Egészségünk álítólagos megóvása érdekében újabb, és újabb élelmiszer-adókat találnak ki különböző tárcák, legújabb bűnbak a lekvár és a szörp.

A kevés gyümölcsöt tartalmazó lekvárok és szörpök adóztatását kezdeményezi a vidékfejlesztési tárca, bízik abban, hogy a népegészségügyi termékdíj bevezetésének egyik hasznos hozadéka lehet a magyar gyümölcstermelés fellendülése.

A Vidékfejlesztési Minisztérium keddi közleménye szerint a tárca törekvése az, hogy az alacsony gyümölcstartalmú lekvároknak és szörpöknek magasabb legyen az adótartalma, mint a több gyümölcsből készült termékeknek.

A jelenlegi rendeletek alapján azokat az élelmiszereket, amelyek nem tartalmaznak legalább 35 százalék gyümölcsöt, nem nevezhetők lekvároknak, ám ennek ellenére a köznyelv lekvárnak nevezi az alacsonyabb gyümölcstartalmú készítményeket is.

A közlemény szerint Vidékfejlesztési Minisztérium kezdeményezésére néhány héttel ezelőtt sikerült elérni az aromás szeszek jövedéki adójának megemelését, s így 50 százalékkal emelkedett az aromás szeszesitalok jövedéki adója. A sör, a bor, a pezsgő és a minőségi szeszes italok esetében viszont csak 5 százalék az adóemelés.  

A tárca ugyanilyen megfontolásból kezdeményezi a lekvárok megadóztatását azért, hogy az alacsony gyümölcstartalmú készítmények eltűnjenek a magyar piacról, áll a közleményben. A kevés gyümölcsöt tartalmazó lekvárok és szörpök adóztatása támogatja a helyes és egészséges táplálkozási szokásokat, illetve kedvez a magyar mezőgazdasági termékeknek, és segíti a helyi termelés és az élelmiszerbiztonság megerősítését.

MTI

Kezdjük ott, hogy lekvár és akár a szörp esetében automatikusan kizárhatjuk az egészséget. A legszebb, legbióbb, legházibb lekvárok is lazán bírhatnak 40% cukortartalommal, ami pontosan megegyezik a chipsadóban előrecsomagolt süteményekre vonatkoztatott 4 dkg cukor/10 dkg termék határértékkel, Ennyi erővel szinte az összes lekvárt meg lehetne baszni magával a chipsadóval, oszt jónapot, de ezen most lépjünk túl, valamin dolgozni kell a hivatalban is, tervezgetni, küldözgetni, egyeztetgetni.

Mivel a fogyasztót az ár érdekli, nem a nógrádi gyümölcsösében bajszát pödrő Józsi bácsi, kiszámoltuk, hány százalékos büntetőadó kell, hogy az olcsó, de szar lekvárok helyét abroszkockás masnival átkötött házilekvárok vegyék át. Mivel a Vidékfejlesztési Minisztérium komplett gárdájával ellentétben én járok boltokban, vásárolok élelmiszert, tankolok, járok az utcán, tudom, a jó lekvár az egyik legdrágább élelmiszer, ára a jobb pálinkák felé konvergál, ezért a különbség a két minőség között őrületes, megdöbbentő, adóval áthághatatlan. Pont, mint a közleményben említett alkoholok esetében.

De ha a szarabb olcsóbb marad a jónál, azt veszi a nép továbbra is, ahogy ma reggel a szemközti kisboltban sem reklamált a gyűrött alak kisszériás álompálinkát a csavaros kiflije helyett. Drágább egy kicsit, vagy jóval, de nincs választási lehetőség, alkoholizmus van. Ez az adóemelés ezért nem népegészségügyi döntés, ez itt egy növekedő adóbevétel, és ugyanerre lesz jó a lekvározás is. Még ezzel se lenne baj, én is jobban bírom, ha azt az égető hiányt nem nekem kell kifizetni, csak arra van a szép magyar anyanyelvünk, hogy a pontos nevén nevezzük a dolgokat, vagy a Vidékfejlesztési Minisztériumban az urak a pinájukat adják a hölgyek szájába? Ugye nem?

Akkor nézzük csak a lekvárokat, mégis mekkora adó kellene egy szép, új, lekvárral kikent világhoz?

Kerestem egy elérhető (magyarul nem bioboltban, Culinárisban, hanem sima ábécében árult) de legalább 60%-os gyümölcstartalmú, egy cukormentes (nem diabetikus értelemben) és egy, a 35%-os, alsó álomhatárt legjobban megközelítő terméket. Azonos gyümölcsre, hasonló kiszerelésekre, és magyar termékre hajtottam, hogy ilyen különbségek ne torzítsák túlzottan az árat. Természetesen sárgabarack, mi más?

Cukormentesből nincs magyar, St Dalfour van, francia.

St Dalfour extra sárgabarackdzsem: 284 g-os kiszerelés, 50% gyümölcstartalom, szőlőlésürítménnyel édesítve. (Sűrű, nehéz, tömény, a friss, szemtelen savanyúság, ami úgy kell a sárgabaracklekvárba, hiányzik belőle, jó, jó, de nem az, sütibe inkább való)

2306 Ft/kg net. 1844 Ft

Príma sárgabaracklekvár: (light ugyan, de cukros) 220 g-os kiszerelés, 70% gyümölcstartalom, cukorral édesítve, gyártó a Pacific Ocean Kft. (romlott, poshadt mellékíz, de ebben a mezőnyben még így is ez közelíti meg a legjobban a koncepciót, csak friss gyümölcsből kéne készíteni)

1496 Ft/kg net. 1196 Ft

CBA sajátmárkás sárgabaracklekvár: 450 g-os kiszerelés, 35%-os gyümölcstartalom, cukorral és fruktóz-glukózszörppel (!) édesítve, gyártó a Pacific Ocean Kft. (menzás zselé, cukor, cukor, cukor, cukor és egy kis szörpíz, nosztalgikus termék, de nem jó)

744 Ft/kg net. 595 Ft

 

A CBA sajátmárkás 35%-os lekvárt bizony még egy vagány 100%-os adóteherrel megküldve sem lehet a 70%-os árának nyomába küldeni. Ha pedig hiszünk egy szép új világban, ahol a cukor szőlőlésürítmény, a lekvár pedig francia, ott egy jó kis 300%-os adó sem elég. 300%. Háromszáz. Itt népegészségügyi értelemben semmit nem ér az alkoholok esetében alkalmazott 50%-os adóemelés. Semmit. Pontosabban csak bevételt jelent.

Úgyhogy hajrá, előre a 300%-ért, akkor eltűnnek az olcsó lekvárok, igaz, úgy már bevétel se lesz belőlük.