malackaraj

Van, amihez nem nyúlunk. Nem szokás például egyben lehúzni egy téliszalámi penésztől porzó héját, apróra vagdalni a fűszeres húst, és felhigítani alantas alapanyagokkal.

A szétrepedt sült hurka, kolbász nem nagy dicsőség, amit egyszer bőrbe töltöttünk, őrizze meg a formáját. Nem trancsírozzuk szét a sütni való kolbászokat, pláne szalámikat, az oltári szentséggel pedig végképp nem tennénk ilyet.

Majd egy napon megéreztem a téliszalámi fűszerezését elnyomó, érlelt hús aromát, ami eszembe juttatta a szélben szárított sonkákat. Miért is ne pancsolhatnék belőle fűszert?

A nyereményjátékban begyűjtött téliszalámi tatárokban, fasírtokban és töltelékekben végezte. A téliszalámi nem könnyű eset, sajátos íze könnyedén kicsap más karakteres összetevőket, például parmezánnal kifejezetten rossz párosítás.

Bazsalikomos télitatár

• 20 dkg apróra vágott téliszalámi
• 10 db, friss, feldarabolt bazsalikomlevél
• 10 dkg szárazon megpirított, majd pépesített fenyőmag
• só

A hozzávalókat alaposan összekeverem és forró pirítóssal tálalom.

Zöldségtatár téliszalámival

• 10 dkg apróra vágott téliszalámi
• egy piros kaliforniai paprika
• fél csokor friss, apróra vágott petrezselyem
• 3 szem koktélparadicsom
• egy kis salottahagyma
• két gerezd fokhagyma

A zöldségeket felkockázom, kevés vajon megpirítom, és elkeverem a szalámival

Téli mogyoróvaj

• 10 dkg mogyoróvaj
• 10 dkg ledarált téliszalámi
• 1/2 kiskanál curry

Spárga téliszalámival - a serranós spárga után

• egy köteg kevés vajas vízben megpárolt zöld spárga
• 10 dkg apróra vágott téliszalámi
• 5 dkg vaj
• két gerezd apróra vágott fokhagyma
• fél csokor apróra vágott petrezselyem

A fokhagymát a vajon aranybarnára sütöm, belekeverem a szalámit, petrezselymet, és a spárgán tálalom.

Téliszalámis felfújt

A sajt, vagy bármilyen összetevő helyett 5 dkg apróra vágott téliszalámit keverek a tojásos habba.

Kedves nyereményjátékosok! A játék határideje továbbra is 07 29, aznap megint lesz valami téliszalámis ügy és oda kérjük a ti megoldásaitokat, én pedig addig is sokat gyakorolom a 06 és a 07 közötti különbséget. Pardon.


Főztek már téliszalámiból?

Hát még nem ettek egy jó gulyást, hol ettek volna? - nem tudok kibújni, külföldiek jönnek, oldalpillantás nélkül pucolom a répát, darabolom a zellert, inazom a lábszárat és már véletlenül se nyúlok a római köményhez. Szakácskönyvek maradnak a polcon, a belsőségek maradnak a hentesnél, ma az egyetlen és tökéletes választás: gulyásleves.

Hát igen, fel is tűnt, hogy nem pofából van, abból jobb lenne, micsoda szörnyűség!- kapom az arcomba félórás nyígás után. Pofát még sose ettek, és nem, nincsenek ráizgulva a lehetőségre, de örülnek neki, hogy a sok kollagéntől szaftosabb lenne a hús, mégse akarnak szaftosabbat. Úgy szerettem volna pofából főzni, majd szatyromban a lábszárral, nekikeseredve megfeledkeztem a hiányos mélytányérkészletünkről, így ki lábosból, ki bögréből eszi a gulyáslevest.

Utálom a lábszárat, kényes vendégnek főzve sok a resztli, de most úgy döntöttem, nem fogom kidobni, vagy egy máshoz felhasznált alaplébe ölni a lepucolt, húsos inakat, csúf cafatokat.

A csúnyáját pár csonttal alaposan lepirítottam, felöntöttem egy kevés vízzel, hagyma, répa, a zeller levelei, fűszerek és alaplét főztem belőle, ezzel erősítettem fel a gulyást, ami így sűrűbb és töményebb lett, mint valaha. Duplagulyásfuckyeah.

A recept egyszerű

• 1,5 kg marhahús (ha lábszár,kiinazva, de pofa, fartő jobb talán)
• 2 nagy fej vöröshagyma
• 1 kg krumpli felkockázva (szezonban újkrumpli, a héja nem túl elegáns, de kit érdekel?)
• 3 répa (felőlem elmaradhat)
• negyed zellergumó (felőlem elmaradhat)
• púpozott evőkanál fűszerpaprika
• csapott evőkanál, szárazon megpirított kömény
• só, bors, kevés szalonna, tálaláshoz felkarikázott hegyes erős
• víz helyett a csúnyájából és pár csontból főzött alaplé

A húst a szalonna zsírján alaposan körbepirítom egy serpenyőben, ráborítom a lábosban aranybarnára pirított, apróra vágott hagymával, megszórom a paprikával, köménymaggal, sózom, borsozom, felöntöm vízzel (alaplével) és puhára főzöm (legalább három óra). Amikor már puha a hús, beleszórom a feldarabolt zöldségeket, ressre főzöm és kenyérrel tálalom.

Csipetkével nem szoktam bajlódni, de egyszer a rendelkezésre álló láboskészlet hiányosságai úgy hozták, hogy az előételnek szánt velőscsontot is belefőztem, de az egy kipróbált és bevállalós csapat volt, csillogó szemekkel és még csillogóbb arccal imádtak érte.

A gulyásleves mellett még a paprikás krumpli, marhapörkölt és a töltött káposzta hasonlóan biztonságos választás.

Kinek főznek gulyáslevest?

Mindig jól esne egy reggeli pálinka. Valakinek a vécén elfogyasztott cigaretta és kávé indítja jól a napot, én a gyümölcsöt kívánom. A cigi és kávé, bár felhasználója egy ablaktalan mellékhelységgel felszerelt lakásban sokkal zavaróbb, mint a szagtalan felesező, előbbi lazán lehelhet délig mindenkire.

A problémát tovább fokozza a reggeli kérdése, egy jó gyümölcsre kenyeret kíván a szervezet. Kenyeret és fokhagymát, húst, szalonnát. Mivel nem a félhatos csavaroskifli csapat ritmusára mozgok, amikor olyat iszom, eszünk mellé, nem rögtön bebiciklizünk a munkába, aztán csak lesz valami, mindig is volt, mert úgy még sose volt, hogy sehogyse lett volna, igaz-e? Az első fröccsig meg végképp lesz valahogy, legfeljebb nyolcas az első kerékben.

A reggeli pálinka nem lett a napi rutin része, de reggelizni mégis kellene valamit. A szalonnás tojástól a korpakekszig mindent kipróbáltam, de kevés, sok, nehéz, könnyű, büdös, édes, hányinger, hasfájás volt minden, a legkevesebb bajom a magányos reggeli teától, vagy kávétól volt. Csak a gyümölcsre nem gondoltam, pedig akinek a reggeli pálinka öröm, nincs az a gyümölcssav, amitől az egész délelőttje a savanyú böfögés nevében teljen.

