Nagy bátorság kell elhagyni a hagymát, és helyére fahéjat, szegfűszeget szórni. A chorizo egyetlen mentsége a paprika, de ortodox társaságnak tálalják óvatosan.
A kolbász sem csak a miénk, sőt, minél több európai rokont kóstolok, egyre kevésbé hiszek a paprika, kömény, fokhagyma és vöröshagyma sérthetetlen egységében, kizárólagos uralmában. A fenti ötösfogat szorításából kikívánkozó kísérletezőnek a legjobb első választás a chorizo, a spanyol eredetű, de egész Latin-Amerikában elterjedt kolbász. A megszokott kolbászízektől csak a mérsékelt paprika, hagymahasználat és az illatosabb fűszerezés különbözteti meg.
- 1 kg dagadó (bárányból izgalmasabb)
- két gerezd apróra vágott fokhagyma
- két csapott teáskanál őrölt fahéj
- két csapott teáskanál őrölt szegfűszeg
- két csapott teáskanál durvára őrölt feketebors
- egy csapott evőkanál kiváló minőségű, édes fűszerpaprika
- egy csapott teáskanál csípős fűszerpaprika (portugál piri-piri, ez volt itthon)
- egy csapott evőkanál apróra vágott, friss oregánó
- egy csapott teáskanál cukor
- egy evőkanál ecet (balzsamot szoktam használni)
- só ízlés szerint
Vöröshagyma nincs benne egyáltalán, és fokhagyma is elég kevesebb, sőt, nyugodtan elmaradhat. A dagadó önmagában elég zsíros, az ebből készült kolbász nem igényel hozzáadott szalonnát. Kis mennyiségben nem érdemes a töltéssel vacakolni, a bekevert húsból nudlikat formázok és azokat sütöm meg tűz felett, eső esetén egy serpenyőben. Ettől még ugyanúgy tölthető vékonybélbe a massza, nagy társaságnak, villogni jobb is úgy. Két főre tiszta szívás, fél méter kolbászért nem éri meg az ipari méretű vasakat mosogatni, kilométeres kiszerelésű belet vásárolni (a maradék bél kuka, jó eséllyel volt már fagyasztva).
A fahéj és a szegfűszeg nem énekli át a Csendes éjt a paprikákon, borson, de hússal összefektetve jobb elkerülni vele sógort, bátyját és minden rokont, aki már akkor malacot szúrt, amikor anyánk esze még az óriási áldozatok árán beszerzett farmernadrág koptatási lehetőségein járt.
Kevertek már chorizot?
Utolsó kommentek