A belga sörökre, mivel belgák, nem érvényes a német tisztasági törvény. Így kerülhet bele fű, fa, virág, de jó ez nekünk?

Vagy a keserűt, vagy az édest kívánja valaki, ez hamar eldől. Ha férfi, és az édesre bukik, ha nő és a keserűre, sok fárasztó pillanattal kell szembesülnie az életben, a popsöröző férfira, sörös csajokra ösztönösen ugrik a sok macsó. De a belga sörök, a nyitott szabályozás ellenére sem mind perverz, édes gyümölcsszódák. Még szerencse.

A német sörtisztasági törvény, a Reinheitsgebot. 1516-os törvény, a sörfőzdéknek megtiltotta bármilyen alapanyag használatát az árpamalátán, komlón és tiszta vízen kivül. A XX. században belevették a sörélesztőt is a használható alapanyagok közé, mára a felsőerjesztésű sörökhöz adhatnak cukrot, és nem csak árpa, hanem más malátákat is, sőt a maláta lehet tabletta, vagy por formátumú.

A Vajdahunyadvárban megrendezett, hétvégi belga sörfesztivál hatos kóstolósora gyors képet adott a belga sörökről, nagy részét már ismertem, egyről sose hallottam, egyet most sem akartam túlzottan megismerni.

 

A Tripel Karmeliet így elsőre rendesen odacsap, mint egy túl fűszeres, határozott köszöntőfalat. Mégse rossz választás, igyekvő keserédessége jól felvezeti a színes belga söröket. A Karmelita krémes, fűszeres, keserű, mindből sok, igazi élvhajhász, népszerűségre hajtó sör. Direkt leküldve túl tömény, édes, érzéki élmény, nem korsó+unicum csapatós versenyek söre, 8%-os alkoholtartalma még a bonyolult ízvilágnál is jobban földhöz vág.

A világ legjobb cimkéjével rendelkező Delirium Tremensről már írtunk. A sör harmonizál a dizájnnal, íze kicsit szétesős, pláne ebben a társaságban. Erősnek erős, 8,5%, ami ebben a környezetben szintén nem meghökkentő.

A sorból a Satan Red, egy fűszerezett, félbarna ale volt az újdonság. A szimpatikusan ronda cimke mögött egy valóban gonosz, vöröses sör, az első, feltűnően híg korty után hosszan tartó, kegyetlenül savas, keserű utóízzel. Ez is a szokásos 8%-os töménységet tudja, de szöges, nyelvfacsaró keserűsége, rajta pár szintén keserű fűszerrel, nagyon nem ízlésem.

A kóstolósor itt véletlenül felborult, most jönne a szájzuhany, a fehér Blanche, de véletlenül a nagyágyú Corsendonkból kapunk helyette.

A Corsendonk apátsági barna ale, ez is ízesített, de jó ízléssel, a fűszerek nem lógnak ki semmilyen irányba. A végeredmény nem a friss sörös, inkább zsíros, étcsokoládés keserűség, ha gyártanék sörös bonbont, csak ehhez nyúlnék. Harmonikus fűszerezettsége és testessége miatt fahéjas, szegfűszeges, szilvás húsok mellé, sőt, egyenesen ebben főzni, grillhúsokat pácolni, libamájhoz is el tudom képzelni. Szimpatikus konyhasör, egyet a húsnak, egyet a pohárba.

Az apátsági sörök nem azonosak a trappista sörökkel. Utóbbit máig kolostorban, szerzetesek felügyelete mellett főzik, az apátságiaknak csak a receptje származik egy már bezárt, esetünkben a corsendonki kolostorból.

A végére maradtak a szörpök, amiket literszám lehetne leönteni egy izzasztó nyári estén, de az árképzés miatt mégsem ez az első gondolatom a palackozott játéksörökről.

A Blanche de Bruxselles kandiscukorral, korianderrel és naranccsal ízesített búzasör. Ízéből kilóg a koriander, majd megy utána a citrom, első gondolatom pár csepp csípős szósszal jégre tölteni, mint egy micheladát, és az arcomra irányítani a hősugárzót. Limonádé ez, de azt aldis sörből is lehet keverni.

Az utolsó sokak kedvence, a levegőben kolbászoló élesztőgombákkal, spontán erjesztett lambic sör, a meggyes Chapeau Kriek. Az élesztő felfedezése előtt készültek így a sörök, a kovász nélkül is megkelő kenyeret talán mindeni ismeri, de a bepenészedő ételeket biztosan, a levegő tele van hasznos és haszontalan gombákkal, ezek egy része, ha lassan is, de képes sört készíteni. A meggyízt a hosszú, akár két-három éves érlelés során hozzáadott meggy biztosítja.

Meggyes, de annyira, hogy a söröspohárból a kölyökkorban bevésődött Márka illata csap fel, megkérdőjelezve az összes természetes összetevőt. Egy korty után izgatottan kutatok szalvéta után, biztosan pink bajuszt ittam magamra. Íze is Márkás, enyhe sörös felhangokkal, és 3,5% alkoholtartalommal. A cuki kis üdítőital a pohár végére megmutat pár mélyebb réteget, de sose leszünk nagy barátok, a Márkát se szerettem, belga sörből is maradok a puritán, testes daraboknál, a Corsendonkot pedig befogom a tűzhely mellé.

Van kedvenc belga sörük?