Az öreg bajszosban meg lehet bízni. Ha valaki, akkor ő hoz. - mondta a nejem némileg túlzott bizalommal, de végül neki lett igaza. Már egy hónapja vadásztunk cseresznyepaprikára a piacon, de senkinek se volt. Ezekkel a "tennap még vót, hónap tán lesz" dumákkal aztán faszául ki voltam segítve, mígnem az asszony rátalált az öreg bajszosra. Ő megmondta, szombatra hoz, amennyit bír. "Olyan másfé' kila tán összegyün. Ötér egy kila. Jólesz?" - kérdezte az öreg és csak nézett a Steve McQueen-kék szemeivel a sapka simlédere alól, amely sapka úgy nézett ki, mintha még maga Vak Bottyán generális fújta volna bele az orrát anno.
2010. szeptember 07. 07:00
Istennyila és a pokol tüze, együtt
Kénytelen voltam gumikesztyűt húzni, pedig később ezt meg fogjuk enni.
A cserkópaprikát véletlenül vettem. Kápiára mentem, megkaptam a zsákot, mondja a zöldséges, csípős, na? Csípős, de, adj egy kilót. Azt már a vádlimra kiskocsikkal gyúró néniken átvergődve tudtam, úgy tíz változatban rendelkezem otthon csípőssel, mivel csípős, de. Nagyon kellett a cserkó, nem tudnánk élni nélküle.
Egy kiló, nincs olyan kis befőttesüvegem amiben el tudnám tenni savanyúnak. Kettő darabot belefőztem a paprikalekvárba, a többi harminc ott állt, rothadásra készen.
Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.
Utolsó kommentek