Még egy mikulás, és elhányom magam - mondja Woody Allen az Annie Hallban, a los angeles-i karácsonyozós jelenetben. Ezt idézzük minden évben, mikor a levegő megtelik karácsonyi képzavarral, a századik kirakatban is mikulássipkás nyulak csengettyűznek, Télapó áll a jászolnál és jutányos a fahéjillatú csillámos gyertya, és alapvetően minden olyan karácsonyi hangulatú. Ettõl a szótól aztán bepánikolok, összerezzenek kedves magyar tanárom messzirõl visszhangzó ordítására, visszaszívom, kitörlöm, átfogalmazom.

Hagyjon engem békén ezzel a szóval, Boriska. Ilyet, hogy hangulat, magyar órán nem mondunk. Mit jelent, az hogy hangulat, mit akar ezzel mondani? Milyen az, aminek hangulata van? Mi az? Mondtunk ezzel valamit a versrõl? Ugye? Tessék csak tovább elmélkedni, és akkor megszólalni, ha valami gondolata is van. A mindent betöltő karácsonyi hangulat, akarom mondani zűrzavar a gasztronómiára is kiterjed: karácsonyi ízû minden, ha van benne egy kis szegfűszeg, fahéj, vagy gyömbér. Ha csillog, fenyőfa vagy csillagalakú, piros vagy zöld, esetleg akkor, ha kerül bele mák, dió vagy bármilyen citrusféle.

Azt pedig, hogy őket miként köti össze egyetlen ünnep, már nincs, aki tudja. Ezzel valójában semmi baj, hiszen a karácsony lényege a káosz, no meg, hogy együnk, együtt, sokat, jót.

A citrom pedig jó, és a fenti gondolatmenet végén, hangulat és szimbólumok ide vagy oda, lehet remek karácsonyi ajándék a sóban eltett citrom, karácsonyi étel pedig az azzal főtt marharagu.

A recept ráadásul marokkói, szóval tényleg ott vagyunk, ahol a part szakad.

A hangsúly nem a konzerváláson, hanem a citromon van, amiből valahogy sosem elég a belereszelt citromhéj vagy a belefacsart lé, mindig több kéne. Ez a rendkívül egyszerű, ám annál hatékonyabb eljárás meghatványozza a citrom ízét. Salátába, ragukba, húsokhoz: mindenhez, amihez amúgy citromot tennénk.

Körülbelül egy kiló kezeletlen héjú citromot elnegyedelek úgy, hogy az alja egyben maradjon, megtömöm jódozatlan tengeri sóval. Egy csírátlanított üveg aljára sót szórok, beletömködöm a citromokat, mindegyik után még több sót küldve. Babérlevelet, sáfrányt, koriandert, és ha már karácsony, vagy mi, szegfűszeget lehet hozzá tenni. Végül felöntöm kb. még egyszer ennyi citrom kifacsart levével, és szorosan lezárom.

Kész.

Három hónap után lesz nagyon jó, például marhához, így: Egy kiló felkockázott lábszárat egy kiló megpucolt, hasábokra vágott répával, 3-4 szem mogyoróhagymával, egy evõkanál egész borssal, egy evõkanál nagyszemû sóval, hüvelykujjnyi gyömbérrel, egy sóban eltett citrommal és két evõkanál köménymaggal edénybe pakolok, felöntöm a háromnegyedéig vízzel, felforralom, majd nagyon-nagyon kis lángon 4 órán keresztül fõzöm. A citrom éppen csak egy savanykás, karácsonyos gondolatként hat az egészre, de azért a gondolatért nagyon megéri.

És most a játék, amiben egy Microplane reszelőt lehet nyerni tormához, vagy bármi máshoz.:

 

A kérdés legutóbbi videónkhoz kapcsolódik. Mi a közös a videóban szereplő Kerekes Sándor, az Almárium Bisztró séfje és az egyik Annában? Van tisztességes válasz is, de nyitottak vagyunk a jószívű marhaságokra is. Álszent böfögéssel menjenek máshova.

A nyereményjáték és a csípős sorozat támogatója a Nasivin, köszönjük.

A nyereményjátékok nyerteseivel jelentkezünk karácsony után egy összefoglaló posztban, mert többen nem reagálnak a leveleinkre.