A tejes turmixok okozta bélkatasztrófát a legkönnyebben a tej elhagyásával lehet megoldani. Megérkeztem a kiindulási ponthoz, gyümölcskoncentrátum, magában.

Mostanában jöttem rá, a pálinkához leghasonlóbb, de társadalmilag elfogadott reggeli keresése közben önállóan felfedeztem a smoothie-t, ami kezd divatba jönni itthon is. A smoothie gyümölcsös gyümölcsturmix (néha zöldségekkel), bár lehet benne tej, vagy joghurt, de ez kevésbé jellemző, és pont a lényeget nyomja le. Friss gyümölcs, esetleg édesítve, szívószállal elfogyasztható, sűrű állagban, az is megissza, aki a gyümölcsöt csak pálinkának tudja elképzelni.

Eszközigénye nem sok, a megmosott, meghámozott, kimagozott, turmixgépben, vagy botmixerrel szétcsapott alapanyagokat elég egy krumplinyomón átpaszírozni, és jól behűteni. Frissen elkészítve darált jéggel is lehet higítani. Ha karakteres mézet, vagy nádcukrot használnak, az tovább ízesíti.

Pár jó arány nálunk is elérhető gyümölcsökből:

• 1 egység feketeszeder
• 1 egység málna
• 2 egység áfonya
• 1/2 egységgrapefruit
• méz ízlés szerint

• 30 dkg eper
• 5 szál feldarabolt, kevés vízben szétfőzött rebarbaraszár
• 1 vaníliarúd kikapart magjai
• méz ízlés szerint
• pár csepp citrom

• 4 őszibarack
• 20 dkg ribizli
• méz, ízlés szerint

• 20 dkg piszke (egres)
• két édes körte
• méz muszáj

Kívánják a gyümölcsöt reggel?

A folyékonykenyér bloggal, és kedvenc hamburgerezőm, a Manga Cowboy séfjével, Petyával tökéletes sörkorcsolyákat kerestünk néhány közismert és pár különleges sör mellé. Jól sikerült, egyik sörkereskedő vendég pipacsmezőn beköszöntő halálhoz mérte az eseményt.

Dani az este előtt egy héttel elhozta a tíz üveg sört, mi pedig elkezdtünk falat festeni Vandával. A söröknek nem párt, hanem kiegészítőt kerestem, azt az ízt a sörben, amit megfeleltethetek egy ételre. Ahogy haladtunk előre, egyre bátrabban fantáziáltunk, így került olasz paradicsomos kenyér a füstös német sör, és epres disznóhús az USA-ból (nem csak Millerük van) érkezett Raging Bitch mellé. A korcsolyák könnyedén elkészíthetők és tévé előtt, kézből is fogyaszthatók.

A Pilsner Urquell szolídnak számított ebben a kínálatban, egy vicces földimogyorót préseltem mellé. A Gösser Bock, ahogy minden bock sör, jól megy az aszalt szilvához és a kakukkfűhöz, ebben a receptben is így szerepelnek, most ugyanezt adtam elő, csak a sör a pohárban maradt, a többi összetevő szilvapástétommá alakult.

Földimogyorós húskenyér, minden sör mellé feladható, általános sörpástétom:

• 500 g szárazon pirított földimogyoró
  
• 250 g darált hús (sertés, de a birka se rossz ötlet)
  
• 50 g apróra vágott prosciutto crudo
  
• 50 g felkockázott prosciutto crudo szalonnája
  
• só, frissen őrölt bors
  

Az alapanyagokat elkeverem, és egy pástétomformában, vagy sonkaprésben 45 perc alatt 180 fokos sütőben megsütöm, a formában hagyom kihülni, vastagon szeletelve, kenyéren tálalom.

Aszaltszilvás húspástétom, ez minden bock mellé jól illik, biztonságos választás, a sertéshús-aszaltszilva párosítás népszerű téma.

• 500 g kimagozott, felnégyelt aszalt szilva
  
• 250 g darált hús (sertés)
  
• 100 g felkockázott szalonna (inkább ne füstölt)
  
• 50 g felkockázott prosciutto crudo
  
• egy kávéskanál fahéj
  
• egy kávéskanál szegfűszeg
  
• fél csokor apróra vágott kakukkfű
  
• egy csokor apróra vágott petrezselyem
  
• só, frissen őrölt bors
  

Az alapanyagokat elkeverem, és egy pástétomformában, vagy sonkaprésben 45 perc alatt 180 fokos sütőben megsütöm, a formában hagyom kihülni, vastagon szeletelve, kenyéren tálalom.

 Az Erdinger barna búzasör már bonyolultabb téma volt, de Vanda rávágta a füstölt valamit, én meg kaprot találtam az üvegben, így született a préselt csülök. Az anyagban túllőttem a kaprot, mert imádom, alábbi receptben a lefelezett mennyiség szerepel. Faék egyszerűségű cucc, ha a társaság befogadja, füstölt pisztrángból is van értelme nekiállni.

• 500 g puhára főtt, felcsíkozott füstölt csülök, bőrrel, cubákokkal együtt
  
• fél csokor apróra vágott kapor
  
• 100 g natúr pisztácia
  
• fél citrom héja lereszelve
• só nem kell, még így is túl sós lett
  

Az alapanyagokat elkeverem, és egy pástétomformában, vagy sonkaprésben 45 perc alatt 180 fokos sütőben megsütöm, a formában hagyom kihülni, vastagon szeletelve, kenyéren, citrommal megcsöpögtetve tálalom.

A füstölt pisztrángos, kenhető változat:

• 200 g összetört füstölt pisztránghús
  
• negyed csokor apróra vágott kapor
  
• 100 g vaj
  
• 100 g durvára tört pisztácia
  

A hozzávalókat alaposan elkeverem és kenyérre kenem, pár csepp citrommal megcsöpögtetem.

A tíz üveg sörrel színesített olívazöld nappalifalunk két nagy felfedezése lett a Schlenkerla (bambergi füstölt sör, elsőre kellemetlen füstöt lehell a pohárból, de a második kortytól szerelem, sötét, brutális eset, a Sörspecialistánál kapható) és a Raging Bitch párja. A nagy, nehéz füst mellé hús, gondolja az egyszeri ember, de nem, ide könnyű, lédús és pikáns kell. A paradicsomot Vanda dobta be, mint a füstös íz legjobb zöldségpárját, ebből lett a bruschetta, az eredeti recept technológiáit picit módosítva.

• egy centi vastag fehérkenyérszelet (mi rozst használtunk)
  
• édes, illatos, tökéletes, tőérett paradicsom (holland, üvegházi alkalmatlan ilyesmire, ütnie kell a zöldségnek)
  
• két bazsalikomlevél összetépve
  
• egy gerezd fokhagyma
  
• olívaolaj bőven
  
• só, bors
  

Rendesen úgy készül, hogy a kenyeret bedörzsölik a fokhagymával, sütőben szárazon megpirítják, rápakolják a paradicsomot, összetépett bazsalikomot, sózzák, borsozzák és meglocsolják olívaolajjal. Kiváló alapanyagokból elkészítve látomás, másból nem érdemes nekiállni.

