malackaraj

Nem tudom, korom folytán-e (48) de ösztönös vonzódást érzek az egyszerű, olcsó, mára szinte elfeledett ételek iránt, amik egyszerűek, szegénységet sugallnak, nem lehet velük dicsekedni, nem illik szeretni őket. Ezek már csak nagymamák káposztaszagú kötényeiből, vidéki nyári konyhák viaszosvászon abroszairól köszönnek vissza, vagy egy régi általános iskolai menzáról '72-ből.

A császárhús nevénél csak a karaj futott be nagyobb karriert, a király, császár, karaj másodlagos jelentései már-már szinonímák, nem véletlenül.

Ismerek olyat, aki szerint egy gyógyítható nemi betegséget ki kell próbálni az életben, igenis van ideje a kitágult pupilláktól elvakult, vad hajtásnak. A hasonló logika azt diktálja, a kommersz szeszesitalokat sem lehet figyelmen kívül hagyni, különben honnan tudnánk értékelni, ami nem kommersz.

Reggelire vettem a velőt. Este meghalok tőle. Most tartok abban a fázisban, hogy vacsorára elmegyek futni, mert minden mástól ég a belem, rosszul alszom, narancshéj lesz a seggemen és a végén egyceruzás lesz a hasam, pedig az nem cickó.

Reggelire marhahúslevessel senki se vesződik, marad a grillezés, amiről írtunk már, de most nem volt, és általában nincs hosszában felnyitott velő. Muszáj volt a rendelkezésre álló szalvétagyűrűket grillezni.

A város legszebb részein sem lehetetlen ötszáz forintból megebédelni, a zsír és a díszburkolat nem zárják ki egymást, sőt, turisták is előszeretettel látogatják a kolbászsütőket, hogy a buszkabrión böföghessék fel a jó magyar fokhagymaport. Az olcsó ebéd legfontosabb színhelye a hentes, a hentes aki süt. Kolbászt biztosan, néha hurkát. A főtt kolbász sem ritka, bár aki volt katona, ettől biztosan tartózkodik, és kénytelen a főtt fejet választani. Akinek mindkettővel baja van, biztosan nem volt katona. Utcai zaba a nagy otthoni előtt.

Ez amolyan közkívánatra, aki érezte hiányát, váljék egészségére, aki nem, nekik szombaton konkrét punci is volt, szóval nem mondhatjátok, hogy nem vagyunk egy végletekig kiegyensúlyozott gasztromédia.

A menüket tematizáltuk és kedves kommentelőinknek ajánljuk, bízunk humorukban, és innen is forrócsokizzuk őket. A menük között elég nagy az átjárhatóság, végtelen mennyiségű mozaikot lehet a segítségükkel kirakni. Egy-két kivétellel, egyszerű, könnyen elkészíthető, gyors fogások.

A Magyarországon világhírű somlói galuska mindenki kedvence, de a könnyen lekövethető, nyilvános recept ellenére sok helyen gyalázzák aromával, flakonos növényi tejszínhabbal és konzerv csokoládéöntettel, szerencsére nem mindenhol.

Amíg a föld kerek, mindig lesznek fiatalok, akik nem csak rokkerek, de árérzékenyek is. Tudatmódosítani ennek ellenére, vagy pont ezért kell, így minden generáción átsöpörnek a lambériák, játékgépek és idült alkoholisták között elfogyasztott sör-rövidital páros sorozatlövései.

Magabiztosan hittem, megacéloztak a játékboltban töltött hosszú decemberi munkanapok, mikor szemrebbenés nélkül válaszoltam olyan kérdésekre, tartok-e kalocsai népviseletbe öltöztetett barbibabát, mert a kanadai unokának lenne, néma mosollyal tűrtem, mikor az idegbeteg hülye picsa jólöltözött hölgy visítva ordítozott arra kért, bontsam fel a dobozt és vetítsek le neki most azonnal egy mesét, mert meg akar győződni arról, valóban működik a diavetítő, szó nélkül nyújtottam át a szemem láttára összeomló, hisztérikus zokogásban kitörő apukának a papírzsebkendőt, nagyon sajnáltam, hogy elfogyott a beszélős-pisilős baba és nem tettem hozzá undokul, hogy én megmondtam.

