A kis bordó pötty a szemem sarkában kezdetben nem volt feltűnő, kora délután már úgy néztem ki, mint akinek ököllel behúztak. Pókcsípés, jegeld, javasolta a szomszéd butikból Zsuzsa. Három napig dolgoztam a játékboltban napszemüvegben, az anyukák és nagymamák sajnálkozó pillantásától övezve, biztos azt gondolják, ver az uram, hehe. Következő héten már biztosra vették. A szőnyegen ülve énekeltem a tévével együtt, számbá di zsánéró, felkaptam a szódásüveget és ütemre ráztam, két kézzel, aztán a második emszímáemszímánál vágtam magam úgy pofán a patrontartó résszel, hogy a fal adta a másikat.

A szám kívül-belül felrepedt, fogaim fájtak, akkor még nem, de másnap reggelre feldagadt, így lila, feldagadt képpel vártam a vevőket. Újra a sajnálkozó pillantások, a Zsuzsa a könnyeit törölgette, úgy röhögött, én nem tartottam ennyire viccesnek. Legalább fröccsöt ittál? Nem, szörpöt.

A magyar élelmiszerkönyv szerint a gyümölcsszörp olyan sűrűn folyó készítmény, amelyet friss vagy tartósított gyümölcsléből, sűrített gyümölcsléből, gyümölcsvelőből vagy ezek keverékéből cukor és adalékanyagok hozzáadásával állítanak elő és a vízben oldható szárazanyagtartalma legalább 60,0 ref%. A gyümölcsszörpöt meleg vagy hideg eljárással gyártják. Meleg eljárás esetén a cukorból vagy izocukorból, étkezési savból, gyümölcsléből és /vagy vízből 170-80 fokon szirupot készítenek. Hideg eljárás esetén az anyagnorma szerinti anyagokat tartályban, szobahőmérsékleten elkeverik. Ízesített gyümölcsszörp esetén az uralkodó illat- és zamatanyagot nem a gyümölcs, hanem a termék jellegét meghatározó aroma adja.

A szörp kell. Gyerekkoromban is kellett, otthon nem, a Ződtakonyban annál inkább. Jaffát kérek. Úgy gondoltam, a Jaffa egy különleges külföldi misztérium, ezért nyakaltam, otthon nem volt meg a varázsa, a kocsmában annál inkább. A szobi szörpöknek volt reklámjuk is, de ma már csak arra emlékszem, hogy a végén azt énekelték: a szobiszörpcsalááád, viszont van olyan ismerősöm, aki a mai napig jaffának hívja a szörpöt.

A tanyán a mai napig van szörp, hogy milyen fajta, gyerekkoromban sem tudtam, mert a mama mindig áttölti egy borzasztóan giccses, vékony szájú üvegbe, apám szerint direkt mindig csak három centit, hogy pont akkor fogyjon ki, mikor ő szeretne inni. Mivel kóla csak sátras ünnepekkor volt otthon, volt nagy öröm, mikor megjelent a piacon a kóla ízű szörp. Ennek legalább én is fel tudtam nyitni a tetejét, de a minden nap karácsony érzés volt az igazi értéke. Aztán anyu hazaállított Piroskával. Szilvia előtt ő volt az első nő a konyhánkban, aki tartós bérlőnek bizonyult. Egészen addig, míg el nem tűnt a boltok polcairól, hogy egy napon visszakerüljön.

Unokatestvérem képes volt átsétálni a szomszédos óvodába anyja neccharisnyájában és körömcipőjében, cselekedetei erősen meghatározták pszichoszexuális fejlődésemet. Sose kért málnaszörpöt, nehogy az bordó pohárbajuszt rajzoljon az arcára, innentől én se kértem. Leborotválta a hónalját, én is leborotváltam. Utóbbi tettünket évekig nem értettem, minek borotválni, ahol nincs szakáll, de a választ idővel megkaptam, köszönöm. A sötétbordó italokat, néha a szörpöt azóta is ésszel iszom, és azt is leellenőrzöm, kentem-e rúzst a fogamra, vagy csak a szájkontúron kívülre, a napszemüveggel takart monokli és az elkenődött rúzs végképp nem való egy játékboltba.

BB Zsanettre talán senki sem emlékszik, én is bizonytalan vagyok, ő dolgozott a Szobi szörpnél? Egy szőke bemutatkozó filmje cukorszirupként ragadt a memóriámba, de hogy a gyárban sétált, vagy tényleg egy kanapén vonaglott kedves amateur módjára, és sűrű szörpöt csöpögtetett a köldökébe, külső segítség nélkül sose fogom megtudni, de pár évig nem kívántam a Szobit, még a császármorzsára se.

Ma is csak a tanyán iszom, pirosat, a mama még mindig áttölti a szörpös üvegbe, mint Jockey-ék a Dallasban. Csak nem a szörpöt.

Milyen bolti szörpöt isznak?

Segíts a kolontári bográcsos alakulatnak! Praktikus gyűjtőakciónk részletei a linken.