Az öreg bajszosban meg lehet bízni. Ha valaki, akkor ő hoz. – mondta a nejem némileg túlzott bizalommal, de végül neki lett igaza. Már egy hónapja vadásztunk cseresznyepaprikára a piacon, de senkinek se volt. Ezekkel a  "tennap még vót, hónap tán lesz” dumákkal aztán faszául ki voltam segítve, mígnem az asszony rátalált az öreg bajszosra. Ő megmondta, szombatra hoz, amennyit bír. „Olyan másfé’ kila tán összegyün. Ötér egy kila. Jólesz?” – kérdezte az öreg és csak nézett a Steve McQueen-kék szemeivel a sapka simlédere alól, amely sapka úgy nézett ki, mintha még maga Vak Bottyán generális fújta volna bele az orrát anno.

Jó lesz, persze, hogy jó, csak hozza már, tata- mondtam és csak abban reménykedtem, hogy az "öt” az száz és nem ezer. Persze, hogy száz volt, úgyhogy következő szombaton az öreg elővirított egy zacskó zöld golyóbissal.  

- Oké tata, jöhet. – mondtam neki, fizettem és magamhoz szorítottam a zsákmányt. A sajtokat már korábban megvettem, negyven deka fetát és ugyanannyi natúr krémsajtot. Házit, kimérve. Igen, ehhez az kell és kész. Mikor hazaértünk, a nejem feltette a sorsdöntő kérdést: - Gereblyézel, vagy a paprikát akarod pucolni? Elgondolkodtam. Odakint, bár sütött a nap, hideg volt, a gereblyének pedig nyele van, ami igen veszélyes, dolgozni kell vele. Benn viszont meleg van, közel a fröccsös pohár, ugyan a gyerek bömböltet valami Alien Ant Farm nevű öregvagyokénmárehhöz bandát, de összességében bent jobb.

– Pucolok.- mondtam és rögtön el is kezdtem kicsumázni a másfél kiló cseresznyepaprikát. Nos, ha próbáltak már kétszáz darab diónyi halloween-tököt kifaragni más-más arckifejezéssel, akkor nincs mit magyaráznom. És csíp! Nagyon csíp! Ilyenkor az ember nem csinál semmi meggondolatlanságot. Nem dörzsöli meg a szemeit, nem piszkálja az orrát, nem vakarja meg a…ooóó…és nem megy pisilni.

Ha látták már, ahogy egy kilencvenkilós férfiember gagyi kínai szilveszteri petárdaként szikrázó farokkal füstkígyót húzva maga után eszelős sikollyal ajkain tör a sztratoszféra felé… nos, ne is GONDOLJANAK RÁ. Majd másnap. Vagy a jövő héten. Addigra lekopik a kapszaizé a kezükről. Mielőtt lenéző, te marha mosollyal kocogtatnák meg homlokukat: nem bírom a gumikesztyűt, rosszul vagyok benne. Mindegy, két óra alatt kicsumáztam. Csípett még a hajam is, meg az a fogam, amit tavaly húztak ki. Közben bejött a mama is a gereblyézésből. Szép piros volt a feje, meg nyögött, és a derekát tapogatta. Fogtuk a piciny paprika-csuprocskákat, lábosba tettük, felöntöttük olajjal és lassan elkezdtük olajban sütni őket. Ilyenkor nagyon kell figyelni, hogy már puhuljon a húsa, de azért még legyen tartása, mint nyugdíjas tornatanárnak a lakógyűlésen. Ha ez kész, leszűrjük róla az olajat, és külön-külön a paprikákat meg az olajat kitesszük az udvarra hűlni. A macska garantáltan nem fogja ellopni, vagy ha igen, az első falat után porrá omlik, és a pajkos szellő szórja szerteszét.

Na, de félre a költészettel, dolgozzunk.

A fetát villával óvatosan összetörjük, apránként belekeverjük a krémsajtot, egy-két evőkanál mézet, frissen őrölt színesborsot. Só nem kell. Ha túl ragadós, mehet bele kis tejszín, de óvatosan. Simára keverjük és őt is kiültetjük az udvarra. Ezek után elhelyezkedünk egy fotelbe, hátradőlünk, és várunk. Továbbra sem simogatjuk homlokunkat, dörzsölgetjük szemünket és nem megyünk pisilni. Ehelyett inkább a hideg, vitaminhiányos időben bevett szokásként gyümölcskoncentrátumok fogyasztásával múlatjuk az időt.

Barack, cseresznye, szilva, törköly.

Ebben a sorrendben. Ha a cucc már kihűlt, behozzuk az udvarról, a dermedt sajtot kiskanállal beleügyeskedjük a paprikakelyhekbe, majd a kis csomagocskákat díszes üvegekbe halmozzuk és felöntjük a paprikaízű olajjal. Eszményi karácsonyi ajándék jóbarátoknak, de az íze is fenséges. Most itt ülök a konyhában, néha bekapok egy zöld vagy piros kis tűzgolyót és pompásan érzem magam. Csak ne kéne már annyira pisálni!!

Ugyanez a játék fokhagymával és dióval.

Tettek már el cserkót?