malackaraj

Csilit kérsz rá? Még élénken élt a számban, az agyamban és a véremben a pár perce bevett taco, pontosabban életem első habanerója, ami már nagyon nem számít cikinek a Scoville-skálán. Olyan pedig nincs, hogy majd én nem, így került az habaneróból is a kelleténél több a szervezetembe.

De hogy fagyira is bevegyem? Ne.

Mindenkinek van egy rokona, barátja, aki a gyanús diszkontsörökre élvez, sajnos kínálja is.

Van egy minimum, ami alatt nem szabadna sörnek nevezni azokat a dobozos húgyokat, de annak nevezik, és olcsón árulják, itt jön barátunk, és így kerül a bográcsunk mellé. Nézd meg, most vettem, százhúsz csak doboza, ahhoz képest nem is rossz, mi? Nem, ahhoz képest ez szar, baszod, havi öt kilót keresel, na fárasszál már az Aldis propagandáddal, mindennek van határa.

A jalapeno poppers a legjobb Tex-Mex gyakorlat, és lefordítható magyarra is. Sajttal töltött, rántott istennyila.

Kezdődik. Ebédidő van, ételről lesz szó. Terhes feleségem még nem volt, ezért ilyenkor jött a körömpörkölt, húsleves, rántott hús, valami kurva csípősek, halászlé, meki, valami kurva fokhagymás, sör, egy girosz, egy unicum, könnyedén meghatározható, erős ízek, zsír, emlékek köré épül a férfinak ez a vágya. Ezt kívánják, igazuk van, Cézár saláta, narancslé, répa még engem se izgatott fel.

Hát mit? Vasárnap, két óra. A kívánósság nem szerda délben érkezik. Felnőtt, egészséges, nem várandós ember ehető kívánságának végső leadási határideje ez az időpont. Egy hajnali ébresztésből marakodás lenne, de vasárnap, kettőkor, éhesen persze, hát mit ennél, mondjad, meg se feszülök, pedig egy másik ország kívánságlistájából készített pöttyöslabdát nem biztos, hogy csont nélkül beviszem.

Cevichét ennék.

Kedd és péntek a halnap, vasárnap zárva vannak Pistiék. Ceviche, hát azt én is ennék, a legjobbat homárból ettem. Homár. A Metróban van élő homár. Ezt nem gondolom komolyan, a homár él, persze hogy él, ezért lesz homár, érted, az az egyetlen fellelhető, friss ceviche-alapanyag, de ki öli meg? Megölöm, öltem már ennél cukibbat. Azt se tudom, hogy kell. Nem tudom, homár pont nem kárált a ceglédi tanyaudvaron, olvasni mégis megtanultam valahogy, majd az segít.

Homárok, szevasztok, nem kell elúszni. Iszonyú éhes vagyok, a fogammal fogom kitépni a szívetek, ha van egyáltalán. Közben kétkilós zacskó landol a bevásárlókocsiban. Mi ez? Fagyasztott garnéla, anyukám is ebből csinálja. Ebből a piciből? -meredek a kövér lisztkukacokra, majd összevetem az árcédulákat, a befektetett időt, és az integető homárok sorfala előtt békésen elindulok friss koriandert és ecetes jalapenot keresni.

A ceviche egy erősen fűszerezett, citromban marinált halsaláta, csípős, édes-savanyú, üdítő nyári étel, hideg Margaritával, még hidegebb sörrel, vagy Cubalibrével. Egy szexi ruszli, aki azt szereti, ezt imádni fogja.

Ceviche budapesti vasárnap módra:

• 0,5 kg fagyasztott garnélarák
• 100 g ecetes jalapeno
• egy csokor friss, zöld koriander
• egy nagy fej lilahagyma
• egy citrom leve
• 1 dl olívaolaj
• só, bors

A hazaúton felolvadt garnélákat lecsöpögtetem, egy kevés olajon megszokásból megpárolom (előfőzöttek a rákok) leszűröm, meglocsolom a citromlével, elkeverem az átöblített jalapenoszeletekkel, az apróra vágott korianderrel és hagymával, sózom, borsozom és lehetőség szerint pihentetem negyed-fél órát.

