Szilynek

Az elmúlt három napban felőröltem Anna idegeit (nem először), nem ettem semmit, de ma (pénteken), ma csordultig vagyok érzelemmel, átfutnék a szivárvány alatt és keblemre ölelném a világot, de a világ a minimum 400 köbcentis szilikoncsöcsökre izgul, meg a műszempilla hatású műszempillákra, nekem egyik sincs, ezért csak csókokat hintek az erkélyről, megint esik, nem számít, ájmszinginindörén, oh, mennyire illik a mai naphoz, az, amit már hét elején megrendeltem a hentestől, mennyire ideális, mennyire fantasztikus is vagyok én, én….én.

Töltött sertésszív. Mondtam, hogy csordultig vagyok érzelmekkel. Az eredeti recept Kövi Pál Erdélyi lakoma c. könyvében található, ott a sertésszívet vízben főtt májjal és a kivájt, felkockázott szívvel kell megtölteni, de én vesével töltöm, mert szeretem és jól illik a selymes vese a szívhez. A sertésszíveket megtisztítom az alvadt vértől, az erektől, megmosom, majd kivájom annyira, hogy körülbelül egy centi vastag maradjon a burok. Ez meglehetősen gusztustalan és unalmas, szóljon a zene. Csak a szívemet, csak a szívemet adom, csak a szívemet dobom eléd. Fakanálért nyúlok, beleüvöltöm, bíztass, üldözz, áltass, átkozz, válassz, majd a léggitározás befejezéseként lendületet veszek, és térden becsúszom a nappaliba, azt ordítva, csak a szívemet adom, a szívemet dobom eléd. Ez a véletlenszerűnek tűnő, de gondosan kimunkált koreográfia Def Leppard pólóban, vörösre lakkozott körmökkel, nyuszis szobapapucsban nagyon ott van, főleg azóta, hogy rájöttem, pont az étkezőasztal felénél kell térdre ereszkedni ahhoz, hogy ne fejeljek bele a dohányzóasztalba.

A vesét kettévágom, kivágom, ami nem odavaló és apróra darabolom. Párolni kezdem a kivájt szívdarabokat, amíg puhul, mi jöhetne más? Ki gondolta volna, hogy az akkoriban nyálas szabadnaposbuziként elkönyvelt Leoból színész lesz valaha? Éppen, mikor az érzelmek súlya alatt lerogyok a kanapéra és belevisítom a fakanálba, hogy vánszmórjúópendödor, megjelenik a férjem fürdőköpenyben, amiben úgy néz ki, mint egy vizsgálóbíró, az hagyján, de úgy is néz, mi van rajtad? Pavlov sírna, ha látná ahogy kezet mosok és rögtön vetkőzni kezdek, nem a vágy vezérel, dehogy, mikor a Van Halen turnépólóban pucoltam ablakot, majdnem elváltunk.

A félig megpuhult májhoz adom a feldarabolt vesét, együtt párolom, öntök hozzá egy kis fehérbort, megvárom, míg elpárolog, aztán lepirítom. Egy nagyobb szelet kenyeret tejbe áztatok, a langyosra hűlt húst ledarálom, összedolgozom a kenyérrel, egy evőkanál vajjal, sóval, borssal és petrezselyemmel. A töltelékkel megtöltöm a szíveket.

Vegyék észre a zöld-fehér-pirost!

Nem bírok magammal, mikor a második hústűt szúrom a szívbe, újra elkap a hév: rozsdás szög van a szívemben, és a kalapács ott van a kezedben, vigyorgok, de ekkor már Zoli is röhög. A megtöltött szíveket megkenem zsírral, és pirosra sütöm őket.

Hajnalka annak örül, hogy ő az olasz csapat egyik vezérszurkolója, így kedves olvasóink a vb alatt ott is kaphatnak belőle bőséggel (a szerk.)

Esznek szívet, ha örülnek?