Kötözött sonka hol van októberben, ezért füstölt tarját főztünk. Kólában.

Ugyan, ne gyerekeskedj! – feszítik le a kezem a kerítésről, amibe végső elkeseredésemben kapaszkodtam bele a bundás, egyujjas kesztyűben. Az utca végéről még megpróbálok visszaszaladni, de elkapnak. Én vagyok a gyerekes, dühöngök, február közepe van, mínusz tíz fok, jeges szél fúj, normális ember ki sem mozdul, mi meg túrázni indulunk a Csertapartra. Majd meglátom, milyen szép, hogyne, őzikehúgyban, vaddisznószarban mászkálhatok a térdig érő hóban, míg rám nem esteledik. Laci hátizsákjából a Duna híd után előkerül az üveg, ünnepélyesen közli, az első etapot teljesítettük, ihatunk egyet.

A második etap és harmadik pálinka után vihogva fényképezkedünk, angyalkát csinálok a hóba, hógolyózunk, kisrakás-nagyrakást játszunk. A havas erdő gyönyörű, mellettünk kanyarog a Duna, és ha nem visítanánk a röhögéstől, mert Éva egy rossz lépés után belecsúszik és derékig eltűnik egy árokban, talán vadat is látnánk. Egy hét múlva én telefonálok körbe mindenkit, na, megyünk vasárnap? Tavaszra elvetemült túrázó leszek, ha senki nem ér rá, elindulok egyedül is. Egy dolog biztos, a túra után zsíros kenyér a vacsora.

A zsíros kenyér csúcsgasztronómia, és van receptje is.

Kell hozzá jó fehér kenyér. A sokmagvas, rostban gazdag csodákat hagyják máskorra, a zsíros kenyér fehér kenyérrel mutatja meg magát igazán. Fontos, hogy egész karéjt vágjunk, jó másfél ujjnyi vastagot, a ropogós héjú, puha belű kenyér úgy az igazi, van még valaki, aki keresztet rajzol a kenyérre a késsel, mielőtt megkezdi?

A zsír ne legyen folyós, mert nem tudjuk fél kézzel az ablakon kibámulva enni, közben dohogni mert esik és fúj, vagy örülni, mert havazik. A zsír szinte mindegy, csak házi legyen, csóróbb napokon sima sertészsírt kenjünk, tele bukszával libazsírt, szerelmesen kacsazsírt, az élet császáraként pecsenyezsírt. Ne egyenletesen kenjük a kenyérre, vessen hullámokat, így egyszer a kenyér kerekedik felül, egyszer a zsír, a zsíros kenyér filozófia, maga az élet, egyszer fenn, egyszer lenn, egyszer kopp, másszor hopp.

A házi zsírral megkent kenyér önmagában is megáll, de szórhatunk rá némi sót. Ha sózzuk, azt kézzel, három ujjunkat összecsippentve, körkörös mozdulatokkal szórjuk, lassan. Gyerekkoromban mama sózta és csipetnyi fűszerpaprikát is szórt rá. Karikázzunk rá leheletvékony lila hagyma szeleteket, ekkor utólag sózzuk, hogy a hagyma levet engedjen. Tavasszal a szabadföldi, nyamvadtka újhagymát vagy retket harapjuk hozzá, nyáron paradicsomot, paprikát, ősszel és télen fekete retket vagy nyers céklát.

Soha ne kenjünk meg egyszerre több szeletet, a zsíros kenyér elkészítése ugyanolyan élvezet, mint maga az étel.

A zsíros kenyér után ősszel és télen (boros)tea, nyáron fröccs vagy sört illik, szörp, kóla, egyéb lónyálak nem valók hozzá. És ne hívják zsíros deszkának, az megalázó.