Most máshogy készült. Serpenyőben olívát hevítettem, abban megsütöttem a kenyereket, ráhalmoztam a paradicsomot, bazsalikomot, a visszamaradt olajban éppencsak megpirítottam a felszeletelt fokhagymát, és megszórtam vele a kenyereket, só, sok bors.

 A Raging Bitch ( A Csak a jó sörnél kapható) idióta cimkéjén túl egy nagyon jó sör, első kóstolásra gyümölcsözést kerestem, de nem, az amerikai komló ilyen menő. A keserűben most gyümölcsöt, epret, vagy ribizlit találtunk. A páros furcsán hangzik, de nagyon működik együtt.

Eperben pácolt sertéshús

• 500 g tarja (kacsából lenne az igazi, utólag jutott eszembe)
  
• 4 dl házi eperszörp
  
• 2 dl balzsamecet
  
• egy vöröshagyma
  
• egy fej félbevágott fokhagyma
  
• só, bors
  
• barnamártás (Petya ötlete volt, és milyen jó ötlet volt)
  
• egy csokor koriander
  

A felkockázott húst és zöldségeket egy éjszakára elrakom az összeforralt szörpből és ecetből készült pácba. A hagymákat eldobom, a pácból kiszedett húst kevés zsiradékon átsütöm, sózom, borsozom. A maradék páclét beforralom, barnamártással kiegyensúlyozom a buta édességét (ehhez kellett Petya) és beleforgatom a húst. Az apróra vágott, friss koriander opcionális, sokan utálják.

 A Manga Cowboy nem csak a helyet adta, hanem meghívott minket a náluk is kapható Asahi japán sörhöz készített korcsolyákra.

Kifordított szusit kaptunk wasabis mártogatóval, és egy onion bungee-t, masalával fűszerezett, rántott hagymacsomagot szójaszósszal. A kifordított szusiban garnéla fogta a rizses algalapot és az egész pankóban volt kirántva, minden szempontból kifordította a szusit, nagyon bírtuk. Petya iszonyú jó húst vesz és profin süti, azért szoktam oda, de a hülyeségre is vevő. Legközelebb elmondja nekünk, hogyan készül pontosan a levegős répatortája.  

Köszönjük a Manga Cowboyoknak a közreműködést!

Mit esznek meccs sör mellé?

- Én nem leszek itthun, de tüllem kigyühettek, csak ne felejcsem a kúcsot! – Elfelejti. Érthető a feledékenység, izgatott, kirándulni ment. Mama kirándulásnak hívja azokat a termékbemutatóval egybekötött, minimum kilenc óra menetidejű buszos utazásokat, melyeknek végcélja a halál fasza után három kilométerre levő település, hogy ott hatszámjegyű összegért gyapjú ágyneműgarnitúrát próbáljanak eladni az értő közönségnek. A résztvevők között értékesnek mondott ajándékokat osztanak ki, a Hölgyek általában szobaszökőkutat, kávéskészletet, vagy ételtároló dobozt kapnak, az Urak zseblámpát, vagy csavarhúzó készletet.

Rövid eszmecsere és apu telefonon nyújtott segítsége után betörünk a présházba, átöltözünk és nekem remek ötletem támad, meglepem a mamát, főzök valamit, mire hazajön. Lehetőségeim korlátlanok, itt a kert, a hűtő és a pébépalackos gáztűzhely is. Vajdlinggal a kezemben, dudorászva indulok a kertbe, hát igen, így az igazi, frissen szedett zöldborsó, saját újhagyma, saját petrezselyem, a répa meg a zöldség még satnyácska, nem baj, van a pincében. Megszedem a borsót, kifejtem, átmosom a kerti csapnál, Artúr könyörgöm, muszáj itt dögleni kereszbe’?

Fogom a cirokseprűt, elindulok répáért, zöldségért. A tyúkok kárálva futnak elém, a kakas a disznóól mellől méreget, ha közelebb jössz, olyat vágok beléd, hogy meggebedsz, fegyver van nálam! Tyúkkísérettel keresztülvágok a baromfiudvaron, hessmáapicsábainnen, lemászok a pincébe, meregetem a szemem, boldogan jövök vissza, kimegyek a kerti csaphoz, megmosom a zöldségeket, megpucolom őket, kimegyek a kerti csaphoz, megmosom. Hát megy ez, kérem.

Öt perccel később lila fejjel óbégatok, Zoli, gyere, gyújtsd meg ezt a kurva gáztűzhelyet, hát nem gyullad be, ha elengedem a gombot, kialszik. Na végre, köszi.

A zöldborsóleves az egyik kedvenc ételem. Nyersen is szeretem a zsenge borsót, a színét is, először mindig hagyományos módon készített levest főzök belőle. Másodszor is, de pirosan, fűszerpaprikával, utána bármilyen formában jöhet. A zöldborsót disznózsíron párolni kezdem, meghintem liszttel, rövid ideig pirítom, (lehúzom a tűzről, úgy adom hozzá a fűszerpaprikát) hozzáadom a karikára vágott répát, zöldséget, egy-két gerezd fokhagymát, két újhagymát és a csokor petrezselymet, sózom, felöntöm vízzel.

Ha lenne víz. Kimegyek a kerti csaphoz, vizet hozok, kezd a tököm tele lenni a zarándoklattal a kerti csaphoz. Felöntöm vízzel. A nehezén túl vagyok, palacsintát fogok sütni hozzá. Kidörzsölöm sóval a vasserpenyőt, affranc, a tojás! A tojás a kamrában, a kamra zárva, a kulcs ki tudja, hol. Megfogom a cirokseprűt, tyúkkísérettel keresztülvágok a baromfiudvaron, felmászok a góréba, na ez meg még tojik, akkor várok, fogalmam sincs, a többi hol csinálja. Visszamegyek, elégedetten üldögélek, miért nem forr a leves? Mert elaludt a láng. Ó, hogyaza….Zoliiiiiiiii elaludt a gááááááááz! Újra begyújtja a tűzhelyet, felsöprök, na megnézem a tojót, hátha már végzett, addig a leves itt maradhat.

Nem hiszem el, hogy még mindig kotlik, kell nekem az a tojás, erőszakhoz folyamodok, a tyúk kárál, csapkod, repül a szalma, kidobom a tyúkot a góréból, két nyamvadt tojáson döglik órák óta, az eszem megáll. Hát most meg hogy futott ki a leves, az előbb gyújtottunk alá, elegem van, Zoliiiiiiiiii a gáááááááz! Úszik a tűzhely, kimegyek a kerti csaphoz vízért, megtisztítom, Zoli kategorikusan kijelenti, hogy utoljára jött be meggyújtani a gázt, én morgok, kimegyek a kerti csaphoz, akkor jut eszembe, hogy a másik gázrózsát is meg kellett volna gyújtani, de már nem merek szólni, most hogy lesz nokedli a levesbe, a palacsintáról rég lemondtam. A tyúk is direkt kettőt tojt, hogy velem baszakodjon, a lábam leszakad, gyulladj már meg, miért csahol ez a kutya?

