Nincs kedvenc ételem, de a gesztenyepürét gyűlölöm. Szívből. A szagától hányingert kapok, nem tudom megenni. Mindez a múlté.
Sejtettem, mi az oka az ellenszenvnek. Soha nem ettem még egy jót.

  A piacon van egy nem szép árus zöldségesem is, nála veszem a lecsónak, pürének, lekvárnak, likőrbe valót. Volt egy kiló gesztenyéje olcsón, megvettem, mert ott volt, nem másért. Pont így veszek minden évben egyszer gesztenyét, hogy pucolás közben, káromodva fogadjam meg, soha többet, és mindig sósan készítem el. Most édes püré lesz belőle, igazi, meglátjuk, az hogy tetszik.
  A gesztenyék domború oldalát egyesével, kereszt alakban be kell metszeni. Kilónként simán egy óra meló, én kisbaltával csinálom, régen nem érdekel, ha egy kicsit belevágok a húsba is. 45 perc alatt megsül 150 fokon. Forrón kéne megpucolni, de ezt senki se gondolhatta komolyan. Ahogy hül, úgy lesz egyre nehezebb vele a munka, de úgy lesz egyre könnyebb megfogni. Ezt a hülyeséget. Kesztyűben pedig képtelenség kapirgálni.
  A gesztenyékre tenyérrel rányomok, így egy kicsit elválnak a héjtól, késsel lefejtem a külső burkot, majd a belső vékony héjat is. A belső hártya helyenként mélyen belenyúlik a húsba, kínszenvedés az egész. Kilónként három órával számoljanak, pont két filmet lehet megnézni. Ne a dogma filmeket tegyék be, a Cápamese és a Madagaszkár jobb lesz, nekem bevált.
  Van bő fél kiló gesztenyénk. Ne számolják ki mennyibe kerül, és semmiképpen se szorozzák fel a munkaórákat az órabérükkel. Borzasztó végeredményt kapnak, a gesztenye ára meredeken száguld felfelé feldolgozás közben, a beszerzési ár érdektelen részösszeg csupán.

A bolti gesztenyemassza határértékeit a Magyar Élelmiszerkönyv határozza meg. A főtt babos mókolás manapság nem megoldható és nem is költséghatékony. De a lényeg. "A "cukrozott gesztenyekrém" víz, cukor, és legalább 380 g gesztenye (Castanea sativa) keveréke, 1000 g késztermékre számítva." A termékhez -és a lekvárokhoz, dzsemekhez, egy kategória- étkezési olajok és zsírok, pektinoldat, vanillin is adható.

  A megpucolt terméseket kevés vízben megfőztem, bő egy óra kellett nekik. Jó, és akkor most hogyan tovább? Elturmixolom tejszínnel? Az elég karcsú. Recept kell. Nem tudom kitalálni valaminek az ízét, amit nem tudok megenni. Fogalmam sincs, hogyan kéne jól.
  A Chili&Vanílián találtam egy reményteli receptet, vaníliával. Kezdett megtetszeni.
  A felét elraktam köretbe, húshoz, levesbe, rizsbe, tartottam az édes végeredményétől. A vaníliarudat a gesztenyével kellett volna megfőznöm, sőt, nem vízben, hanem fele víz, fele tejben, ezen már nem tudok segíteni, a főzővizet is leöntöttem róla. Pótlásnak forraltam egy decit tejet a vaníliával, belekapartam a magokat. Fél deci vízben 2,5 deka cukrot sziruppá főztem, 2,5 deka olvasztott vajjal, egy deci tejszínnel, egy csipet sóval, a vaníliás tejjel a 25 dkg gesztenyéhez öntöttem, összeturmixoltam.
  A pürét, ízén túl fojtós állaga miatt sem tudtam megenni, ezért krémesebbre hagytam, mint az eredeti recept írja, ott nem kell bele a tej és elég 3/4 deci tejszín, így kialakíthatók a krumplinyomón átpaszírozott kukacok is.
  Elraktam, reggeli kávé mellé jó lesz. Nem lett jó. Bődületesen imádnivaló lett. A vanília látványosan érződött a lágy, tejszínes gesztenyekrémben, ismeretlen, új íze volt, bőven megérte a fenti küzdelmeket. 

Szeretik a gesztenyepürét? Szoktak készíteni?