malackaraj

Kénytelen voltam gumikesztyűt húzni, pedig később ezt meg fogjuk enni.

A cserkópaprikát véletlenül vettem. Kápiára mentem, megkaptam a zsákot, mondja a zöldséges, csípős, na? Csípős, de, adj egy kilót. Azt már a vádlimra kiskocsikkal gyúró néniken átvergődve tudtam, úgy tíz változatban rendelkezem otthon csípőssel, mivel csípős, de. Nagyon kellett a cserkó, nem tudnánk élni nélküle.

Egy kiló, nincs olyan kis befőttesüvegem amiben el tudnám tenni savanyúnak. Kettő darabot belefőztem a paprikalekvárba, a többi harminc ott állt, rothadásra készen.

Akarok vinni libát, libamájat, kacsamellet,tejfölt. Akar. Carolával nem állok le vitatkozni, más se tenné.

A tejföl kibírja Genováig, a fagyasztott hús legfeljebb kiolvad, illetve garantáltan kiolvad, ha bármi közbejön a belső sávban, tönkremegy. Akkor talán vigyél élő, tömött libát, majd ott szétszeded, régen is lábon hajtották Bécsbe a gulyát. Látja, hogy nem viccelek, szicíliai vér feszül a kőkemény magyar paraszt kobakjának, soha le nem játszott meccs, nem is lesz ez soha lejátszva. El fogja vinni, döglötten, ha rárohad, akkor is. Én pedig hagyom, ha idegbajt kapok, akkor is.

Ott mit csinálsz vele? Megsütöd? Akkor inkább abáljuk zsírban, a zsír alatt nyugodtan szállíthatod, és még utána is eláll hetekig, évszázados technológia, sítáborokban, csóró nyaralásokon bejáratott kivitelezés, garantáltan működni fog. Igazából nem mertem megkérdezni, ki tudja mire képes egy szicíliai-genovai vérű menyecske, aki megeszi a kocsonyát, szereti a tejfölt és issza az Unicumot. Vettem tíz libacombot, megcsináltam és egy vödörben átadtam. Visszaadni hasonló okokból nem meri majd, a kelet-európai keverékek se kiszámítható farkaskutyák, de harapni, biztosan harapni.

A jó tonhalkonzerv drága, miért nem készítünk házilag olajos tonhalat? Mert még drágább.

Egy baszk szakácskönyvet forgatva futottam rá a konfitált tonhalra, rögtön felizgatott.