Ó churros, mered a jetlagtől kótyagos pasi a képernyőre. Látom a mocskos konyhát, a kimoshatatlan lábost, a szétszóródó kristálycukrot, az égett olajtól bűzlő lakást, a kifröccsenő olaj égette kezem, a megduplázott futásmennyiséget, de nincs mit tenni. Szeretnél? Igen.

A churros mindenkit beszippant. Spanyolországban, és Latin-Amerikában az utcán, bárokban árulják a csillag keresztmetszetű égetett kukacokat. Kristálycukorral megszórva, sűrű csokoládéba mártogatva szédít el minden turistát. Tőlünk sem idegen, a churros egyszerű égetett tészta olajban kisütve, pont, mint az ördögpirula, vagy a sütőben sütött képviselőfánk.

A churros bolti ügy. Otthon nem készítik. Nem ismerek egyetlen mexikói háztartást sem, ahol nekiállnának. "Nem tudom hogy készül, készen szoktuk venni" Minek, ott az utcán fillérekért. Itthon nincs az utcán drágán se, ha churrost akar, álljon neki.

Természetesen nem lett olyan, de a többi bejött, több órás, fárasztó fizikai meló, romok, és mocsok.

A churros igazából úgy 2-3 centiméter átmérőjű, csillag keresztmetszetű kolbásztöltőn készül. Ilyen itthon nincs.
"Látott már a kisasszony csillag alakú kolbászt?"
Így maradtam a csillagos habkinyomónál, ami szűk két centis kukacokat eredményezett, de ez volt.

Az égetett tészta férfimunka. Elronthatatlan, de komoly erő kell a keveréséhez. Tényleg. Ha churrost akarsz, kevered, így nálunk ez a probléma gyorsan megoldódott.

  • egy liter víz
  • egy teáskanál (1/2 zacskó) sütőpor (ez elmaradhat, akkor sütés előtt a tésztát pihentetni kell egy órát)
  • 3 bögre liszt (1 kg)
  • 4 tojássárgája
  • 3 bögre olaj (1 liter)
  • 2 citrom frissen facsart leve
  • másfél kiskanál só

A vizet egy nagy lábosban felforralom, lehúzom a tűzről és egyben belezúdítom a sütőporral és sóval elkevert lisztet. Alaposan elkeverem egy fakanálal, majd visszatolom a tűzre és keverem, (5 perc) amíg összeáll. Ezt már csak két ember tudja végrehajtani, az egyik fogja a lábos egyik fülét, és anyázva keveri a képletet (ez az erősebb egyed) a másik fogja a lábos másik fülét és vihog. A tűzről levett masszába az előbbi munkamegosztás szerint egyenként beledolgozzuk a tojássárgájákat. Az égett liszttel egyesült lábost kínkeservvel lehet csak kitisztítani, majd mehet bele az olaj és a citromlé. Amikor már tűzforró, és a beledobott kis darab tészta vadul forr, készen van, lehet sütni.

A rendelkezésre álló célszerszámon átnyomva tíz centisre formázzuk a churrosokat (a habzsák és a habkinyomó nem igazán alkalmasak a feladatra, a tészta túl kemény, tehát a következő kísérletben egy kolbásztöltővel fogok nekiállni, a kívánatos végződést addig beszerzem) és a tűzforró olajban aranybarnára sütjük. A kész kukacok vastagon kristálycukrozva, forrón fogyaszthatók.

A következő szint a kakaós, a churrost a kelleténél sűrűbb kakaóba kell tunkolni.

A fekete pálya a dulce de lechés. A legdurvább helyeken nem ám az égetett tejkrémbe tunkolják a tésztát, hanem a churros üreges testét töltik meg vele. Az a baklavánál is elvontabb édesség, felfoghatatlanul tömény, katartikus istencsapása.

Az ördögpiruláról is meg fogok emlékezni, amit dédi, mint a fánkot, kizárólag zsírban sütötte ki. Mindent lehet fokozni.

Köszönet Szily Lászlónak, hogy eszembe juttatta a churrost.

Ismerték a churrost?