Lehunyom a szemem, nem akarom látni. Nyitva hagytam a kiskaput, az összes baromfi az udvarban és a virágoskertben, Artúr jókedvűen vadászik, a tyúkok magukon kívül menekülnek, eszelősen ugranak neki a drótkerítésnek, én óbégatok, mint aki beszorult, a leves röhögve újra kifut, úszik a présház, idill a tanyán.

Mire a mama hazaér, kitakarítom a présházat, rövid gondolkodás után úgy döntök, mégsem meszelek ki, kenek a Zolinak két karéj zsíros kenyeret, a maradék levest Artúr kapja, nekem nincs étvágyam és megfogadom, hogy soha többé nem főzök a gáztűzhelyen, a sparhelt, az az én világom.

Artúr. Hát nem cuki?

Főztek már idén zöldborsólevest?

Kezdődik. Ebédidő van, ételről lesz szó. Terhes feleségem még nem volt, ezért ilyenkor jött a körömpörkölt, húsleves, rántott hús, valami kurva csípősek, halászlé, meki, valami kurva fokhagymás, sör, egy girosz, egy unicum, könnyedén meghatározható, erős ízek, zsír, emlékek köré épül a férfinak ez a vágya. Ezt kívánják, igazuk van, Cézár saláta, narancslé, répa még engem se izgatott fel.

Hát mit? Vasárnap, két óra. A kívánósság nem szerda délben érkezik. Felnőtt, egészséges, nem várandós ember ehető kívánságának végső leadási határideje ez az időpont. Egy hajnali ébresztésből marakodás lenne, de vasárnap, kettőkor, éhesen persze, hát mit ennél, mondjad, meg se feszülök, pedig egy másik ország kívánságlistájából készített pöttyöslabdát nem biztos, hogy csont nélkül beviszem.

Cevichét ennék.

Kedd és péntek a halnap, vasárnap zárva vannak Pistiék. Ceviche, hát azt én is ennék, a legjobbat homárból ettem. Homár. A Metróban van élő homár. Ezt nem gondolom komolyan, a homár él, persze hogy él, ezért lesz homár, érted, az az egyetlen fellelhető, friss ceviche-alapanyag, de ki öli meg? Megölöm, öltem már ennél cukibbat. Azt se tudom, hogy kell. Nem tudom, homár pont nem kárált a ceglédi tanyaudvaron, olvasni mégis megtanultam valahogy, majd az segít.

Homárok, szevasztok, nem kell elúszni. Iszonyú éhes vagyok, a fogammal fogom kitépni a szívetek, ha van egyáltalán. Közben kétkilós zacskó landol a bevásárlókocsiban. Mi ez? Fagyasztott garnéla, anyukám is ebből csinálja. Ebből a piciből? -meredek a kövér lisztkukacokra, majd összevetem az árcédulákat, a befektetett időt, és az integető homárok sorfala előtt békésen elindulok friss koriandert és ecetes jalapenot keresni.

A ceviche egy erősen fűszerezett, citromban marinált halsaláta, csípős, édes-savanyú, üdítő nyári étel, hideg Margaritával, még hidegebb sörrel, vagy Cubalibrével. Egy szexi ruszli, aki azt szereti, ezt imádni fogja.

Ceviche budapesti vasárnap módra:

• 0,5 kg fagyasztott garnélarák
• 100 g ecetes jalapeno
• egy csokor friss, zöld koriander
• egy nagy fej lilahagyma
• egy citrom leve
• 1 dl olívaolaj
• só, bors

A hazaúton felolvadt garnélákat lecsöpögtetem, egy kevés olajon megszokásból megpárolom (előfőzöttek a rákok) leszűröm, meglocsolom a citromlével, elkeverem az átöblített jalapenoszeletekkel, az apróra vágott korianderrel és hagymával, sózom, borsozom és lehetőség szerint pihentetem negyed-fél órát.

A ceviche készülhet édesvízi rákból (ez pusztult ki itthon) felkockázott sügérből, nagyobb garnélákból, polipból, tintahalból, pisztrángból, fogasból is. A friss alapanyagot nem kell előfőzni, ez megtörténik a citromlében/ecetben. Egy másik recept, friss, nyers alapanyagra:

• 1/2 kg hal/rák/puhatestű
• 2 dl citromlé
• egy fej apróra vágott lilahagyma
• egy nagy, felkockázott pirospaprika (kalifornia)
• Tabasco szósz, szójaszósz, só, bors
• citrom

A garnélákat a szójaszósszal, sóval, borssal ízesített citromlébe rakom negyed órára. Lecsöpögtete, elkeverem a zöldségekkel, és ízlés szerint keverek bele a csípős szószból, felnegyedelt citromokkal tálalom. Az egyik kedvencem:

• 1/2 kg hal/rák/puhatestű
• 2 dl citromlé
• 1 apróra vágott hagyma
• 4 kápiapaprika felkockázva
• 2 nagy paradicsom felkockázva
• 10 dkg zöld olívabogyó
• egy csokor apróra vágott petrezselyem
• két csokor apróra vágott koriander
• egy evőkanál paradicsompüré
• 2 dl olívaolaj
• 10 dkg lecsöpögtetett jalapeno
• egy evőkanál apróra vágott oregánó

A húst a citromlében hagyom negyed órára, leszűröm, elkeverem a többi hozzávalóval és egy éjszakára elrakom a hűtőbe. Sügérből a legjobb. 

Mit kívánnak?

Nem tudnád legközelebb egy gézzacskóba kötni az egész feketeborsokat? - elkerekedett szemekkel nézek, nem értem a kérdést, te nem tudnál csak egyszer úgy lefeküdni hogy nem kapcsolod fel a villanyt, pont amikor a félálom párnára nyáladzó állapotában lebegek? Nem, van ami nem megy. A tányér szélére toltam a babérleveleket, és belemerítek a húsos káposztába. A kanálon egy egész bors, volt ideje megfőni, ereje nagy részét elvesztette, rá kell harapni, hogy a tejfölben úszó, savanykás, zsíros hús tökéletes legyen.

Szilynek

Az elmúlt három napban felőröltem Anna idegeit (nem először), nem ettem semmit, de ma (pénteken), ma csordultig vagyok érzelemmel, átfutnék a szivárvány alatt és keblemre ölelném a világot, de a világ a minimum 400 köbcentis szilikoncsöcsökre izgul, meg a műszempilla hatású műszempillákra, nekem egyik sincs, ezért csak csókokat hintek az erkélyről, megint esik, nem számít, ájmszinginindörén, oh, mennyire illik a mai naphoz, az, amit már hét elején megrendeltem a hentestől, mennyire ideális, mennyire fantasztikus is vagyok én, én….én.

Töltött sertésszív.

Ma mintha nem esne, ilyenkor rögtön elszaporodnak a sörösdobozok a hűtőben, és vad ötletek születnek a felhasználásra. Megiszom, vagy megfőzöm.

