Betti félig német, pontosabban svájci-német, félig pedig magyar. Ez már ugyan három fél, de meglátjuk, ebben az esetben ez még kevés is. Betti génjeiben a svájci-német a domináns, mert sarkos, mint egy 82-es Jetta lökhárító, és száraz, mint Tutanhamon kézfogása.

A bulik is általában olyanok nála, mint egy farsangi bál a krematóriumban. Például nem lehet vörösbort fogyasztani, mert az kiömölHET, és foltot hagyHAT. A padlón a szőnyegeken szőnyegvédő védőszönyegek vannak, mégis le kell venni a cipőt. Na, erre varrjon gombot, tanácselnök elvtárs! Ezért aztán, ha oda vagyunk hivatalosak, előtte mindig alapozunk kicsit. Történt egyszer, hogy éppen egy ilyen sápatag összejövetel közepe táján, miközben a kókadt vendégek fonnyadt salátákon nyammogtak a nappaliban, Árpi valami sötét sarokban előrehaladott tárgyalásokat folytatott két német vendéghölggyel egy kis buli utáni svédtorna kilátásba helyezéséről, a meggyőzéstől torka kiszáradván előhúzott valahonnan egy üveg titkon becsempészett cabernet sauvignon-t, és kezembe nyomta, hogy ugyan nyissam már ki, mert ő éppen foglalt.

Jó barátja lévén, a tiltást feledve azonmód bezárkóztam a konyhába, és munkához láttam. Ideges lehettem vagy ittas vagy mindkettő, de a nagy igyekezetben a dugó beletört az üvegbe. Azt a tuti módszert, hogy az üveg alját törölközőbe csavarva addig ütögetem a falhoz, amíg a dugó kicsusszan, sajnos nem alkalmazhattam, mert még a földszintről is feljöttek volna, hogy ki vési a födémet, ezért a részegek bizonyosságával a következő módszerhez folyamodtam: egy fakanál nyelével elkezdtem befelé tuszkolni a dugót az üvegbe. Ment is szépen, előbb nehezen, aztán már könnyebben. Igen ám, de ettől az inzultustól a rémült bor szélvészgyorsasággal igyekezett kifelé az üvegből, villámgyorsan szétrebbent a négy égtáj felé. A gyönyörű fehér konyha pillanatok alatt olyan lett, mint egy szürrealista Túró Rudi-reklámszpot helyszíne.

Na, itt képletesen összeszartam magam, a rémület jégszilánkokkal kivert bocskora trafálta telibe a seggemet. Odasikoltottam hites feleségemnek, aki az ajtónál őrködött, hogy be ne engedjen senkit, ha kedves az életem, mert fennforgás van. Embert ilyen gyorsan konyhát takarítani még nem láttak, azt lefogadom. Minden hadrafogható ronggyal, kefével, szalvétával és összes végtagommal, valamint fogaimmal sikáltam a bútort, követ, falat, csempét, de végül is sikerült eltüntetni minden áruló nyomot. Behívtam Józsit mint kontrollalanyt és kérdezem, mit lát? - Mit látok, mit látok, valami ökör szétlocsolt itt egy hordó vörösbort. Inkább adta volna ide… - Ennyit a barátokról.

Tény, hogy bizonyos utómunkálatok után a háziasszony nem vett észre semmit, odabent tovább folyt a langyos bólézás, amit csak a krémsajtba tunkolt sárgarépahasábok recsegése tört néha meg.

Na, ilyen bulik szoktak lenni a Bettinél.

De ez csak mellékszál. Van neki egy titkos fegyvere, ami miatt mégis mindig elmegyünk hozzá, a mussz. (Mousse au chocolat).

Azt úgy tudja készíteni, mint senki a világon. A recept titkos, nagyon titkos, évek teltek el, míg megosztotta velünk, de akkor olyan kétoldalas leírást kaptunk, ami részletesen kitért a levegő páratartalmára, a keverési irányra, a hűtőközeg hőmérsékletére tized fokban, valamint a használatos edények acéljának széntartalmára is. (Germán alaposság). Minőségi alapanyagokat ír elő és percre pontosan beosztja a technológiai folyamat lépéseit. Vagy inkább el se kezdjük. (Mindig is mondtam, a főzés művészet, a cukrászat mérnöki munka). Viszont a mussz, az elsőrangú. Olyan kemény, hogy neki lehet támasztani a biciklit, viszont mégis légies, mint kínai tornászlánykák röpte a felemáskorláton, a tejszín ölelkezik benne a tejcsokoládéval, míg a háttérben szilajul dobol a keserű csoki.

Tisztára, mint a Welcome Home az Osibisától. Vagy inkább Nicole Kidman és Denzel Washington titkos románcának kakaóültetvényen fogant gyümölcse.

Gyakorlatilag el kell dugni a vendégek elől (el is szokta a nyavalyás), mert tisztességben megőszült zenetanárok taszítanak félre mindenórás terhes anyákat egy plusz kanál musszért. Készítettem már magam is, (családi segédlettel) és úgy gondolom (pusztán elméletben, természetesen), hogy ha valakit (még egyszer az életben) el akarnék csábítani, bizonyosan ezt az angyalian sátáni desszertet szervíroznám neki.

A mussz receptje a másik oldalon. Vigyázat, hosszú és alapos!