malackaraj

A stracotto az egyik legjobb befektetett munka - kivett végeredmény arányú étel. Kicsit kavargatom, hogy le ne kapjon az elején, óránként benézek a fedő alá, ha kér még, adok neki egy kis vörösbort. Két ponton lehet piszkosul elhibázni, ócska hússal és olcsó borral.

Aki evett már friss habanero csilit, rögtön észrevehette az illatán is az őszibarack, vagy mangó fűszeres, édes aromáját. Igen, a csípésen felül ezt tudja ez a paprika, ezért érdemes vele egy kicsit külön foglalkozni. Mivel még mindig nincs medvehagyma, vagy bármi idényzöldség a piacokon, mással kell kihúznunk, amig a tél az utolsókat rúgja. Csilipaprika gyümölccsel, napsütéshez.

R.-nek, nehogy ma is idegrohamot kapjon

Két alapanyag, egy vasserpenyő, némi zsiradék és kész vagyunk. Kész vagyunk a koleszban, otthon, egy platnin, szálkásítva, csóróságban, de néha még gazdagságban is, és kész van a gyerek, a köret. A tojásos rizs.

Szép. Édes. Egész évben elérhető. Aztán tavasszal kiéhezve ráugrunk a zöldborsólevesre, néha a zöldborsófőzelékre, és annyit, nem sokat foglalkozunk vele. Pedig milyen jó a véres hurkához.

Végre elég hideg van a töltött káposztához. Végre elég hideg van az anyósülés előtt hurcolt, egész kocsit bebüdösítő lábosoknak. Elég hideg van az egyre kisebb és kisebb lábosokba vándorló töltéseknek, amiből az utolsó kettő, százhuszadszorra felmelegített, ezredszer madárlátta a legfinomabb. Semmi, semmi nem lesz jobb, ha egyszer hagyjuk kihülni, kivéve a káposztás ételeket.

- Én ezt meg nem eszem.

- Nem érti, mi? Nem érti, akkor majd mi megesszük.

- De ezen nincs hús, mi ez?

- Ín, babám, ín. Meg bőr.

- Kirántjátok az inat?

- Igen, és hörögve, sírva, zokogva fogjuk megenni. A nyelvünk felragad a szájpadlásunkra, a szupermorzsa ropog és jó lesz nekünk.

Nem sütök kenyeret. Húst sütök. Csak a tisztánlátás végett.

Nem ugrok az Ikea Food részlegében, még kevésbé az áruház éttermében, büféiben kapható ételekre. Nem tudják azt, amit a bútorbolt néhány terméke, gyors, praktikus, szerethető, élhető és olcsó válasz égető kérdésekre. Leginkább azt tudják, mint a rosszabb termékeik, pozdorjásak, súlytalanok. Kivéve egyetlent, egyetlenegyet, a dobozos feketekenyeret. Az nem is olcsó.

Szép fényes szombat reggelre ébredtek. Hideg volt, de a Nap úgy mosolygott az égen, mint egy jóságos kövér konyhásnéni a mennyei iskola menzájának ajtajában. (Mi persze tudjuk, hogy jóságos konyhásnéni egy kategóriába tartozik Nessie-vel és a Mikulással, de a Mikulásban is olyan jó hinni néha.) Mama elhatározta, hogy kipróbálja az új kenyérsütő gépet, amit a lányuktól kaptak karácsonyra. Nem kenyeret akart sütni persze, abba nem mert volna még belefogni, de az aranygaluska dagasztása pont megfelelő feladatnak látszott mindkettejük számára.

Bíró Lajos említette egyszer a Robuchon-féle híres krumplipürét, a vajmánia egyik legszebb vadhajtását. Utánanéztem az arányoknak, és nagyon büszke lettem a nagymamámra, mert nem sokkal volt elmaradva a híres mesterszakácstól. Vigyázat, az arányokat nem írtuk el.

Méz van? Vodka van? A vodka miben van? Üvegben? Mézlikőr masnival!