Hogy eszik a zsíros kenyeret?

Bácskai rizseshús, persze, pfffhhh, a ludaskása, az igen! Olcsón jót sorozatunk csúcspontjához érkeztünk, libaaprólék, rizs, répa, bors, mégis dőzsölés a végeredmény.

Már gyerekkoromban ezért vadásztam a farhátra a levesben, de a nevét, és értékét egy étteremben kellett megtudnom. Nem kell mindig külföldön nyaralni, de néha ott ébredek rá az itthoni lehetőségekre.

A csirke osztrigája, franciául sot-l'y-laisse (bolond, aki otthagyja) a baromfi combja felett, a hát kétoldalán, egy-egy mélyedésben található szaftos falat. Nem a püspök, ami a farok, és zsírszövetből áll, mert az osztriga egy kövér izomköteg.

Olaszország kellős közepén tortellinicsináló készséget vásárolni igen nagy hülyeség. Itthon is. Mindenhol. Hogyan gyűlöld meg a főzést rossz eszközök segítségével sorozat, első rész: a tortelliniforma.

Az oldalas vallás, szekta, szerelem. Békés fajta, még soha nem hallottam ellendrukkereiről, aki soha nem enné meg, az is békésen tűri munkásságát.

Az oldalas zsírban gazdag húsában rághatóvá puhulnak a rugalmas bordák, alsó része teli szórakoztató porcogóval. Ezekért a ropogós sorokért illetlenül küzd az asztaltársaság, de az oldalast szabad illetlenül enni, kézzel fogni, rágcsálni, szopogatni. A hosszan süthető, pácolható, puhítható állaga kiváló fűszeralappá teszi, így nem csak zsírt,hanem paprikát, csípős szószt, gyömbért, balzsamecetet, kutyafülét is felvesz, tökéletes alap sós nyalóka készítésére. Pár népszerű recept a grillszezon végefelé.

Mióta szerző vagyok a Malackarajon, van egy nagy álmom, szeretném egyszer úgy kezdeni a receptet: végy egy egész csirkét. Az olyan szakácskönyves, régies, nosztalgikus, értik, ugye?

Hogy ez az álom eddig nem teljesedett be, két oka van: még sosem csináltam semmit egész csirkéből, sőt, a pörköltön kívül szinte semmit, mert ha nálunk csirke van, azt jelenti, anyagilag a béka segge alatt vagyunk, a tanyáról hozzuk, ingyen van. Tavaly sok csirkét ettünk.

A másik ok, hogy Anna felhívna. Ez önmagában nem baj, de olyanokat mondana, hogy faszkorbács, szívlapát, postán, neked, csokorban, és hogy már a múltkor megmondtam, adok egy ajánlást az egyik öreges puncimagazin horoszkóp rovatához meg hogy mi ez itt, Fürge Ujjak gasztrorovat?

És mégis elérkezett a pillanat. Csirkét sütök. Sóban. Halat már sütöttem így, fogok is, csirkét, soha.

Végy egy egész csirkét.

Nem mindenki szereti lerágni a szemeket a kukoricacsőről, a mai poszt nekik szól.

Mindenkinek megvan a maga technikája a főtt kukoricacső letisztítására. Vannak a mohók, vadul harapják, otthagyva a szemek bő negyedét, és a hörcsögök, sorról-sorra haladva precízen, szinte egyesével csipegetik ki a szemeket. Közös élmény a sómarta szájzug és a kíméletlenül fogak közé tapadó héj. Ezt nem mindenki szereti, nekik főzzenek krémlevest, az átpaszírozott magok után megmaradó száraz héjból pedig tortát.