Szeremle Bajától pár kilométerre levő falu, a Szeremlei-Dunának is nevezett Holt-Duna partján. Ha Anna nem húzná mindig ki az érzelmi magömléseim táplálta közhelyeket, olyanokat írnék, hogy a falu festői környezetben fekszik, meg hogy pazar természeti adottságok, és hogy a horgászok Mekkája ez a vidék.

Szoktak álmodozni? Tudom, az élet megrontója, kancsalul festett egekbe néz, de szoktak? Mostanában az Adriáról álmodozom. Ülök az öbölben, mellettem az ivójoghurt meg egy krafna, hanyatt fekszem a kövön, csend van, sós a levegő, én meg csak úgy vagyok. Hajnal van, mögöttem éppen söpörnek, a kávézó egy óra múlva nyit, a halpiac már bezárt, az öregek még nem ülnek a padon, a pék felől sülő kenyér és péksütemény illatát hozza a szél, nem gondolok semmire, elfogad egy kávét?

Sajnos már engem hívnak fel. Illetve ez a része nem sajnos, de fogcsikorgató, ahogy elfogynak a tudáshoz vezető telefonvonalaink. Állok, mint fasz a lagziban, nem vagyok egy csapkodós, de az ám a büszkeség, hogy nem a serpenyőm törik, hanem a csempe szilánkjai repülnek, de a töltött paprika nem megy. Megy minden, az egyben sült karajomnak csak bojt nincs a végén, de ezek a töltött paprikák kikészítenek, mert ezt is későn akartuk megtudni, ahogy a dödöllét, paprikás gombócot, a prószát.

Elhoztad az egész birkát? Ez nagyon durva, gyönyörű. Zuhog az eső, a konyhában, fehér műanyagvájdlingan az alvadt vér pudingja remeg. Elkértem a vért is- mondja Balázs, akkor már csontvelőmig vagyok hatódva, imádom a birkapörköltet, erre itt a vére, a birka vére, a hagymás vért is imádom, birkából elérhetetlen csemege, eddig egyszer ettem egész életemben. Csináld meg - és kiment szétfűrészelni a fejet.

- Néni, fáj? Néééni, fáááj? - fáj, basszátok meg, kis mocskok, és néni az anyátok, szitkozódom a járdán fekve. Nem elég, hogy legalább két métert repültem a Babettáról és rövid, de annál meredekebb ívű röppályámat olyan talajgyakorlattal zártam, amivel bármelyik nívósabb ritmikus gimnasztika versenyre kvalifikálhatnám magam, a sarki iskolában óraközi szünet van, és az összes kis nyavalyás rajtam röhög az ablakból, pedig nincs min, a gyalogbéka mint póz ebben az esetben teljesen elfogadott, vajon a seggem is kivan-e, mert a felsőm hurkaként a nyakamra van csavarodva. Eddig jutok a gondolataimmal, mikor újra a levegőben találom magam, a levegőben meg is pördülök, atyaisten, egy jeti, szóval agyrázkódásom is van és hallucinálok.

Van lekvár? -kérdezi Péter. Itt van málnaszörp. Szobi. Nem azt kérdeztem. Én sem itt lakom, hát honnan tudjam, van-e lekvárjuk, egyébként sem az való rá, tessék a málnaszörp. Úristen. Ne úristenezzél, az előbb Mustang cigit kínálgattál körbe, ahhoz képest ne törjön rád a gasztronáci.

Minden édesvízi halak közül a harcsának áll a legjobban a magyar szervesanyagkezelő kreatívitás alapgyakorlata; a pörkölt. És a csukának. Tömör szerkezet, erőteljes íz, az akár sertéscombnyi méreteket öltő és sertéshús módjára szálkamentes filé ész nélkül felkockázható, ezeken kívül mást nem is kell tudnia. A zsírja nem elégséges, a harcsa nem mangalica, de ez a hiányosság pótolható. Sertéssel, mi mással, a halpörkölt sem indul el olajon.

A tojásos nokedli fejessalátával hozná meg a tavaszt, de a fejessaláta egyre kevésbé ehető, ezért a tavasz eljövetelét jobb másik eseményhez kötni, aminek fejtegetése nem tartozik szorosan a Malackaraj tárgyköréhez. Májusban már jók vagyunk, végre lehet kapni elfogadható áron újkrumplit, az egyik legegyszerűbb évadnyitó zöldséget. Ez egy emlékeztető poszt, szégyellném, ha valaki idén petrezselymes újkrumpli nélkül maradna.

A petrezselymes krumplinak nincs receptje, ökölszabályai vannak. Egyforma méretű újkrumplik, vaj, rázogatás, és lekapatás.

Az újkrumplit nem kell meghámozni, aki a földre esett kekszet kidobja, egy kefével dörzsölje át egy délután alatt a féltojásnyi szemeket, a három másodperces szabály* híveinek elég, ha folyó víz alatt többször átmossák. A krumplikat egy nagy lábosba rakom, rádobom a vajat, lefedem és közepes lángon rázogatva (sohasem keverve, mert összetörik) negyed óra alatt megpárolom. Leveszem a fedőt, és magas lángon pár perc alatt lepirítom, hozzáadom az apróra vágott petrezselymet, összerázom a krumplival, hagyom kicsit lekapni, sózom, tálalom. Az egyforma szemek azért fontosak, mert így mind egyformán ressre készül, nem krumplipüré és nyers kavicsok serege lesz a végeredmény.

• 1 kg egyforma méretű újkrumpli (a féltojásnyi méret ideális)
• 20 dkg vaj
• két csokor friss petrezselyem
• só

A petrezselyem miatt halakhoz különösen jól illik.

*A leesett étel három másodperc földön töltött idő után még fogyasztható

Mit készítenek újkrumpliból?

Nagy bátorság kell elhagyni a hagymát, és helyére fahéjat, szegfűszeget szórni. A chorizo egyetlen mentsége a paprika, de ortodox társaságnak tálalják óvatosan.

A kolbász sem csak a miénk, sőt, minél több európai rokont kóstolok, egyre kevésbé hiszek a paprika, kömény, fokhagyma és vöröshagyma sérthetetlen egységében, kizárólagos uralmában. A fenti ötösfogat szorításából kikívánkozó kísérletezőnek a legjobb első választás a chorizo, a spanyol eredetű, de egész Latin-Amerikában elterjedt kolbász. A megszokott kolbászízektől csak a mérsékelt paprika, hagymahasználat és az illatosabb fűszerezés különbözteti meg.

