A nyelv pont befért a dögnehéz Kryptonite mellé a fehér béléssel kivarrt fekete táskába. Az anyag régen morcsos volt az eleinte lelkesen nejlonzacskóba csapott, de később feszt kitekergő lánctól, most véres is lesz. Ez egy ilyen műfaj, a kosz kötelező, a vér csak esélyes, előbbit meg lehet szokni, a másodiknál úgyis mindegy.

- Igen, megint bezárta valaki a kaput, valakit küldj már le.

Erről nem volt szó, hogy ő is itt lesz. Basszameg. A hatodikig, abban a szűk liftben. Kettesben. Nem akarom ezt a kicsi liftet, megérzem az illatát és gyenge leszek, a lábai elé vetem magam, én idióta. Itt leszopom a liftben, mi jut eszembe, ennyire nem lehetek nyomorult, elég! Visszatartsam a levegőt? Hatodik, nem baj, kibírom. Nem bírom ki, mert érezni akarom. Este már izzadt, nem csak a parfüm, sötét férfiszaga van, pont amire úgy gerjedek, nekiugrok itt a liftben. De miért nem ugrik ő nekem? A csizmámom kinyílt az egyik csat, sőt, mintha eltört volna, legalább van mit nézni, hoppá, persze, hogy nem ugrik nekem, a bal felső zsebemre egy jól látható légy kenődött a menetszélből, hosszú csíkot húzva kicsi testéből, végén két összekocolódott, átlátszó szárny billeg.

- Mit főztök?

- Nyelvet.

- Nem eszem meg a nyelvet, undorító.

Hát ki tudja, zavartan néz tovább a dzsekire, jobbra egy élénkzöld fátyolka maradványai, a félig nyitva maradt zipzár rézfogai marták el a levegőből. Mintha egy aranyra dukkózott Hummer csapta volna el repülés közben, szegény fátyolka. Mindenkinek más az undorító, aztán csak lekattan, gyorsan pörgeti a további lehetőségeket, nem fog belőle enni, nem tudja megetetni, legalább úgy kapcsolatba kerülni vele, belemászni, megvarázsolni, mit vehetne, hol, hogyan rohanhatna, simán megjárja félóra alatt, csak pár bogárélet. Megint hülye, mert tökmindegy neki mit eszik, leszarja, ahogy őt is, mit ugrál, megint túllihegi, azt a túlmozgásos kurvaanyámat, azt. Uh, végre felértünk, jobb is, mert ha valami undorító, az én vagyok, egy bogártemetővel a melleimen, épeszű nem érintené meg így.

- Ez a nyelv, ugye nem kell megfognom?

- Nem kell, te is szépen vagy, megfogni, azt nem, de a szádba venni, azt igen, miii?

Szabadulna a dzsekitől, kesztyűtől, de minden hiába, a Gucci felett poros a nyaka, benzinszagú a haja, egyre zavarodottabban imádja ezt az állapotot, ami másoknak undorító, mint a nyelv, ami finom. Cserébe lassan fő, mint minden sokat használt, kemény izom, muszáj alacsony lángon felrakni, különben csak kilúgozott, rongyos, ehetetlen húscafat lesz belőle. Villával bele, csúszik, megfőtt. 

Ez bazdmeg, ez, itt állok egy tucat mosatlan edény felett egy kétkilós húscafattal, rámrohadt bőrnadrágban, kicsatolt negyvenegyes csizmában, ami úgy klaffog, mintha egy síbakancsban szántanék. Hónom alatt szuper pisztolytáska izzadtságból, talán már felszáradt, meg se merem nézni, menekülnöm kell. Hogy nem tudom lejjebb nyomni a vérem, idejönni cukiban, fehér porcelánformában sütött quiche-el, tálca muffinnal, aminek a papírján bohócok játszanak foltos kiskutyákkal, padlizsánkrémmel, tésztasalátával, nem vagyok normális, biztos azért lehet, mert nem örököltem antik bútorokat. Vadász, vadász, hát te szopni jársz ide?

A nyelv dögnagy, próbálja lehántani róla a vastag, fehér bibircsókos bőrt, szanaszét csöpög róla a hideg víz, amibe csapták, mégis jó ez a bőrnadrág ebben a szétfűtött Bauhaus lakásban. 

- Te, de tényleg, minek fűtesz ilyenkor, elment az eszed?

- Központi, nem akarok erről beszélni.

- A télen-nyáron harmincezres fűtésszámla a bajod? Te akartál minden áron újlipótba költözni. Aztán késed van-e?

Előkerül egy fakanálnak is tompa kés, ha eddig nem izzadta volna át a bordás alsótrikót, majd most sikerülni fog. A nyelv puhán sem szeletelhető rossz késsel, rostjai határozott irányban állnak, fél órája görnyed felette, amikor megszólal a kapucsengő és egy zajos dúvad esik be az ajtón. Láthatóan másnaposan, de már túl a gyógysörökön.

- Mi ez az illat?

- Nyelvet főztünk.

- Nem, nem az. Hékás, neked benzinszagod van?

Most hazamegyek és nekiállok tésztasaláta-recepteket keresni, eladom a vasakat és veszek egy műanyag Yarist, szappannal fogok szájat mosni, vega leszek, és és és.

- Mámorító benzinszagú a hajad, húú, és hogy fogod azt a kést? Gyere megmutatom. Hú, de szar kés, nem baj. Haha, melyik fapina hozta a tésztasalátát? 

 

Nyelves pite:

A tészta:

  • 1/2 kg liszt
  • 1 egész tojás
  • 125 g olvasztott vaj/zsír
  • 2 dl víz
  • só

A töltelék:

  • egy marhanyelv (nem füstölt, de lehet füstölt is)
  • egy póréhagyma
  • 5 gerezd finomra aprított fokhagyma
  • só, bors, babérlevél, szegfűszeg

A nyelvet a fűszerekkel puhára főzöm, megnyúzom, felkockázom. A pórét finomra szeletelem, zsíron aranybarnára pirítom, felöntöm 2 dl konyakkal és magas lángon hagyom elpárologni róla. A tésztát összedolgozom, fél centi vastagra nyújtom, kibélelek vele egy tortaformát. A nyelvet elkeverem a hagymával, sózom, borsozom, belepakolom a kibélelt formába a tetejére egy kör alakú tésztalapot pakolok és 150 fokon kb 1-1,5 óra alatt sül meg. Könnyű kis étel.

Szeretik a nyelvet?