Olaszul és magyarul értékelik a legnagyobbra kedvenc zöldségemet. Magyarul paradicsomi alma, olaszul pomodoro, azaz aranyalma. Nem tudhatjuk, hogy Ádám és Éva egészen pontosan milyen gyümölcsöt szakított le a tudás fájáról, de ha annyira jó volt, mint a paradicsom, már megérte az eredendő bűn is, hiszen ez az egyik legjobb alapanyag a világon. Egészben harapva, magokat spriccelve, főzve, aszalva, szósznak, édesen, sósan, csípősen. Salátának, ecetesen, fetásan, mozzarellásan. Bruschettának. Olaszul vagy magyarul, illetve idén nyáron leginkább angolos-olaszosan, kicsit franciásan, sütve. A paradicsom crumble, vagy morzsás paradicsom származása nem tiszta, amolyan internacionális, vegyes-korcs étel ez, ám annál jobb.

Az étel jellegét tekintve angol, a morzsasüti sós változata. Ízvilága olasz, paradicsom, bazsalikom, sajt, az olasz nemzeti alapszínek dominálnak benne. Ugyanakkor francia, mivel a recept párizsi barátnőnktől származik.

Violaine a nagy szemű, érett paradicsomokat vastagabb szeletekre vágta, kiolajozott tepsibe lerakta, nyakon öntötte egy üveg pestóval (sok-sok friss bazsalikommal hasonlóképpen működik), megszórta parmezánnal, majd az egy rész vaj, egy rész liszt, egy rész zsemlemorzsából, kevés sóból kézzel türelmesen kimorzsolgatott tésztával fedte be. Közepes hőmérsékletű sütőben, lassan, egy óra alatt sütötte készre. Vegáknak tartalmas főétel, egyszerű húsok mellé domináns köret, fogyókúrázók számára nem ideális terep, igényli a vaj, olíva olaj formájú zsírokat. Tőlük, illetve a lassú sütéstől válik a paradicsom sűrűvé, íze pedig az aszalódás irányába indulva fokozódik, kiteljesedik.

Méltóvá – még méltóbbá válik a paradicsomi jelzőre.