• 1 kg dagadó (bárányból izgalmasabb)
• két gerezd apróra vágott fokhagyma
• két csapott teáskanál őrölt fahéj
• két csapott teáskanál őrölt szegfűszeg
• két csapott teáskanál durvára őrölt feketebors
• egy csapott evőkanál kiváló minőségű, édes fűszerpaprika
• egy csapott teáskanál csípős fűszerpaprika (portugál piri-piri, ez volt itthon)
• egy csapott evőkanál apróra vágott, friss oregánó
• egy csapott teáskanál cukor
• egy evőkanál ecet (balzsamot szoktam használni)
• só ízlés szerint

Vöröshagyma nincs benne egyáltalán, és fokhagyma is elég kevesebb, sőt, nyugodtan elmaradhat. A dagadó önmagában elég zsíros, az ebből készült kolbász nem igényel hozzáadott szalonnát. Kis mennyiségben nem érdemes a töltéssel vacakolni, a bekevert húsból nudlikat formázok és azokat sütöm meg tűz felett, eső esetén egy serpenyőben. Ettől még ugyanúgy tölthető vékonybélbe a massza, nagy társaságnak, villogni jobb is úgy. Két főre tiszta szívás, fél méter kolbászért nem éri meg az ipari méretű vasakat mosogatni, kilométeres kiszerelésű belet vásárolni (a maradék bél kuka, jó eséllyel volt már fagyasztva).

A fahéj és a szegfűszeg nem énekli át a Csendes éjt a paprikákon, borson, de hússal összefektetve jobb elkerülni vele sógort, bátyját és minden rokont, aki már akkor malacot szúrt, amikor anyánk esze még az óriási áldozatok árán beszerzett farmernadrág koptatási lehetőségein járt.

Kevertek már chorizot?

Kirántunk mindent, hogyne, miért is ne rántanánk, majd csúfolódunk rajta, mert csúfolódni még a kirántásnál is jobb.

Nem tudom kimondani a fél kilót, a húsz dekát. A dekát, dekagrammot egyáltalán nem tudom kimondani. Azt a szép nagyot kérem, egy kilót, a nagy csokrot, a nagyobbikat, ez elég pici, ne röhögtessél már, inkább kettőt viszek, majd megszakadok a táska alatt. Az autóm is nagy, még nagyobb kéne, lesz is, AKKORANAGYLESZMINTMINTMINT, imádtam kisteherrel járni, ha férfi lennék, most elkezdhetném kínosan érezni magam.

Így nyom az a szép darab harcsa másfél kilót, így döglik ez a tárolhatatlan alapanyaghegy egy kétfős háztartás konyhapultján. Volt itt már harcsatatár, de most nem kívánom, ma az alapokra vágyom, egyik felét kirántom, a másikból pörköltet főzök, és csak azért nem harmadolom, hogy maradjon belőle pálinkának, mert nem tudom, hogy készül a harcsapálinka. Nem tudok annyi osztrigahabot zabálni, hogy a harcsából ma sűrű vihogás közben ne ez a két étel készüljön.

A rántott harcsát is el lehet tisztelettel készíteni, sörtésztában, újkrumplival, zöldcitrommal.

• 1/2 kg harcsafilé szép, másfél centi vastag lapokra vágva (naaagy lapokra)
• egy tojás
• 10 dkg liszt
• egy üveg sör, nem kell mind, a maradékot ki lehet önteni a lefolyóba
• egy citrom, akár zöld
• 1/2 kg újkrumpli, lehetőleg egyformák
• rengeteg olaj, só, bors

A tojást elkevertem a liszttel és addig higítottam a sörrel, amíg sűrű, de folyékony tészta lett. A halat letörölgettem, besóztam, borsoztam és a tésztába forgatva, a nagyon bő (annyi, hogy sütés közben rázogatva simán ússzon a hal) tűzforró olajban aranybarnára sütöttem. A krumplit enyhén előfőztem sós vizben, majd magas lángon, annyi olajban, ami ellepi, aranybarnára sütöttem. Citromot facsartam rá és elkészült a könnyű alapanyag vasmacskásított változata. Köret: sör.

Akinek ez kevés, süsse ki zsírban és készítsen hozzá majonézt, abba keverjen kapribogyót és mártogassa, az a vég, fokozhatatlan, felfoghatatlan mélysége egy karcsú alapanyagnak, ami így már akkora, hogy fáj.

Most fél évig nem eszem rántott halat, legfeljebb hekket.

Jó, sütök kekszet. Utálok kekszet sütni, mert megzabáljuk, de minek, nincs benne semmi jó. A vaj talán, de ennyi nem kellene abból se, aztán cukor és liszt, mert a tökéletes alapkeksz pontosan ennyiből áll. A képen látható kekszek sötét, vöröses foltjairól később.

A fémdobozos vajas kekszek minden háztartásba eljutottak a nyolcvanas években. A végtelenül primitív édességet féltve, kincsként ettük meg, anyám talán még számolta is, és a torkos kiskorút szobafogsággal sújtotta. A lapos fémdobozokba számlák, később csavarok kerültek, a megkopott viktoriánus jelenetek lovaskocsival, abroncsos szoknyával és csipkés gallérral talán még most is kivehetők valahol a sufniban, a táposban, egy polcon.

Ahelyett, hogy húsz perc alatt összedobtunk volna egy rohadt vajaskekszet.

A vajas keksz, a shortbread, egyik skót alapreceptje:

• egy egység cukor (náddal finomabb)
• két egység vaj (minél finomabb, jobb minőségű a vaj, annál jobb lesz a keksz)
• 4 egység liszt
• só

Az alapanyagokat gyorsan összedolgozom, fél centisre nyújtom, kiszaggatom, és visszahűtöm. A sütőt előmelegítem 180 fokra, ide tolom a kekszeket és 10-15 perc alatt készre sütöm. Ha jók az alapanyagok, magában is képes omlós látomást okozni, letehetetlen, abbahagyhatatlan.

Ez így, magában, jó nehezék fagylaltok, krémsajtok mellé, de lehet cifrázni, a mennyiségek 0,5 kg alaptésztára érvényesek:

• karácsonyi: 4 teáskanál őrölt gyömbér, 4 teáskanál őrölt fahéj, 4 teáskanál őrölt kardamom, 1/2 teáskanál őrölt szegfűszeg, 1/2 teáskanál őrölt csillagánizs
• narancsos: 2 teáskanál reszelt narancshéj
• kakaós: a liszt 1/4-ét jó minőségű kakaóporral kell helyettesíteni
• kakukkfüves/rozmaringos/zsályás: két evőkanál apróra vágott, friss zöldfűszer, ez sajtkrémek, vagy kéksajtfagylalt mellé lesz különösen jó kísérő
• chipotlés (ez van a képen): két evőkanál durvára tört chipotle paprika

Melyik kekszet szeretik?

Alábbi saláta nevét csak mi írjuk el, a szifiliszt így nem képes felülmúlni. A betegséget a XIV. századig minden nemzet a fertőzést behurcolók származásának megfelelően, francia, olasz, lengyel, spanyol, brit, sőt, keresztény betegségnek hívta. A francia salátának csak két névre futotta, rajtunk kívül mindenhol orosz saláta a moszkvai Hermitage étterem belga séfjének alkotása. (az olaszoknál néha genovai saláta, arrafelé nagyon szerették, azért) Az eredeti receptben volt hús is.

 A neve a kisebbik baj, de a tejfölös majonézbe fojtott  finomfőzelékmix neve legyen inkább majonézbe fojtott finomfőzelékmix, ne orosz saláta. Az orosz saláta a gyomorba levetett böszme, főtt horgony helyett pikáns, friss és elegáns.

