A gyerek nem szereti a halat. Pedig most, kamaszként lenne rá a legnagyobb szüksége. Meg később is. A ponty szálkás és halszagú (!?!), a sült keszeg egy recsegős csontváz, a törpeharcsán nincs mit harapni, a süllő meg a pisztráng ritka vendég, vörös tonhalat egyszer ettünk Olaszországban, a csukát mint tornacipőt azonosítja, a hiperek fagyasztópultjaiban található biomasszáról pedig előbb jut eszembe Frankenstein professzor munkássága, mint az ehető hal.

Marad a lazac, mikor elérhető áron beszerezhető. Sajnos mivel a családban nincs lottónyertes, médiasztár vagy képviselő, a kamaszgyerek étvágyának grafikonja pedig merészebb ívben távolodik a fizetésünkétől, mint Hagyma mester tette annak idején az Óhazától, ezért fedezzük mi a gyerek halbevitelét a könnyen emészthető (olcsó, praktikus, egészséges, finom, ásványi anyagokat és nyomelemeket tartalmazó, kezelési költség nélküli, alacsony kamatozású készpénzkímélő, már több ezer elfogadóhelyen beváltható) halas tésztával (vagy tésztás hallal).

Íme: 2-3 jó fej hagymát üvegesre zsibbasztok 1,5 dl olajon, 2,5 dl tejet csomómentesre elkeverek 3 evőkanál liszttel és 2 tojássárgájával, felengedem még legalább fél liter tejjel, és a hagymára öntöm. Állandó kevergetés mellett sűrű hagymás besamellé főzöm. Ebbe kerül belekeverve a minimum 2 doboz jó minőségű, darabos vagy egész tonhalkonzerv, a 20-25 dkg reszelt sajt (edami), só, pici bors, reszelt szerecsendió tetszés szerint. Fölforr, oszt kész is.

Mikor az egészet elkezdem csinálni, felteszek egy csomag spagettit főni, mire a trutymó kész, a tészta is megfőtt. A főtt tésztát magas falú tepsibe borítom, rá a kenyőcs, némi reszelt sajt, összeforgatom és mehet a sütőbe, míg megpirul a teteje. A készítmény nagy előnye, hogy ha marad, másnap is újraértelmezhető, valamint a gyerek úgy eszik halat, hogy nem is tudja, hogy ez az, amit ő baromira nem szeret.

Annak idején, bő tizenöt éve egy kedves angol barátunk nem kevésbé kedves magyar felesége mutatta nekünk, aki nem volt egy Túrós Lukács és ezt a kaját én akkor a magyar csóróság és az angolszász világleigázó praktikum kézfogójának tartottam, később aztán rájöttem, hogy csak egy olcsó, tömős kamasztáp.

Egyébként a hal, tej és tojás ilyen jellegű összecsókolózását sokáig idegennek tartottam (már ha a konzerv tonhalat halként értelmezhetjük, bár szerintem az), de meglátják, egész jól kiegészítik egymást, és ha a gyerek addig se chipset zabál, már megérte.

A másik oldalon még ennél is praktikusabbak vagyunk, pecsenyekacsa tízfelé, stage 1.

Hogy etetik hallal a gyereket?