3 bögre friss vagy aszalt, kimagozott, félbevágott datolya
  
• 500 gramm lecsöpögtetett ricotta sajt
  
• 1/2 bögre sovány tej,
  
• 2 db lágyan felvert tojás
  
• 1 evőkanál brandy

Vettek már ricottát?

- De jó nálad lenni. Mióta is nem voltam?
- Két éve Anyám. Igyunk még egy pálinkát!
- Igyunk! Áh, de jó ez. Házi?
- Persze. Szilva.
- Valami süteménysütést emlegettél ma estére.
- Non plus ultrát kell sütnünk. Holnap van a nővérem születésnapja.
- Remek. Süssünk! Segítsek?
- Jó lenne, mert negyven főre lesz. Felkészültél?
- Persze! Süssünk. Előtte még egy pálinka?
- Mindenképpen. Szükséged lesz rá.

Vakmerő kijelentést tettem, mert a non plus ultráról azt sem tudtam, hogy létezik.  Negyven főre. Süteményt sütni vidékre kell menni. A pesti  megoldja valami bögréssel, egy bögre cukor, egy bögre liszt, pár tojás és kész a süti. De Félegyházán igazi lakodalmast kell villantani.

• A tésztához: kell 20 dkg liszt
• 1 teáskanál sütőpor
• 20 dkg vaj
• 5 dkg vaníliás cukor
• 2 tojássárgája
• A bevonathoz: 2 tojásfehérje
• 15 dkg porcukor
• + tetszés szerinti házi lekvár az összeragasztáshoz (mi használtunk barackot, meggyet és málnát)

Ildike nekiállt, a lisztet összekeverte a sütőporral, deszkára öntötte és a közepébe kis mélyedést nyomott, amibe beletette a kis kockára vágott vajat, a tojás sárgákat és a vaníliás cukrot. Összegyúrta, majd fél órára hűtőbe tette.
- Még egy pálinkát?
- Jól esne. Pihenjünk, amíg pihen.
- Egy cigi?
- Az is belefér.

Ezután a tésztát vékonyra nyújtotta, kis pogácsaszaggatóval köröket szaggatott belőle és kivajazott tepsibe tette.
- Jól van, szépen sül. Még egy pálinka?
- Mindenképen.
- Aggódom, hogy odaég. Már egészen barna.
- Vegyük ki! Odaég.
- Nincs itthon porcukor Anyám.
- Nem gond. Van mozsarad?
- Van.
- Majd én.
- Milyen leleményes vagy! - Néhány vízhólyaggal és majd én egy zacskóban klopfolóval szétverem felkiáltással később a tojásfehérjét a porcukorral és pici citromlével habbá vertük és kiskanállal mindegyik tésztalapocskára kis halmot raktunk. 150 fokos sütőbe toltuk, és kis lángon kb. 10 percig sütöttük. Amikor kihűlt, párosával összeragasztottuk lekvárral úgy, hogy a habos rész legyen kívül.

- Kifolyik a lekvár.
- Nem baj, tapaszd vele össze.
- Ma este ez az első édes nyalásom, leszámítva a mézes pálinkát.
- Erről jut eszembe, most olvastam a vagina monológokat.
- Ez most miről jutott eszedbe?
- Hát nézz rájuk! - röhögünk. Nagyon.
- És tetszett a könyv?
- Nem értettem. Mint ahogy ezt a sütit sem.
- Igyunk még egy pálinkát!
- Igyunk! Egészségedre Anyám! Ez a süti jó. Nem mondom, hogy megéri a macerát, de ha két barátnő rég találkozott és újra meg akarják találni egymást tökéletes választás.

Mikor ettek legutóbb non plus ultrát?

Ezzel a sorozatunkkal a konyhában újaknak szeretnénk segíteni, Kari süt, Anna beledumál

Semmi közöm a konyhához. A főzéshez sem sok, sőt, ahhoz van a legkevesebb. Műszaki végzettséggel nem értem az olyan dolgokat, hogy csipetnyi só, meg ízlés szerint, egy kevés tej, és kicsit besűrítjük, mégis rákattantam a hétvégenkénti süteménykészítésre. Így, ha jól sikerül, hétfőn tudok vinni a haveroknak kóstolót, ha meg nem jó, akkor is viszek.

Nincs kedvenc ételem, de a gesztenyepürét gyűlölöm. Szívből. A szagától hányingert kapok, nem tudom megenni. Mindez a múlté.
Sejtettem, mi az oka az ellenszenvnek. Soha nem ettem még egy jót.