Amikor készítik, képzeljenek el egy elegáns éttermet Moszkvában, a XIX. század végén, így önkéntelenül eldobják a dobozos majonézt, hogy maguk keverjenek egyet, de keveset, mert az olajban csicsogás nem megy a kristálycsillárhoz. Elő fogják venni a fanyar kapribogyót, és az ecetes uborkát, mert ezek nélkül nincs esély az egyszerű krumplit pikánssá tenni, és így kerül majd a kezük ügyébe friss petrezselyem, sok, rengeteg.

A ballagáson tálalt, bőséges majonézzel kikevert, fagyasztott zöldségekhez szokott vendégek megdöbbenve fogják felfedezni maguknak az orosz salátát. Én még ilyen jó francia salátát nem ettem- mondják. De inkább maradjunk meg az orosz salátánál, a francia pedig mehet szakácsolimpiára az aszpik alá.

Hozzávalók:

• 500 g nem szétfővő burgonya
• 200 g zöldborsó (sose konzerv, az túl löttyedt ide)
• egy fej lilahagyma apróra vágva
• egy csokor petrezselyem
• egy csokor tárkony (opcionális)
• 50 g kapribogyó
• 50 g csemegeuborka
• egy tojássárgája
• 1 dl olaj, akár olívaolaj
• kiskanál mustár,
• 1/4 citrom leve
• só, bors ízlés szerint

A nem túl puhára főtt krumplit felkockázom (minél apróbbra, 1,5×1,5 cm már jó) elkeverem az apróra vágott lilahagymával, csemegeuborkával, és a fűszernövényekkel. A zöldborsót egy darab vajon és kevés vízen megpárolom, de csak ropogósra, nem kell megfőzni. Hozzáadom a kapribogyókat, sózom borsozom, a tojássárgájából, az olajjal majonézt készítek, citrommal, mustárral ízesítem és a salátához keverem.

Ettek már orosz salátát?

Néha feltorlódnak egymásnak vadidegen alapanyagok a hűtőben, amiket vagy odavetek a penészgombák elé, vagy megpróbálok belőlük értelmes ételeket készíteni. Ez néha sikerül, a többiről hallgatok.

Túlvásároltam magam kacsamájból. Kilója ötszáz forint, vettem egy kilót, pedig elég lett volna két árva darab. Pecsenye, nem hízott, de ez az árból talán már kiderült. Fagyasztani nem kéne, egy napig sem áll el, mégis meg akartam menteni. Az alábbi recept befektetett pénz, és kivett csillogás aránya verhetetlen, pár száz forintból egészen komoly külsejű és finom ételt kapunk.

Az alap a máj, ezt nem lehet elsumákolni, vagy becserélni valami másra, legfeljebb húsra. Lapockára, sonkára, akár vegyesen, ezek maradékaira is alkalmazható.

• 1 kg máj: hízott kacsa, liba > bárány > pecsenye kacsa, liba > borjú > marha > csirke, ha nincs máj, ugyanennyi hús, esetleg vegyesen sonkával
• 30 dkg szalonna, nyers lenne az igazi, de füstölt is felhasználható
• egy csokor friss, zöld zsálya, de ez elmaradhat
• 1 dl brandy, vagy más tömény a szekrényből: brandy > tokaji aszú > rum > pálinka
• 20 dkg aszalt szilva, de ha akad otthon azonos típusú pálinka és aszalt gyümölcs, ki ne hagyják ezt a remek alkalmat. szilva > sárgabarack > erdei gyümölcsök
• ha véletlenül egy megbontott doboz (10 dkg) áfonya, vagy bármilyen erdei gyümölcs éppen készül megpenészedni a hűtőszekrény felső polcának hátsó soraiban, borítsák bele, nem fog megártani
• 1/2 fej apróra vágott vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• vaj, só, bors

A hagymákat egy kevés vajon aranybarnára pirítom, ezen átsütöm a feldarabolt májat. Pár perc után ráöntöm a brandyt, hagyom elpárologni róla. A máj felét ledarálom, a többit nem. A szalonnát 1×1 centis kockákra vágom, az aszalt gyümölcsökkel és az apróra vágott zöldfűszerekkel, és a kétféle állagú hagymás májjal elkeverem. Ha van pástétomforma, abba, vagy sonkaprésbe, de akár egy tortaformába nyomkodom és betolom a 150 fokos sütőbe 1,5 órára. A formában hagyom kihűlni.

A végeredmény egy jó késsel csinosra szeletelhető, főételnek salátával, újkrumplival, de szendvicsbe is elmegy, és még az ádáz májgyűlölők is megeszik.

Szoktak pástétomot készíteni? 

Mindenkinek eljön ez a mérföldkő az életében, amikor már be tudja fogadni a sós-édes párosítást. Kérdés, hogy ikeás húsgombócokkal, vagy Kammermayer kedvencével indul útjára.

Nem vagyok rántotthús rajongó. Vasárnapi kötelező ebédek, étteremben nem tudok mit választani helyzetek, öcsém állandóan erre bök az étlapon családi születésnapok jutnak eszembe. De otthon nem vinne rá a lélek, talán majd ha népes családom lesz, és rituálét csinálok belőle, talán majd akkor.

Aztán valahogy mégis beugrott egy régi emlék. Azokból az időkből, amikor még elképzelhetetlennek tartottam, hogy sós és édes találkozzon a számban, vagy, hogy a sült krumplin kívül más köret is létezik. Ez az egyetlen bundázás, amiért hajlandó vagyok bármire. Elviselem az ujjaim végére ragadó panírgombócokat, a büdös lakást. Ez az étel mindenkinél megtöri a jeget, még azoknál a megrögzött, fagyaszott gordonblősültkrumpli evőknél is, akik nem tudnak változni.

Kamermayer Károly túlélte a szabadságharcot, megépíttette a közvágóhidat, Budapest első polgármestere lett, és kitalált egy ételt, nem csak vasárnapra. Persze ezt bármelyik vendéglős kitalálhatta és betehetjük a történetet az otthoni maradékokból új étel született sztorik közé, de kellemesebb arra gondolni, hogy egy vidéki árnyas kisvendéglő kerthelységében ezt ő rendelte 1868-ban, egy fröccs mellé.

Vegyünk húst, szinte mindegy milyet, itt a bunda lesz az úr, most szűzpecsenyét választottam, de ennél a bundázásnál még álsznobizmusomat is le tudom vetkőzni és megeszem az általam (is) büdösnek és ehetetlennek tartott pulykamellet is. Éttermekben találkozhatunk egyébként Kammermayer pulykamellel, de ne együk rizzsel, mert ez a lényeg az egészben, az édes-sós.

A kiklopfolt húst enyhén megsózzuk, a szokásos panírba forgatjuk (liszt, tojás,zsemlemorzsa) és itt jön a dió! Késlappal diót törünk, finoman felaprítjuk, és a zsemlemorzsához adjuk. Nálam morzsa kétharmad, dió egyharmad arányban, az eredeti recept szerint nincs benne zsemlemorzsa. Ez az apró trükk teljesen átformálhatja a rántott húsról alkotott képünket. A dió az olajban megpirul, fanyar, markáns, pörkölt és édeskés ízével száműzi a majonézt és a kovászos uborkát minden tányérról. Sajtok, esetleg salátalevél, de főleg befőtt, barack, körte, akár szilva, pláne dióval töltött szilva után kiált, lényeg az egyszerűség, sós és édes. 