Még egy mikulás, és elhányom magam - mondja Woody Allen az Annie Hallban, a los angeles-i karácsonyozós jelenetben. Ezt idézzük minden évben, mikor a levegő megtelik karácsonyi képzavarral, a századik kirakatban is mikulássipkás nyulak csengettyűznek, Télapó áll a jászolnál és jutányos a fahéjillatú csillámos gyertya, és alapvetően minden olyan karácsonyi hangulatú. Ettõl a szótól aztán bepánikolok, összerezzenek kedves magyar tanárom messzirõl visszhangzó ordítására, visszaszívom, kitörlöm, átfogalmazom.

Hagyjon engem békén ezzel a szóval, Boriska. Ilyet, hogy hangulat, magyar órán nem mondunk. Mit jelent, az hogy hangulat, mit akar ezzel mondani? Milyen az, aminek hangulata van? Mi az? Mondtunk ezzel valamit a versrõl? Ugye? Tessék csak tovább elmélkedni, és akkor megszólalni, ha valami gondolata is van. A mindent betöltő karácsonyi hangulat, akarom mondani zűrzavar a gasztronómiára is kiterjed: karácsonyi ízû minden, ha van benne egy kis szegfűszeg, fahéj, vagy gyömbér. Ha csillog, fenyőfa vagy csillagalakú, piros vagy zöld, esetleg akkor, ha kerül bele mák, dió vagy bármilyen citrusféle.

Azt pedig, hogy őket miként köti össze egyetlen ünnep, már nincs, aki tudja. Ezzel valójában semmi baj, hiszen a karácsony lényege a káosz, no meg, hogy együnk, együtt, sokat, jót.

A citrom pedig jó, és a fenti gondolatmenet végén, hangulat és szimbólumok ide vagy oda, lehet remek karácsonyi ajándék a sóban eltett citrom, karácsonyi étel pedig az azzal főtt marharagu.

A recept ráadásul marokkói, szóval tényleg ott vagyunk, ahol a part szakad.

Évek óta hallgatom, képzeld, sikerült macaront sütnöm. Képzeld, megy a macaron. Képzeld itt és itt kapni macaront. Jó, aztán szalagos fánk édes lányaim, az megy? Hm?

Aki nagyon akar röhögni, olvassa el a tegnapit is!!!

Az úgy kezdődött, hogy Árpi haverom megint beújított egy új pipit magának (cicamicát, ahogy ő hívja), és ebből az alkalomból egy spontán összeröffenést hirdetett viszonylagosan önköltségi alapon, mert hát az Árpi az nem egy Rotschild báróval keresztezett Teréz anya, azaz nem ellensége a saját pénztárcájának. A piát állom, de kaját hozzatok. Az se baj, ha főztök valamit. Tulajdonképpen ez is nagy szó volt. Duplán ledaráltattam egy kiló hátszint, finom krémesre, zsírpapírba vele aztán elindultam.

A nyelv pont befért a dögnehéz Kryptonite mellé a fehér béléssel kivarrt fekete táskába. Az anyag régen morcsos volt az eleinte lelkesen nejlonzacskóba csapott, de később feszt kitekergő lánctól, most véres is lesz. Ez egy ilyen műfaj, a kosz kötelező, a vér csak esélyes, előbbit meg lehet szokni, a másodiknál úgyis mindegy.

Az ecetes krumplisalátát nem kell bemutatnunk, bár, a klasszikus uborkasalátának is nagy sikere volt, de ez itt most nem a mozifilm, hanem a rendezői változat.

- Nem hoztatok valami töményet?

- Bazdmeg, hoztam 9 liter vodkát!!!

Meg is lett az eredménye, a lényeg, soha, soha ne engedjék barátaikat a gép elé ülni, ha éppen be vannak jelentkezve Facebookra (levelezőprogramokba, egyéb közösségi médiákra). Híresen vicces filmkritikusokat se. Őket a legkevésbé.

