A stracotto az egyik legjobb befektetett munka - kivett végeredmény arányú étel. Kicsit kavargatom, hogy le ne kapjon az elején, óránként benézek a fedő alá, ha kér még, adok neki egy kis vörösbort. Két ponton lehet piszkosul elhibázni, ócska hússal és olcsó borral. 

 

Zsíros fartő, vagy pofa, esetleg szegy, nyak, oldalas, másból nem mernék nekiállni, most pofából készült és végtelenül elégedettek voltunk vele. Marhahús kell, rengeteg kollagénnel, némi faggyúval, cubákokkal tarkítva, azok a részek, amiket egy gazdag húslevesbe, vadasba, vagy tisztességes pörköltbe főznénk. Főztem már borzalmas stracottót, mert a hús nem volt megfelelő és nem adott szaftot, egyszerűen nem volt benne elég anyag.

Borból minél nehezebb és gazdagabb az a vörös, annál jobb lesz a végeredmény. Nem győzzük hangsúlyozni, nincs olyan bor, ami főzni jó. Főzni az a bor jó, ami inni is jó, mert a szar nem válik arannyá hő hatására, mint az köztudott, és mint azt alkimisták százai is bizonyították. Ha pedig valaki a savankásat issza, és sajnál két palack kiváló bort az ételének, szépen kérem, ne főzzön stracottót (semmilyen borral készülő ételt). 

  • 1 kg a fent említett húsrészek egyikéből, egészben
  • 20 dkg vaj
  • 2 sárgarépa megtisztítva, felszeletelve
  • 2 zellerszár megtisztítva, felszeletelve
  • egy fej vöröshagyma megtisztítva felszeletelve
  • 1/2 fej fokhagyma gerezdjei szétlapítva
  • só, bors
  • 1-2 palac kiváló, testes vörösbor

Felolvasztom a vajat, a húst és a zöldségeket körbepirítom rajta. Felöntöm annyi borral, ami pár perc alatt elpárolog. Ezt a műveletet megismétlem legalább ötször, majd félig felöntöm borral és fedő alatt elkezdem főzni. Néha ránézek, ha igényli, öntök alá még bort. Amikor a húst kanállal lehet vágni készen van, addigra a szaft is sűrű lesz, de ha nem eléggé, a húst a léből eltávolítva ér azt magas lángon sűrűbbre beforralni.

Ettem már pár friss rozmaringággal fűszerezve.

Most polentával ettük.