Csilit kérsz rá? Még élénken élt a számban, az agyamban és a véremben a pár perce bevett taco, pontosabban életem első habanerója, ami már nagyon nem számít cikinek a Scoville-skálán. Olyan pedig nincs, hogy majd én nem, így került az habaneróból is a kelleténél több a szervezetembe.
De hogy fagyira is bevegyem? Ne.
De.
Pár hét alatt megszoktam az új kapszaicin-szintet, bátran locsoltam a melósok mellett könyökölve a legvadabb piros salsákat, és csak elvállaltam a savanyú-csípős öntetet fagylalthoz is, hogy utána minden európai fagylaltozóból ezt hiányoljam.
A gonosz csípős öntet, főleg tamarinddal, kiegyensúlyozza, sőt, kiemeli a tejszín alapú, főleg gyümölcs- és vaníliafagylaltok édességét, puhaságát, egy tökéletes párosítás.
Sok nem kell hozzá, csak egy doboz jó minőségű fagylalt, tamarindpaszta, csilipaprika és víz. Őszibarackkal, mangóval a legjobb.
A pasztát kevés (ötödannyi) vízzel hígítom, ízlés szerinti mennyiségű (iszonyat sok) csilit keverek bele, és mértékkel a fagylaltra locsolom. A csípős íz ellenére sokkal hűsítőbb lesz, mint a fagylalt magában.
A másik oldalon Garfield sajttortája, végre egy olyan, amit szeretek.
Ettek már csilis fagylaltot?
Utolsó kommentek