- Én ezt meg nem eszem.

- Nem érti, mi? Nem érti, akkor majd mi megesszük.

- De ezen nincs hús, mi ez?

- Ín, babám, ín. Meg bőr.

- Kirántjátok az inat?

- Igen, és hörögve, sírva, zokogva fogjuk megenni. A nyelvünk felragad a szájpadlásunkra, a szupermorzsa ropog és jó lesz nekünk.

 

Rántott borjúlábra még senkit sem tudtam rábeszélni. Aki nem értené, nem az egész, csontos lábat rántjuk ki ilyenkor, hanem az előfőzött lábról szépen, egyben lefejtett bőrt és inakat. Ami magában egy nagy semmi, de ez a ragacs és a ropogós panír együtt, annál több. Különösen majonézzel. 

  • egy borjúláb
  • babérlevél
  • egész bors
  • tojás
  • liszt 
  • zsemlemorzsa
  • zsír, de, majd olajban sütjük
  • majonéz

A lábat érdemmes a hentessel 15 centis szeletekre vágatni, úgy jobban elfér a lábasban. Gyöngyöző vízben 4-5 óra alatt fő puhára. Omlósra, krémesre, testetlenre kell főzni. 

Óvatosan lefejteni a lábról, nagyjából vállalható formákra felezni, panírozni, és magas lángon, fedő nélkül ropogósra sütni a panírt rajta. Elkészítés előtt muszáj előre érdeklődni a szeretem, nem szeretemről, mert a rántott borjúlábnak csillogó szemű rajongói és öklendező, hisztiző ellenzői vannak. Slussz.

Melyik táborba tartoznak?