malackaraj

Mit kezdjek a dagadóval? Tölteni szokták, miért nem jó az neked? Tölteni szokták, de a töltött húsokat, fasírtokat nem szeretem, elmosódnak benne az alapanyagok határai, Sanyi mondj valamit! A Malackaraj önkéntes véradói leginkább úgy önkéntesek, hogy őket hívom fel, ha bajom van. Aki felveszi, vérét adja. A mai ötletért köszönet Kerekes Sándornak, nélküle kolbászba ment volna a dagadó, mert abba különösen jó. De így inkább feltekerem pancettának és úgy sütöm meg.

Még Gordon Ramsay is azt mondja, használjunk bátran bolti vajas tésztát. A többi séf is előszeretettel ajánlja ezt otthonra, igazuk van, mert a vajjal hajtogatott levelest nem könnyű elkészíteni. Boltban meg nincs. Illetve ami van, annak semmi köze a vajhoz. Leveles tészták, vaj nélkül.

A magyar szürke a legszebb, de nem elég izgató húsú, tessék-lássék módon tejelő szarvasmarha. Azon hosszan lehet örjöngve vitatkozni, hogy ezek a szépségek csak fajtatiszta egyedet ellhetnek, vagy kezdeni kéne vele valamit, ha már ilyen szívós. Valaki kezdett vele valamit, és a szép szürke csajokhoz odaengedte a hófehér, francia izomagyat.

Mivel az ízlésem szerintem kifinomult, szeretem az összes megosztó alapanyagot. A pacalt körömmel, velővel, anélkül, citromosan és rántva, a tenger gyümölcsei, na jó, az unicumot szigorúan gyomorbántalmakra használom. A karamellás tej is örök szerelem.

mellesleg, van még egy válogatáslemezünk, de majd egy váratlan pillanatban fogjuk feltenni, amikor senki se számít rá

Szélességi fokunkon nem lehetett volna jobban időzíteni a karácsonyi zabálást eredményező történelmi eseményt. Még csak ez az egyetlen, utolsó töltés, elsejétől úgyis fogyókúrázok, és elsejétől, a kikönnyítés idején, végre meg lehet nyitni a fagyasztót. Ki a sajátját, ki az üzletekét tépi fel, de a márciusi teljes összeomlás megelőzésére jobb most elkezdeni a fokozott vitaminbevitelt.

Füstölt a csülök, a marhanyelv, a szalonna, esetleg a pisztráng, nagyon esetileg a kacsamell, de ital, ezt a hülyeséget! Pedig de, kedvenc perverz söröm, a Schlenkerla következik.

Itt van, mutatja a Borfesztivál közepén. Este tíz, az összes érdemleges pultot végigkóstoltuk már, és főzünk, pontosabban ők főznek, én hallgatom. Húst rántunk, elég hideg van, felvettem a kutyát, nagy a tömeg is, csak tíz kiló, pucér hassal a séfek felé a bal kezemben, jobb kézben a pohár. A kutya izmos hátsó lábán mutatják, itt van, ez a pinahús, ezt a legjobb rántani. Papi kankutya, rajta az egésznek semmi köze a puncihoz, de neki is van ilyen, rántani mégis a malacét kell.

A hal az első, a birka a második, csak utána jönnek a vadak és a többiek. Ünnepi menübe is szívesen választanék birkás ételt, mert olyan ritkán jut belőle, hogy az már maga esemény, sőt, ünnepnap.

Zsuzsa néninek, és Rosa Mariának

Nem szeretem a likőrt, hogy szeretném, a pálinkát szeretem, de vodkásüvegből a házi, az nagyon más.

Nagyon be kell már rúgni 14 évesen, ennél csak egy fontosabb probléma adódik a kamasz mindennapjaiban, a szüzesség elvesztése, majd később az ezzel szorosan összefüggő tevékenység minél bonyolultabb képletekbe rendezése. Utóbbira mindenkinek van egy kínos története, ha többször megeshetne, több is lenne. A lányok ezt megoldják, alkohollal barátkozásukat sokszor pancsolt likőrök rondítják össze, jól megalapozva a tucatnyi kínos történetet ebből az életszakaszból, ha már szűzességet csak egyszer lehet elveszíteni. A likőröknél csak a koccintós borokkal és a csavaros kiflikkel kell óvatosabban bánni, ezektől lerészegedni, pláne izomból, falkaszellemből, nagy öngól.

