A kapkodás, vagy a zöldséges szed, vagy ajándékba érkezik, de ott van a pulton, és nem olyan az őszibarack. Nem szaftos, nem édes, nem csorog le az alkaromon, államon, nyakamon. Ételt nem dobunk ki, előtte tolunk bele egy kis aranyárú cukrot, csodálatos pálinkát, majd utána.

 

Tényleg ott volt az éretlen barack, meg pár evőkanál cukor a doboz alján, és egy feles ekkerjoztól kapott csodálatos barackpálinkából. Hát akkor játszatok szépen!

A cukrot egy teflonban karamellizáltam, amikor kezdte megadni magát, és aranybarna lett, ráhajítottam a meghámozott, felszeletelt, barackot, meglocsoltam a pálinkával és elkezdtem izgulni. A pálinka miatt, mi másért? A pálinka olyan mint a bor, mindig van egy utolsó üveg, jövőre, sőt soha nem lesz olyan, mint idén, és ez egy ilyen utolsó korty, nincs holnap, vége. Levettem a lángot, megfordítottam a barackokat, hagytam pár percig, majd kiszedtem. Jó, és akkor most mi? Felfedeztem egy barackos-karamellás légfrissítőt, az addig rendben van, de ezt hogyan kell megenni?

Még költeni kell rá, hogy máshogy?

  • Fagylalthoz jó lesz. Tényleg jó lesz, vanília, dulce de leche mellé főleg. 
  • TEJSZÍNHAB!
  • Mogyoróvajkrém mellé: 2 dl tejszínt 2 evőkanál cukorral felforralom, hozzádok 5 dkg keserűcsokoládét, simára keverem 2 dl mogyoróvajjal, lehűtöm. Kellemes kis könnyű anyag, diétás.
  • Lerakom egy tálba, megszórom tört mandulával, vagy pisztáciával, és leöntöm két szál bazsalikommal, és a maradék pálinkával forralt tejszínben óvatosan, alacsony lángon feloldott 10 dkg fehércsokoládéval.

Más gyümölcsökkel, nektarinnal, körtével, almával is működik, természetesen finom, érettel is.