Cserna-Szabó András nagy kedvencünk, ez a poszt neki szól, az ő nevét szeretnénk még halhatatlanabbá tenni. Egy pacal segítségével.

Az a jó a fűtési szezonban, meg a trehány népekben, hogy ami a pulton marad, az oxidálódik. Pontosabban kiszárad. Szélei megbarnulnak, ha puha volt kemény lesz, ha kemény volt, kőkemény. Mehetne a kukába, de 30 dkg ír vajnál mégis megállok egy pillanatra és elgondolkodom a félig beszáradt krumplipüré sorsán. Heti kármentésünk következik.

38 fok van, de ahol a márvány visszaveri a napfényt, minimum 42-nek érezni, egy pórusunk nem marad szárazon. A Torre del Mangia tetejét próbáljuk befókuszálni, de mintha az egész tér halszemoptikában gördülne ránk, csak foltokban látunk. A harmadik kávé és a második liter víz után is össze kell szedni minden erőnket, hogy felfogjuk Zsófi, már évek óta Sienában élő barátnőnk pörgő utasításait, információit, iránymutató karlendítéseit. Na, gyertek már, iszonyú sok minden van még, nem láttátok a hernyót, az összes farkast, meg a Katalin fejét, és még fel is kell mászni, le kell jönni, vissza kell menni. Kimerült, üveges tekintettel, vizes, csapzott hajjal, vörös arccal, lógó végtagokkal mászunk utána a meredek, kacsaringós középkori utcákon. Megáll, visszanéz, sóhajt. Na jó, azért előbb kaphattok egy ciaccino-t.

Az öreg bajszosban meg lehet bízni. Ha valaki, akkor ő hoz. - mondta a nejem némileg túlzott bizalommal, de végül neki lett igaza. Már egy hónapja vadásztunk cseresznyepaprikára a piacon, de senkinek se volt. Ezekkel a "tennap még vót, hónap tán lesz" dumákkal aztán faszául ki voltam segítve, mígnem az asszony rátalált az öreg bajszosra. Ő megmondta, szombatra hoz, amennyit bír. "Olyan másfé' kila tán összegyün. Ötér egy kila. Jólesz?" - kérdezte az öreg és csak nézett a Steve McQueen-kék szemeivel a sapka simlédere alól, amely sapka úgy nézett ki, mintha még maga Vak Bottyán generális fújta volna bele az orrát anno.

A garázsban leláncolom a bringát a motorról, dőlne a kocsinak, eléugrok, a váz a nadrágzsebembe rakott üvegnek ütközik. Hm. Nem biztos, hogy a combomra kötözött dorset nagás sóval kellene este bringaútra indulni. Elképzelem, ahogy az Oktogonra becsúszva törik az üveg, tépi a farmert, és a sebbe rögtön beledörzsöl a csilipaprikás só. Majd elviszem jövő héten, akkor táskával megyek, így iktatva ki a fegyencgyógyászat élvezetének legkisebb esélyét.

Tejfölös, tejföllel, tejfölben. A végén locsoljuk meg tejföllel. Adjunk hozzá annyi tejfölt, hogy elérjük a megfelelő állagot. Tálaljuk, kínáljuk tejföllel. Kenjük, kanalazzuk rá, keverjük hozzá.

Mert melyik konyha illeszkedik szinte sajátjánál is jobban a magyar késő őszbe? Hát a grúz!

A bajai és a szegedi kérdésnél van egy, az ország halfogyasztási grafikonjait tekintve lényegesen nagyobb és fontosabb kérdés. Cukorral, vagy borssal a káposztás kockát? Mindkettővel!

Van pár nemzetközi lelkesedés, amiben nem tudok részt venni. A sajttorta az egyik. Igen, ettem már olyat, amire azt mondták, ez az, ez a tökéletes, az mennyei, de az is csak egy sajttorta volt. Unalmas minekvan, desszertnek semmilyen, ételnek desszert, ha cheese cake-nek hívják, akkor se lesz több. Legalább könnyű elkészíteni. Én is sütöttem egyet.