Ahogy az oviban a lányok kapják a rózsaszínt, úgy kerülnek később a kezükbe az édes lónyálak. A fiúk nem likőröznek, felénk a lányok se nagyon tették, mindenki pálinkázott, Pestre kerülve nem is értettem, mi ez a béliz és vodkanarancs téma, egy kóserszilvát kérek, jó, nincs -jóval a Pálinktörvény előtt járunk, a bolti pálinka alapértelmezésben nem volt még iható, kivéve kóserszilva- akkor Unicumot. Sokkal később még hülyébben éreztem magam a procc, de második nézésre kurvázós helyen a sörösüveggel a kezemben, ahol csak ágyasok voltak. Hiába Heineken dizájnalu istenkínja, akkor is sör, míg az összes kurva, és kurvának öltözött barátnőm, a legdrágább szálloda tövében csicsás koktélokkal táncolt óvatos, de Shakirás seggrázással, taszító parlamenti képviselők és idétlen olaszok nyálfolyatásának kellős közepén. Beja, húzzunk, itt mindenki kurva rajtunk kívül. De én pasizni akaroooook. Itt még kereshetsz is vele, de inkább hívom a taxit. Várjál megiszom ezt a bélizt. Szóval nem iszom édeset, mert mielőtt berúgnék, hányok tőle.

Kivétel a vodkásüveg.

A vodkásüvegben szállított likőr teljesen természetes párosítás. Házipálinkát se kapok másban, azokat húz elő a kabátja alól minden kedves pálinkafőző ismerős, de a pálinka eredete és a vodkásüveg közötti összefüggés pusztán csavaros záródású praktikum, nem alkotnak semmiféle egységet.

A likőrt és a vodkásüveget, ha a likőrben vodka az alkohol, szoros kötelék köti össze. Likőrt, amig lehetett kapni, és ki lehetett fizetni a gyógyszertárban, mindenki tisztaszesszel készítette. Pár éve a tisztaszesz ára, és beszerzése nevetséges kínszenvedéssé vált, maradt a kevéssé karakteres, de a sarki éjjel-nappaliban is beszerezhető vodka, és üvege, más szeszből nem érdemes likőrt vegyíteni.

Ahogy apák, sógorok és nagyapák főzik a pálinkát, úgy anyák és nagymamák a mesterei a likőröknek. Két likőrmestert ismerek, bonyolult mozaikokból rendeződő családom következtében ők is a nagymamáim, Zsuzsa néni és Rosa Maria.

A fagyos, befűthetetlen panelban szerettem meg a tojáslikőrt, amit Zsuzsa néni főzött és ami a tárolás közben kiskanállal fogyasztható minőségűre sűrűsödött, és mexikói nagymamám, Rosa Maria fahéjas tojáslikőrjében (ott rompope) megdöbbenve fedeztem fel a madártejünket. Rosa Mariát neveltetése akadályozta a vodkásüveg használatában, ott a likőr gyönyörű, metszett kristálypalackba került. A tojáslikőr, hiába minden likőrök legtöményebb, legnehezebb változata, jó kézzel, érzékkel főzve nem gejl, hanem a tökéletes téli ital, alkoholos madártej, szeretem, de csak a házit, csak a jó egyensúlyút.

Rosa Maria már nem készít nekünk több likőrt, ezért a portálon a kétszáz éves magyar kávé, az olasz limoncello, és csokoládélikőr pontos, egyszerű leírása mellé az ő tojáslikőrjének receptjét is felraktuk, készítse el mindenki magának.

 

 

Melyik a kedvenc likőrjük?

Ahhoz, hogy egy tanyán jelentéktelennek, esendőnek és kiszolgáltatottnak érezzük magunkat, nem feltétlenül kellenek a tomboló elemek, nem kell olyan esőzés, ami után bekerültünk a helyi tűzoltóság weboldalának galériájába, ahhoz elég egy töketlen telefontársaság, ami nem képes folyamatos szolgáltatást nyújtani, pedig a telefon az egyetlen kapcsolat a külvilággal.

Nem teljeskörű útmutató az itthoni üzletekben már látott, karakteres, és többféle módon védett, hóka kolbászokkal.

Szalámiüzletekben és delikátboltokban, élelmiszeráruházak külföldi napjain, vagy a helyszínen lehet ezeket megvásárolni. Aki bizonytalan, ne legyen, kóstoljon, mások, de finomak és ajándéknak is jók. A más kolbászok otthoni kísérletezéshez is jó ötletadók, például egy édesköményes sütőkolbászhoz.

Ideje cukortalanítanunk a kakaót is, volt már itt vaníliás kolbász, ahhoz képest ez nem nagy lépés.

Lépjünk túl a frottírtörülközőn, mert a marha gyomra(i) épp elég nagy ahhoz, hogy ne csak egy mutatványt tudjon. Bemutatjuk a százrejtekűt és a méhkaptárt.

Már találkoztunk egyszer az Astra kombi hátuljában. Beszálltam, és kérdés nélkül tudtam, ott van valahol a kocsiban, mert hiába van becsomagolva, jelenléte eltitkolhatatlan. István hiába próbálkozott, azt a kapitális példányt nem lehetett eldugni.

Fotó: Havas Dóra

Kenek rá testápolót. Fújok parfümöt a testápolóba, az segít. Nem, az pináját, hát nem segít, szagom, akár egy norvég öregasszony, itt az egy évizede tökéletesnek tűnő, mindent átütő Kenzo Jungle se segít, hiába fújom telibe az ujjaimra, pedig én ma meg akarom tenni, amit nem lehet. Mert van, amikor egy levesfőzés kevés.

