malackaraj

Égő Áron cikke

Gyuri bácsi ihatatlan pálinkája olyan legendás volt a baráti körünkben, hogy akárhányszor valaki külföldi ösztöndíjjal vendéghallgatni készült, vitt egy üveggel, hogy azzal riogassa a környező országok felkészületlen gyermekeit. Európában az erjesztett italoknak három fő fajtáját tartják számon hagyományosan: a sört, a bort és a pálinkát. Ezek nagy földrajzi és történeti találkozási helye a Kárpát-medence lenne, ahol a hagyományos, vagy hagyományosnak tekinthető kultúrában mind a három szeszes ital ismert és kedvelt volt az idők során.

Vááá, srácok, hamburgert, most! Kevesen ismerik olyan közelről a zabadühömet, mint a fiúk a Manga Cowboyban. Délben bundáskenyér, juharsziruppal, szalonnával? Simán, rendszeresen. Egyik nap vérben forgó szemekkel estem be az ajtón, hús nem volt elég, igen, kérek egy kéksajtos hamburgert. Őrületesen jó volt, de csak erős idegekkel, erős gyomorral ugorjanak bele. Az alábbi játékot viszont mindenki kipróbálhatja.

Darab gorgonzola, egy szép rostélyos, darab vaj.

Olaszul és magyarul értékelik a legnagyobbra kedvenc zöldségemet. Magyarul paradicsomi alma, olaszul pomodoro, azaz aranyalma. Nem tudhatjuk, hogy Ádám és Éva egészen pontosan milyen gyümölcsöt szakított le a tudás fájáról, de ha annyira jó volt, mint a paradicsom, már megérte az eredendő bűn is, hiszen ez az egyik legjobb alapanyag a világon. Egészben harapva, magokat spriccelve, főzve, aszalva, szósznak, édesen, sósan, csípősen. Salátának, ecetesen, fetásan, mozzarellásan. Bruschettának. Olaszul vagy magyarul, illetve idén nyáron leginkább angolos-olaszosan, kicsit franciásan, sütve. A paradicsom crumble, vagy morzsás paradicsom származása nem tiszta, amolyan internacionális, vegyes-korcs étel ez, ám annál jobb.

A saláta fogalmát Váncsa mester óta fölösleges feszegetnünk, hiszen minden saláta, mégis mindenki pontosan tudja, a körömpörkölt nem saláta, a guacamole igen. Tartok tőle, mégis utóbbiban van több kalória.

A kaviár drága, sőt, iszonyú drága, de ez nem egy mesterségesen gerjesztett ár. Az ikrákat adó tokhal lassan nő, még annál is lassabban, tenyésztése drága, a kaviárt nem lehet a halból kifejni, csak kivágni. Nyíri Szásával, az Arany Kaviár séfjével beszélgettünk, akik az országban egyedülálló módon, hazai tenyésztésű halak, hazai nevelésű ikráiból készítenek kaviárt.

Nincs receptje. Nem szerepel szakácskönyvekben. Sohasem állunk neki elkészíteni saját magában. Mégis tucatnyi néven nevezzük, mi az?

Nem én találtam ki, ez mentesítsen minden következménytől.

Müller úr a varrógépre tette a tányért a két buktával. Épp most hozta Évike, még meleg volt. Müller úr nem szerette a buktát. a pogácsát se, a fánkot se. Semmi fujtós kelt tésztát. Müller úr - noha ezt kevesen tudták róla - széplélek volt, ő a könnyű leveles krémes tésztákért lelkesedett. A rétesek, (túrós persze, és a meggyes-mákos) a harapáskor roppanó, apró porcukor-felleget pöffentő krémesek, esetleg még a képviselőfánk. De bukta soha. Ezt viszont nem mondhatta meg Évikének, aki oly örömmel hozta mindig a maga készítette finomságokat. Müller úr múltkori lecsója nagyon ízlett neki, bár kicsit hápogott a csípőstől, de szépen kipirult az orcája, és ez nagyon tetszett Müller úrnak. Elmesélte, hogy megboldogult férje, a Béla, gyomorbajos volt, nem állta a csípőset, pedig "az adja az élet savát-borsát, nem igaz, Boldizsár?" Dehogynem- gondolta Müller úr, de egész más járt a fejében.