Cegléden, a biciklisták híres városában már a nyolcvanas években volt kerékpárút. Egyszer lehányta a nyakkendőjét!- sziszegi anyám a fogai között, ahogy elhalad piros kempingen egy pocakos, a sövényen éppen átlátok a járdáról, utánafordulnék, de rángatnak, gyűrűk nyomódnak ujjperceimhez, rögtön meggyűlöltem a nyakkendőst. Akkor még nem tudtam, milyen változatos végkifejletekhez vezethet az alkoholfogyasztás, és egy olyan rendkívüli ruhadarab, mint a nyakkendő lehányása napokra lefoglalta az agyam. Aznap reggel én is hánytam, de nem a nyakkendőmre. Hogyne hánytam volna, nem akartam iskolába menni.

Szeretem a lecsót, hogyne szeretném, de a ratatouillet jobban, mert az megáll kolbász, füstölt szalonna, rizs, és tojás nélkül, magában, zöldségesen.

A szalonna akkor tiéd, ha te szedted le az állatról, te sóztad, te pácoltad.

A saját szalonna utáni vágy nem minden mikrokörnyezetben normális, de ha vágy van, tenni kell valamit. Tettem.

Holland. A koktélparadicsom is holland. A cseresznyeparadicsom is holland. Télen-nyáron holland. Szombat este Bandi zöldséges zárva, hiperben próbálok paradicsomot szerezni. Megszívtam. Drágán.

A hollandkertészekről soha nem fognak salátát elnevezni, mert lehet, hogy termesztenek üvegházaikban (föld és napfény nélkül) ízanyagokkal rendelkező paradicsomot, de azt nem ide hozzák. Cserébe pultállóak a piros biliárdgolyók, felőlem állhatják a pultot ezer évig. Pultálló, nem lehetne inkább íze? A holland sorozaton kívül egy magyar és egy spanyol termék, tanácstalanul állok gombos pólóban az agyonhűtött zöldségesrészlegen, itt nem köthetek jó üzletet, hiába a nagy választék, hiába a magas árak, Zöldség-Gyümölcs helyett bátran kiírhatnák: Szopóbódé.

Akkor talán megkóstolom. Egy kivételével mind hatosával, fürtösével, átlátszó dobozban, lezárt fólia alatt állja a pultot, egyedül a magyar van szabadon, de ebben az őszi júniusban nem adok esélyt a nyilvánvalóan üvegházi terméknek. A kóstolás egy El Caminót venne igénybe a pénztárakig és vissza, mert hiába fizetném majd ki a feltört üveggolyókat, egy alapos ugatást, ha nem jegyzőkönyvet kockáztatok.

Piacon soha nem vásárolnék annál a zöldségesnél, aki nem engedi, hogy megkóstoljam az apróárut. Van ilyen balfék, hogyne lenne, véletlenül se megyek hozzájuk, és teljesen hülyének nézem őket. A hiperben, ábécében ez van, ez a normális, meg az ehetetlen paradicsom. Piacon, még a nénikék előtt is sok a holland és magyar műzöldség, de ott van valós választási lehetőségem, legfeljebb helyben megveszek egy darabot, és ha nem ízlik, haladok tovább, legrosszabb esetben átírom a menüt.

A piacnak egy baja van, 06-18-ig, pontosabban 17-ig, illetve 16:30-ig lehet válogatni, mert akkor már pakolászik a jónép, ott van hat óta, ennyit nem lehet talpon kibírni. Így hacsak nem kel fel ötkor, a szabadúszókon, nem dolgozó kismamákon és nyugdíjasokon kívül nehéz az a piacolás.

Nagy kegyesen ott a szombat délelőtt is, de az egész nap miért is lenne, és ugyan mi történne 07-19-ig tartó nyitvatartás esetén? Fellázadnának a nyugdíjasok? Hétköznap hajnalban, a Nagycsarnokban nem láttam még nagy forgalmat, csak kósza kerekes cekkerek fitymálják a magas árakat. A látványos tömeg formájában megmutatkozó szombat délutáni igényt mégse lehet felváltani a teljesen fölöslegesen megtartott hétfőre, amikor se áru, se vevő, kong a csarnok, csak a japánok fényképezik a vákuumot, mi pedig szép csendben leszokunk az ízekről.

