Mindenkinek van egy rokona, barátja, aki a gyanús diszkontsörökre élvez, sajnos kínálja is.

Van egy minimum, ami alatt nem szabadna sörnek nevezni azokat a dobozos húgyokat, de annak nevezik, és olcsón árulják, itt jön barátunk, és így kerül a bográcsunk mellé. Nézd meg, most vettem, százhúsz csak doboza, ahhoz képest nem is rossz, mi? Nem, ahhoz képest ez szar, baszod, havi öt kilót keresel, na fárasszál már az Aldis propagandáddal, mindennek van határa.

 

Ilyenkor kell elmenni a boltba sörért. Vagy ha ez már régen megoldhatatlan, a habot egy pillanat alatt ellehelő pohár sörrel a kézben a konyha felé indulni és a laza kukoricasörök hazájának rafkós lakóira gondolni. Michelada (micseláda), ez kell nekünk, mexikói sörlimonádé.

Lime bezzeg van, mondom, hogy nem normális. Ötféle csípős salsa, köztük halálfejes, az egyiket nyolcezerért láttam egy bioboltban, de a sörre sajnálja a pénzt. Só, helyben vagyunk, a legolcsóbb asztali, nem baj. De ezek helyett megteszi citrom, Tabasco is, a lényeg a sör nyári levessé fűszerezése, de durván. Jég van, hogyne lenne, én hoztam a benzinkútról.

A legalább félliteres pohár száját bekenem citromlével, az asztalra szórt sóba forgatom, mintha Margarítához készülnék. Félig töltöm a poharat jéggel, rácsavarom egy citrom levét, felöntöm eredetileg kukoricasörrel, de bármilyen laza sörrel, ízlés szerint csepegtetek bele valami csípős szószt, sőt, még worcestershire is mehet bele, kimegyek a bogrács mellé, és akármennyit megihatok belőle.

Vannak olcsó dobozos sör fétisiszta ismerőseik?