Kénytelen voltam gumikesztyűt húzni, pedig később ezt meg fogjuk enni.

A cserkópaprikát véletlenül vettem. Kápiára mentem, megkaptam a zsákot, mondja a zöldséges, csípős, na? Csípős, de, adj egy kilót. Azt már a vádlimra kiskocsikkal gyúró néniken átvergődve tudtam, úgy tíz változatban rendelkezem otthon csípőssel, mivel csípős, de. Nagyon kellett a cserkó, nem tudnánk élni nélküle.

Egy kiló, nincs olyan kis befőttesüvegem amiben el tudnám tenni savanyúnak. Kettő darabot belefőztem a paprikalekvárba, a többi harminc ott állt, rothadásra készen.

Bakcsy Árpi mentette meg a cseresznyéket, belezzem, töltsem sajttal, tonhallal és konfitáljam. Sajt, tonhal nincs, befőzős donaldkacsából eszem ágában sincs utcaképessé vedleni, és beszerezni ezeket, mi van itthon? Fokhagyma, az van. Dió is. Szegfűszeg mindig, és az milyen jó a paprikával. Milyen?

Van itthon gumikesztyűŰŰŰ? Mit akarsz vele? Hö, hát mit? Ezt a hatalmas poént csak egyszer, egyetlenegyszer lehetne megúszni, de nem, gumikesztyű, tárárá, és öt percig, mintha muszáj lenne, a csuklómon csattogtatva terrorizálom a családot, kergetem a kutyát, mindezt piros Starsky és Hutch pólóban, az iszonyú Grantorinóval az elején, röhögünk. Szánalmas.

 

  • 1 kg cseresznyepaprika (cserkó) kb 30 db
  • 3-4 fej fokhagyma, paprikánként két gerezd
  • 20 dkg dió, paprikánként 1/4 gerezd
  • 10 szegfűszeg
  • 1/2 l olaj, vagy 1 kg zsír
  • só, bors

A paprikákat egy kis éles késsel (turnírozó, laguiole, kisbicska) kicsumázom, kikapirgálom a magokat. Az ereket nem piszkálom nagyon, még a végén nem fog csípni. Mindegyikbe nyomok két gerezd fokhagymát, egy darab diót és szorosan lerakom egy lábos aljába, a közöket fokhagymákkal, fél paprikákkal kitöltöm, így nem kell annyi zsíradékot felhasználni. Sózom, borsozom, közérakom az egész szegfűszegeket, és felöntöm annyi olajjal, vagy olvasztott zsírral, hogy ellepje.

Lefedve, egészen alacsony lángon két órát gyöngyöztetem. Forrón üvegekbe töltve és egy órát szárazgőzölve tárolható. Az olaj finom csípős lesz, leszűrve bundázott zöldségekhez felhasználható.

A végeredmény ehetőn csípős marad, a fokhagyma a zsírban erejét veszti, megpuhul, de a dió roppanós marad, tökös kis előétel lesz belőle.

 Az ugyanígy töltött paprika befőttesüvegbe lerakva, felforralt, forró ecetes lével feltöltve jó kis savanyúság. A cseresznyepaprika önállóan és érintetlenül, ecetesen eltéve már egy másik kategória, izzasztó gázspray, túl hosszúnak ígérkező, szomorú téli esték gyors lezavarásának segédeszköze. Szépsége, ereje úgy érvényesül igazán, egy marékkal, egy kis üvegben így is elraktam belőle.

Szeretik a cseresznyepaprikát?