Végül a spanyol paradicsomot vettem meg, így lett fokhagymás pirítós a bruschettából.

Kezdődik a szezon, hogyan és főleg honnan vásárolnak finom paradicsomot?

A folyékonykenyér bloggal, és kedvenc hamburgerezőm, a Manga Cowboy séfjével, Petyával tökéletes sörkorcsolyákat kerestünk néhány közismert és pár különleges sör mellé. Jól sikerült, egyik sörkereskedő vendég pipacsmezőn beköszöntő halálhoz mérte az eseményt.

Dani az este előtt egy héttel elhozta a tíz üveg sört, mi pedig elkezdtünk falat festeni Vandával. A söröknek nem párt, hanem kiegészítőt kerestem, azt az ízt a sörben, amit megfeleltethetek egy ételre. Ahogy haladtunk előre, egyre bátrabban fantáziáltunk, így került olasz paradicsomos kenyér a füstös német sör, és epres disznóhús az USA-ból (nem csak Millerük van) érkezett Raging Bitch mellé. A korcsolyák könnyedén elkészíthetők és tévé előtt, kézből is fogyaszthatók.

A Pilsner Urquell szolídnak számított ebben a kínálatban, egy vicces földimogyorót préseltem mellé. A Gösser Bock, ahogy minden bock sör, jól megy az aszalt szilvához és a kakukkfűhöz, ebben a receptben is így szerepelnek, most ugyanezt adtam elő, csak a sör a pohárban maradt, a többi összetevő szilvapástétommá alakult.

Földimogyorós húskenyér, minden sör mellé feladható, általános sörpástétom:

• 500 g szárazon pirított földimogyoró
  
• 250 g darált hús (sertés, de a birka se rossz ötlet)
  
• 50 g apróra vágott prosciutto crudo
  
• 50 g felkockázott prosciutto crudo szalonnája
  
• só, frissen őrölt bors
  

Az alapanyagokat elkeverem, és egy pástétomformában, vagy sonkaprésben 45 perc alatt 180 fokos sütőben megsütöm, a formában hagyom kihülni, vastagon szeletelve, kenyéren tálalom.

Aszaltszilvás húspástétom, ez minden bock mellé jól illik, biztonságos választás, a sertéshús-aszaltszilva párosítás népszerű téma.

• 500 g kimagozott, felnégyelt aszalt szilva
  
• 250 g darált hús (sertés)
  
• 100 g felkockázott szalonna (inkább ne füstölt)
  
• 50 g felkockázott prosciutto crudo
  
• egy kávéskanál fahéj
  
• egy kávéskanál szegfűszeg
  
• fél csokor apróra vágott kakukkfű
  
• egy csokor apróra vágott petrezselyem
  
• só, frissen őrölt bors
  

Az alapanyagokat elkeverem, és egy pástétomformában, vagy sonkaprésben 45 perc alatt 180 fokos sütőben megsütöm, a formában hagyom kihülni, vastagon szeletelve, kenyéren tálalom.

 Az Erdinger barna búzasör már bonyolultabb téma volt, de Vanda rávágta a füstölt valamit, én meg kaprot találtam az üvegben, így született a préselt csülök. Az anyagban túllőttem a kaprot, mert imádom, alábbi receptben a lefelezett mennyiség szerepel. Faék egyszerűségű cucc, ha a társaság befogadja, füstölt pisztrángból is van értelme nekiállni.

• 500 g puhára főtt, felcsíkozott füstölt csülök, bőrrel, cubákokkal együtt
  
• fél csokor apróra vágott kapor
  
• 100 g natúr pisztácia
  
• fél citrom héja lereszelve
• só nem kell, még így is túl sós lett
  

Az alapanyagokat elkeverem, és egy pástétomformában, vagy sonkaprésben 45 perc alatt 180 fokos sütőben megsütöm, a formában hagyom kihülni, vastagon szeletelve, kenyéren, citrommal megcsöpögtetve tálalom.