A ceviche készülhet édesvízi rákból (ez pusztult ki itthon) felkockázott sügérből, nagyobb garnélákból, polipból, tintahalból, pisztrángból, fogasból is. A friss alapanyagot nem kell előfőzni, ez megtörténik a citromlében/ecetben. Egy másik recept, friss, nyers alapanyagra:

• 1/2 kg hal/rák/puhatestű
• 2 dl citromlé
• egy fej apróra vágott lilahagyma
• egy nagy, felkockázott pirospaprika (kalifornia)
• Tabasco szósz, szójaszósz, só, bors
• citrom

A garnélákat a szójaszósszal, sóval, borssal ízesített citromlébe rakom negyed órára. Lecsöpögtete, elkeverem a zöldségekkel, és ízlés szerint keverek bele a csípős szószból, felnegyedelt citromokkal tálalom. Az egyik kedvencem:

• 1/2 kg hal/rák/puhatestű
• 2 dl citromlé
• 1 apróra vágott hagyma
• 4 kápiapaprika felkockázva
• 2 nagy paradicsom felkockázva
• 10 dkg zöld olívabogyó
• egy csokor apróra vágott petrezselyem
• két csokor apróra vágott koriander
• egy evőkanál paradicsompüré
• 2 dl olívaolaj
• 10 dkg lecsöpögtetett jalapeno
• egy evőkanál apróra vágott oregánó

A húst a citromlében hagyom negyed órára, leszűröm, elkeverem a többi hozzávalóval és egy éjszakára elrakom a hűtőbe. Sügérből a legjobb. 

Mit kívánnak?

Sajnos már engem hívnak fel. Illetve ez a része nem sajnos, de fogcsikorgató, ahogy elfogynak a tudáshoz vezető telefonvonalaink. Állok, mint fasz a lagziban, nem vagyok egy csapkodós, de az ám a büszkeség, hogy nem a serpenyőm törik, hanem a csempe szilánkjai repülnek, de a töltött paprika nem megy. Megy minden, az egyben sült karajomnak csak bojt nincs a végén, de ezek a töltött paprikák kikészítenek, mert ezt is későn akartuk megtudni, ahogy a dödöllét, paprikás gombócot, a prószát.

Az ecetben főzés borzasztóan hangzik, de az 5 százalékos almaecet nem vegyi fegyver, és ebben a csapatólében főtt zsíros húsok meg se kottyannak a gyomornak. A hús így kevésbé lesz megterhelő egy sült oldalasnál, mert az ecet, jó hiénaanyukaként előemészti a nagy zsírokat.

Saját recept, mert ez a mexikói fogás eredetileg csirkéből készül, azt meg sütve se szívesen, nemhogy főzve. A zöld olívabogyót is lecseréltem, mert a feketét jobban szeretem.

Az ecetes hal bezzeg lecsúszik, ezen az ecetes húson hogy fennakad mindenki, nem értem. Alig észrevehetően összeszorított ajkakkal ülnek a tányér felett, összevillan a tekintetünk, nem akarom, de, akarod. Mindenki így kezdi, páran rákapnak. A levét nem kell meginni, a hús pedig pont azt az édes-savanyú karaktert kapja a szokatlan főzőlétől, amit a ruszli, a marinált hal, vagy akár a csehek ecetes-hagymás szafaládéja, az utopenec. Utóbbinak megfelelően az az olívás oldalas tökéletes kísérő sör mellé.

• 1,5 kg oldalas feldarabolva / vagy két csirkemell és két csirkecomb
• 1 dl olívaolaj
• 1/2 l 5%-os almaecet
• 5 gerezd fokhagyma
• 2 nagy fej vöröshagyma laskára vágva
• 40 dkg fekete, kimagozott olívabogyó (karakteres, erőteljes ízű, nem a műanyag fajta) / vagy zöld, kimagozott olívabogyó
• 20 dkg jalapeno paprika (vagy két erős, szárított fűszerpaprika)
• 5 ág friss kakukkfű
• 5 ág friss majoranna
• 20 babérlevél (friss jobb)
• 5 szem feketebors
• egy evőkanál cukor
• só

Az alapanyagokat egy lábosba rakom, felöntöm az ecettel és az olajjal, annyi vizet öntök rá, hogy kétharmadáig ellepje. Fedő alatt, lassú tűzön, két, két és fél óra alatt készre főzöm. Köretnek rizs a legjobb hozzá, de egy spenótsalátával is feladható.

Nem savanyú, inkább édeskés, fanyar, a rengeteg olívabogyó és a hús uralkodik benne, az almaecet csak fűszerezi.

Az utopenecet se szeretik?

A gabonatejek literje 5-600 forint. Házilag 50-60, allergiások, divatmajmok, szörpivók gyertek!

Ó churros, mered a jetlagtől kótyagos pasi a képernyőre. Látom a mocskos konyhát, a kimoshatatlan lábost, a szétszóródó kristálycukrot, az égett olajtól bűzlő lakást, a kifröccsenő olaj égette kezem, a megduplázott futásmennyiséget, de nincs mit tenni. Szeretnél? Igen.

A kocsonya sem kizárólagosan magyar termék, még csak nem is a régió különlegessége. A fülétől a farkáig nemzetek sokszor egymástól függetlenül futnak bele hasonló megoldásokba, így lehet a magyar és a mexikói konyhának is közös halmaza.