Legyen ez lesz az első lépés az édes-sós felé, ne a húsgolyók. Most én is csak dumálok, mert nem volt itthon barackbefőtt, így maradt a saláta, de elhihetik, ez az étel az egyik legjobb első sós-édes alkalom.

Mi volt az első édes-sós élményük?

Egyik vasárnap délután - már a szombati rendes, komoly süteménygyártás után – arra gondoltam, hogy valamit össze kéne dobni valami édeset ebéd utánra. Átlapoztam az egyik süti receptes könyvet, és a muffin mellett döntöttem. Néhány hete már készítettem muffint, az sajtos-tökmagos volt, de nem aratott osztatlan sikert, gondolom, mert nem volt édes (nekem ízlett).

Ez a mostani viszont annak ígérkezett. recept:

• 25 dkg cseresznye (helyett meggy, de akár eper, málna)
• 20 dkg liszt
• 2 tk sütőpor
• negyed tk só
• 10 dkg kukoricapehely
• 1 tojás
• 1 dl olaj (vagy 10 dkg vaj)
• 10 dkg cukor
• 10 ml joghurt (helyett kefír)
• recept vége

Két helyen kellett elkanyarodnom a recepttől. Az egyik a cseresznye ügy, mivel csak meggy volt otthon, az is fagyasztott, de most belefér, sőt, más gyümölcsökkel is helyettesíthető.

A másik eltérés a joghurt helyett kefir. Ez is azért, mert joghurt nem volt a hűtőben, viszont a natúr joghurtot evés közben sosem tudtam megkülönböztetni a kefirtől, ezért gondoltam, jó lesz az is.

Az összes cuccot, de tényleg mindent összekevertem. Semmi különválasztás, külön kezelés, hanem csak zutty, mindent bele a keverőtálba. Kézi habverővel egyesítettem a dolgokat, majd mikor kezdett sűrűvé válni, átváltottam fakanálra. Az egész művelet nagyjából három percig tartott, vagy három és félig. Az elkészült nyers tésztát muffin tepsibe adagoltam (muffin méretű mélyedések vannak egy tepsiben), a maradékot, mivel nem volt kedvem még egy kört futni a tepsivel – és csak egy ilyen tepsim van – beleöntöttem egy keskeny de magas tepsibe.

Együtt raktam a sütőbe őket, ami 175 celsius fokos volt már ekkor, és nagyjából 15 perc alatt el is készültek. A képen brikettszínűnek tűnnek, pedig nem égtek meg, lehet, hogy előbb is ki lehetett volna venni őket a sütőből, de sem állagukban, sem ízben nincs megégésre utaló jel. Elég finomra sikerült, és a meggy-kukoricapehely kombótól nem olyan hétköznapi. Mindent egybevetve 20 perc alatt készült el.

Tudnak ennél gyorsabb és megengedőbb receptet?

Szerda este meglepetés, gyertek! Leteszem a telefont, és végigpörgetem az elmúlt napok eseményeit. Klikk, új üzenet. Percekig bámulom a monitort, ez valami vicc? Nem, írja vissza Anna, ez Nigella receptje, csütörtökre kéne, van aki ilyet eszik, be kéne próbálni, csók. Ó, és meg is kell ennem, vagy elég, ha megsütöm?

A szervezést Idóval kezdem, bénán, mert őszinte vagyok és elárulom, mit fogunk enni. Döbbent csend és néhány atyaúristen után Idó megkönnyebbülten emlékeztet, kedden este elutazik, elfelejtettem? El. Hálaistennek, teszi hozzá vihogva. Éváéknak már nem árulok el semmit, biztos, ami biztos. Néhány pillanatig a földre szállt angyal szerepében tetszelgem, aztán hangosan felröhögök, mert elképzelem, mit fognak szólni, rögtön utána aggódni kezdek, mi lesz, ha agyonvernek a konyhában a merőkanállal? Az előkészületek nem időigényesek, munkából hazafelé leugrom a Babettáról, anyázok, mert szétesik a pedál, megveszem a csokikat, hazabrünnyögök és bekeverem a sűrű palacsintatésztát. Háromnegyed hét, nagy levegő, jönnek.

Vihogunk a nappaliban, töltök még egy pohár bort mindenkinek, nagy levegőt veszek, és kibököm: szóval az van, hogy izé, Bounty csokit fogunk enni. Izé. Bundában, izé sülve. Palacsintatésztában kisütve. Csend, zavartan mosolygok, röhögni nem merek, most dől el minden. Néznek rám, most mi van, nem én találtam ki, igen, tényleg ez lesz, de igen, meg fogjátok enni. A biztonság kedvéért bezárom az ajtót és zsebre dugom a kulcsot. A nappaliból halk morgás szűrődik ki, nem foglalkozom vele, majd megnyugszanak. Ani jön utánam a fényképezőgéppel, folyamatábrákat csinálok. Miket? És miért kell hozzá átrendezni a konyhát? Ani lefényképezi a csokikat meztelenül, bundában, sütés közben, befényképez a kenyértartóba és a mosogatóba is, kész az első adag, gyorsan, gyorsan, forrón kell enni, nem tudom, melyik az ét és melyik a tejcsokis, vegyetek!

Én is veszek, beleharapok, a bunda alatt megolvadt csoki után jön a tömény kókusz, nem rossz, de nem értem, vagy csoki, vagy palacsinta, együtt mire jó ez az egész? Nem tudom elhinni, hogy ez egy recept, és hogy ilyet esznek emberek. Te, ez jó, van még? Megfordulok, levegőt veszek, de nincs időm kifejteni a véleményem, mert elhangzik a nap mondata;

Hajnika, nekem véletlenül kókuszos jutott, adnál egy másikat?

Éva hosszú percekig nem érti, miért röhögünk nyerítve, hülye, nem azzal kezdtem, hogy Bounty csoki? Bekövetkezik, amitől rettegtem, nem elég hogy kétpofára esznek, de továbbgondolják a receptet Mars csokival, mogyorós csokival, Éva még mindig ki van akadva a kókuszon, és azt magyarázza, ez tök jó lenne, ha nem kókuszos lenne a csoki, én hitetlenkedve rázom a fejem, legyintek és sütöm a következő adagot. Aztán a következőt. Segítenek fényképezni, vakuznak, hajtogatják a szalvétát, hogy szép legyen, rendezgetik a kistányéron a tésztás gömböcöket, aztán felpattannak és elviharzanak, én meg ott maradok a büdös olajszagban. Ani visszakiabál a lépcsőházból, küldöm a képeket e-mailben, ne aggódj, nem felejtem el!

Ma hajnalban még mindig büdös olajszag, kávé, klikk. Nincs új üzenet.

Készítettek már rántott csokit?