Szép. Édes. Egész évben elérhető. Aztán tavasszal kiéhezve ráugrunk a zöldborsólevesre, néha a zöldborsófőzelékre, és annyit, nem sokat foglalkozunk vele. Pedig milyen jó a véres hurkához. 

 

Csak a véletlen műve az egész.

Ettem már párszor étteremben mentás zöldborsópürét, múlt héten a Vár a Speizben, egy báránycsülökhöz adták, jól rákívántam otthon is. Veszettül illik egymáshoz a két alapanyag, és párosuk talán tényleg bárányhúshoz a legjobb.

A másik eset érdekesebb, a mentával készültem elkeverni a zöldborsót, az hozta az ötletet. Volt még az asztalon pár friss jalapeno-paprika és wasabi. Ezek mind milyen szép zöldek, és, és, ezek szerintem passzolnak. De még mennyire. Volt az asztalon véres hurka is, tisztességes, a sváb, zsemlével, ahogy kell (végre lehet kapni Józsikánál, a rizsesből egy falatot nem tudok lenyelni). Vauuuu.

Mivel tönkretettem a botmixerem ezer éve, a zöldborsót szétnyomkodtam egy villával. A csilipaprikát iszonyú apróra vágtam. A wasabiport kevés olajjal higítottam. Mindezt alaposan elkevertem. Jó ez a darabos állag, de a pürésítés se árt meg neki. Az arányok kóstolósak, de az eleve változó erősségű jalapeno és a wasabipor is csak fűszer, óvatosan adagolják, mert könnyedén elnyomják az édeskés, friss zöldborsóízt. 

A mentás püré hasonlóan egyszerű, a zöldborsót éppen ressre főzöm, kevés levével, ízlés szerint mentalevéllel, sóval, borssal pürésítem. 

Véres hurkához őrületesen finom, de adnám halhoz, garnélához, poliphoz is. 

Holnap kiderül, hogy került a jalapeno és a wasabi együtt az asztalra.

Hogyan veszik be a zöldborsót?