Ehettem, fogdoshattam volna fokhagymát is, de azt a leghülyébb is tudja, randi előtt nem fokhagymázok, különösen nem az elején, pláne, ha ennek a történetnek csak eleje van. De a füstölt makréláról nem volt szó. Lemondom. Nincs telefon. Nincs mobiltelefon. A körömkefétől vörös ujjaimmal Domestos után matatok, az bezzeg van, kár, hogy nem lehet vele telefonálni, legfeljebb a vécékagylóba. Domestos, füstölt hal, domestos, füstölt hal, ec-pec kimehetsz, inkább legyen halszagú a kezem. Még egyszer bedörzsölöm citrommal, beleugrálok a teljesen használhatatlan, de annál leárazottabban vásárolt tűsarkúba, és elhúzok a dolgomra, amit elvégzek.

Volt már mudijuk? Nem? Olvasgassanak egy kicsit róla Lacibácsinál. A mudi egy pszichopata, a pusztán, birkák közt boldog, mit neki szűkszavú pásztor, bödös birkák, szügyig érő hó, kenyérhéj ebédre, ott mutat. Budán, lakásban, értelmiségi falkában, melegben, szeretetben hirtelen túl sok lesz. Magyar pásztorkutya, török átok.

Ilyen a kaffir lime levele is, ami túl illatos, az bizony bűzlik.

Vesefaggyúvesefaggyú, aztán engem is utolért a hamburgerezés egy vidéki hiperből vásárolva. A tökéletes hamburgerhús a magyar valóságban.

1917 november hetedikén győzött Oroszországban
a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, ha valaki elfelejtette volna

Igyunk Anna, mutasd, mennyire vagy férfi - mondta Pál (később Palkó), aki a 15 négyzetméteres kávézóban törzsvendég volt. Én is az voltam és húsz éves. Pál egyébként letöltendő büntetésére várt - valami magnót akart részegen eltulajdonítani egy általános iskolából, elkapták és hiába emberkedett, a priuszára való tekintettel két évet kapott - és ivott. Vodkát Lacikám! - bődült el és nem lehetett neki nemet mondani.

Brrrrrr. És? A sört se szerettük gyerekkoromban, most meg itt a kezemben a korsó, szóval érted hogy van ez.

Mikulás idején volt otthon sok körte, de csak egy fajtát lehetett kapni, a Kobakkörtét, aminek a közneve Alexander, a hivatalos meg Bosc. Ez volt a Körte. Hosszúkás, sárga télre megérik, édes, leves és puha. Kicsi izék maradnak utána a számban, amiket sokáig lehet még evés után rágcsálni, amiről senki sem beszélt. Hallottunk még a császárkörtéről meg a vilmoskörtéről, amiből a pálinkát csinálják, de fogadni mernék rá, hogy sokan nem tudták velem együtt, hogy néznek ki, és milyen az izük. Most, hogy a pálinka elnevezés védett lett, kiderült, hogy a vilmoskörtéből készült töménnyel is baj lehetett, hiszen azóta se hívják pálinkának a régi idők magyar minőségi italát.

A kis bordó pötty a szemem sarkában kezdetben nem volt feltűnő, kora délután már úgy néztem ki, mint akinek ököllel behúztak. Pókcsípés, jegeld, javasolta a szomszéd butikból Zsuzsa. Három napig dolgoztam a játékboltban napszemüvegben, az anyukák és nagymamák sajnálkozó pillantásától övezve, biztos azt gondolják, ver az uram, hehe. Következő héten már biztosra vették. A szőnyegen ülve énekeltem a tévével együtt, számbá di zsánéró, felkaptam a szódásüveget és ütemre ráztam, két kézzel, aztán a második emszímáemszímánál vágtam magam úgy pofán a patrontartó résszel, hogy a fal adta a másikat.

A belga sörökre, mivel belgák, nem érvényes a német tisztasági törvény. Így kerülhet bele fű, fa, virág, de jó ez nekünk?

Brrr, nagyon erős íze van, soha többet nem ennék belőle. Amikor egy nagymama ilyet mond, mindig felkelti az unoka érdeklődését. Az elhangzott véleményt apám is osztja a lecsó fölött, most már biztos, hogy amint látok valahol hidegen sajtolt napraforgóolajat, veszek egy üveggel.

Szegények vagyunk, de jól élünk! - mondta volt főnökasszonyom, kezében műanyag ételhordóval, mikor hosszú keresés után megtaláltam kedvenc Scholl papucsát egy angol porcelán levesestálban a raktárban. Akkor is percekig röhögtem, most is, de akkor nem volt tele a szám szarvasgombával, nem volt ott Idó sem, aki most színpadias mozdulattal az asztal felé int: Te, ahhoz képest, hogy most rúgtak ki, röhögi el a mondat végét, ránézek az üveg borra, én is röhögni kezdek, és leejtek egy falatot. Pötyi megeszi, hát igen, nálunk még a kutya is szarvasgombát eszik. Szegények vagyunk, de jól élünk.