Laci barátom megint nagyot durrantott. Átvitt értelemben persze, hála a jóistennek. Noha már jó pár éve kerületünk lakosa, csak most tudta meg, hogy hazafelé jövet a kiserdő mellett virágzó baromfidiszkont működik, ahol príma alig használt, újrafutózott, szín és mérethibás szárnyasokra lehet szert tenni alkalmi áron. Laci számára, - noha leginkább a disznó-birka-bárány-kecske tengely mentén szokott leginkább föl s alá siklani ( a marhához saját bevallása szerint nem igazán ért, vad meg ritkán kerül) és távol áll tőle mindenféle szappanízű PVC csirke, - egy szegmense mégis van a háromnál kevesebb lábúak nagy közösségének, ami megdobogtatja a szívét. Ez pediglen a kokas.

Úgy döntöttem véget vetek a Sahara szír büfében kapható sült tejberizs egyeduralmának, és jobbat csinálok. Sikerült. Az eszményi tejberizs receptje.

• [You] 11: 51am
• ÉHES VAGYOK
• [Anna Péter]11: 51am
• szted én? voltam gyúrni, na hova menjünk találjuk ki
• [You]· 11: 52am
• valami magyaros helyre, házias ételek, hatalmas adagok, olcsó árak,
• [Anna Péter] · 11: 53am
• : DDDD cegléden tudok
• [You] · 11: 53am
• az a budakalászi is jó volt csak már a 3 órás bevásárlás miatt nem figyeltél, motorral vagy?
• [Anna Péter] · 11: 54am
• aham
• [You] · 11: 54am
• de én tényleg ennék egy rántott húst krumplival
• [Anna Péter] · 11: 55am
• speiz?
• [You] · 11: 55am
• nincs pénzed
• [Anna Péter] · 11: 55am
• ja tényleg motor motro motort veszek
• baszki, piac iroda, rántunk húst? megveszem hülye vagyok?
• [You] · 11: 55am
• hmmmmmmm tarját?
• [Anna Péter] · 11: 56am
• azt te vedd meg a liszttojásmprzsaolajat én viszem a húst
• [You] · 11: 56am
• hova
• [Anna Péter] · 11: 56am
• iroda nem jó?
• [You] · 11: 56am
• nálunk?
• [Anna Péter] · 11: 56am
• nincs konyha?
• [You] · 11: 56am
• nem edény sincs
• [Anna Péter] · 11: 56am
• azt viszek, felpókozom
• [You] · 11: 57am
• nem tudunk leülni megenni már csak rántott tarjára bírok gondolni
  
• [Anna Péter] · 11: 59am
• rántott húsos szendó bazzzz!!!!
• [You] · 11: 59am
• igen
• [Anna Péter] · 11: 59am
• zsír
• [You] · 11: 59am
• bagett?
• [Anna Péter] · 11: 59am
• a húst viszem, többi tijedé
• [You] · 12: 00pm
• de rozsos hogy ne hizlaljon
• [Anna Péter] · 12: 00pm
• de egyél egy csokit mert 2kor érkezem, be kell fejeznem vmit sajnos
• [You] · 12: 00pm
• ok eszközt is hozz, veszek morzsát tojást lisztet olajat kenyeret
• [Anna Péter] · 12: 01pm
• pankó? mert akkor viszek azt
• [You] · 12: 01pm
• még arra gondoltam hogy pirított zsömle és ledaráljuk
• [Anna Péter] · 12: 02pm
• NA NEM VAGY TE MBTD
• [You] · 12: 02pm
• elvégre magyarok vagyunk nem mangabuzi japánok

Így kezdődött. Soha nem készítettünk még rántott húsos szendvicset. Venni meg, hát, nem szoktunk.

A kapkodás, vagy a zöldséges szed, vagy ajándékba érkezik, de ott van a pulton, és nem olyan az őszibarack. Nem szaftos, nem édes, nem csorog le az alkaromon, államon, nyakamon. Ételt nem dobunk ki, előtte tolunk bele egy kis aranyárú cukrot, csodálatos pálinkát, majd utána.

Mínusz első napon a listás szakácskönyveket lapozgat, esetleg alapanyagokat gépel a keresőbe. Szezonális alapanyagokat. Ugyanekkor az egyéjszakás piacozó éppen egy másik egyéjszakás kalandba bonyolódik. Egy a lényeg, ők ketten soha ne vásároljanak együtt!

Nem szoktam a Karajból főzni (karajból igen, Karajból nem) de inspirációkra nyitott vagyok. A minapi halgrillezős poszt indíttatott arra, hogy utolsó augusztusi vasárnapomat grillezéssel koronázzam meg. Méghozzá hallal. Félre az unalmas mustáros tarjákkal, csirkemellet meg egyenesen ne is lássak!

Ha a széthúzást akarják szimbolizálni az ország tortájával, az évről-évre sikerül.

Naponta legalább kétszer elmegyek a sóskúti pálinkafőző mellett. Évekig arra készültem, hogy benézzek az ajtón és kifaggassam a tulajt a bérfőzés rejtelmeiről. Aztán 2008 végén rászántam magam, fotóztam és kérdezősködtem. Az elmúlt három évben már rá sem mertem nézni az épületre, mert mindig eszembe juttatta, hogy a cikk még sehogy sem áll. Lassan már a képpixelek is megerjednek a számítógépen, egy fortyogó cefre lesz az alaplapom.

A pontyot mindennél jobban szeretem. Halíze van. Zsíros, pofátlan, egyértelmű. Ilyen legyen az édesvízi hal, folyószagú, testes, sűrű, megosztó, és igenis, legyen kevés szálkája, hogy lassan kelljen enni. A ponty lassú élvezet, nem zabálás.

Itt a kukorica-szezon, de a klasszikus főtt kukorica helyett sokkal jobb dolgokat is lehet belőle készíteni. Például grillezni, ha már végre itt a nyár.

Köszönjük a pálinkát Klágnak és Sárinak.

Az úgy volt, hogy a Hajni itt marad szerdáig. Sokkal hamarabb elszabadult a pokol. Tizennyolcas karika. Aki nem bírja az ilyesmit, olvasgasson recepteket, de szerintünk ez lazán belefér a gasztronómia tárgykörébe, pláne itt. Csók. Anna és Hajni.

Te mi az úristent csinálsz? - kérdem sörrel a kezemben a boronatárcsa Gordon Ramsay-ét, Tie-t. A WD40 mindenre jó, begyújtani pláne! - mondja, én erre riadtan a törköly felé nyúlok. Csapzott feje kevéssé meggyőző, de az a húsz kiló sült hús, amit eddig előállított, igen, ezért most is hiszek neki. A Belsőség-találkozón nem túl rendhagyó így begyújtani a tárcsa alá, ám azóta kiderült, mások is gerjesztenek tüzet ezzel a gyorsítóval.

Augusztus-szeptember, kilencvenkilenc a kápia, van még paradicsom, fekete szeder, ilyenkor a legolcsóbb a padlizsán, a szilva. Soha jobban nem lehet bemocskolni a körmeinket, de mi már erre is szolgáltattuk a megoldást, hö.

Dnsnek és Kevének

Argánolajat kérek szépen, könyörgöm! - ha Marokkóba mennek a haverok, ezt a mondatot jól tegyék el, és feltétlenül használják. Majd amikor megérkezik az olaj, köszönjék meg, és tegyenek vele az alábbiak szerint.

Az angolszász népek élesztősűrítményét elsősorban kenyérre kenik, de miért ne lehetne húsra? Lehet, sőt, ebben a két receptben az is betolja a megosztó Marmite-ot, aki egyébként gyűlöli.

A szorongásra hajlamos lélek könnyen menekül függőségekbe. A mindennapi átlagszorongás azonban nem szorul alkoholra vagy drogokra: elég neki a szüntelen evés, sőt, a rágás is. Kényszeres ropogtatásának tárgya periodikusan változik, egy-egy mánia hetekig, hónapokig eltarthat. Nem az íz, az állag itt a legfontosabb, hiszen nem táplálékfelvételről, hanem pótcselekvésről van szó. A lényeg, hogy a rágcsálnivaló falatokon valóban hosszan kelljen dolgozniuk a fogaknak, munkájuk közben intenzíven járjon az állkapocs, az értelmetlen félelem pedig oldódjon.

Egy kicsit ez is olyan, mint az ideális méret. Van az optimális középméret, ami alapvetően mindenkinek megfelel, de a tökéletes végeredményhez csak egy, az az egy út vezet. Megnyugtatásképpen ez majdnem mindenkinek más, így lehet, hogy van, akinek a Marmite már fájdalmasan sok, más pedig megőrül érte.