A füstölt pisztrángos, kenhető változat:

• 200 g összetört füstölt pisztránghús
  
• negyed csokor apróra vágott kapor
  
• 100 g vaj
  
• 100 g durvára tört pisztácia
  

A hozzávalókat alaposan elkeverem és kenyérre kenem, pár csepp citrommal megcsöpögtetem.

A tíz üveg sörrel színesített olívazöld nappalifalunk két nagy felfedezése lett a Schlenkerla (bambergi füstölt sör, elsőre kellemetlen füstöt lehell a pohárból, de a második kortytól szerelem, sötét, brutális eset, a Sörspecialistánál kapható) és a Raging Bitch párja. A nagy, nehéz füst mellé hús, gondolja az egyszeri ember, de nem, ide könnyű, lédús és pikáns kell. A paradicsomot Vanda dobta be, mint a füstös íz legjobb zöldségpárját, ebből lett a bruschetta, az eredeti recept technológiáit picit módosítva.

• egy centi vastag fehérkenyérszelet (mi rozst használtunk)
  
• édes, illatos, tökéletes, tőérett paradicsom (holland, üvegházi alkalmatlan ilyesmire, ütnie kell a zöldségnek)
  
• két bazsalikomlevél összetépve
  
• egy gerezd fokhagyma
  
• olívaolaj bőven
  
• só, bors
  

Rendesen úgy készül, hogy a kenyeret bedörzsölik a fokhagymával, sütőben szárazon megpirítják, rápakolják a paradicsomot, összetépett bazsalikomot, sózzák, borsozzák és meglocsolják olívaolajjal. Kiváló alapanyagokból elkészítve látomás, másból nem érdemes nekiállni.

Most máshogy készült. Serpenyőben olívát hevítettem, abban megsütöttem a kenyereket, ráhalmoztam a paradicsomot, bazsalikomot, a visszamaradt olajban éppencsak megpirítottam a felszeletelt fokhagymát, és megszórtam vele a kenyereket, só, sok bors.

 A Raging Bitch ( A Csak a jó sörnél kapható) idióta cimkéjén túl egy nagyon jó sör, első kóstolásra gyümölcsözést kerestem, de nem, az amerikai komló ilyen menő. A keserűben most gyümölcsöt, epret, vagy ribizlit találtunk. A páros furcsán hangzik, de nagyon működik együtt.

Eperben pácolt sertéshús

• 500 g tarja (kacsából lenne az igazi, utólag jutott eszembe)
  
• 4 dl házi eperszörp
  
• 2 dl balzsamecet
  
• egy vöröshagyma
  
• egy fej félbevágott fokhagyma
  
• só, bors
  
• barnamártás (Petya ötlete volt, és milyen jó ötlet volt)
  
• egy csokor koriander
  

A felkockázott húst és zöldségeket egy éjszakára elrakom az összeforralt szörpből és ecetből készült pácba. A hagymákat eldobom, a pácból kiszedett húst kevés zsiradékon átsütöm, sózom, borsozom. A maradék páclét beforralom, barnamártással kiegyensúlyozom a buta édességét (ehhez kellett Petya) és beleforgatom a húst. Az apróra vágott, friss koriander opcionális, sokan utálják.

 A Manga Cowboy nem csak a helyet adta, hanem meghívott minket a náluk is kapható Asahi japán sörhöz készített korcsolyákra.

Kifordított szusit kaptunk wasabis mártogatóval, és egy onion bungee-t, masalával fűszerezett, rántott hagymacsomagot szójaszósszal. A kifordított szusiban garnéla fogta a rizses algalapot és az egész pankóban volt kirántva, minden szempontból kifordította a szusit, nagyon bírtuk. Petya iszonyú jó húst vesz és profin süti, azért szoktam oda, de a hülyeségre is vevő. Legközelebb elmondja nekünk, hogyan készül pontosan a levegős répatortája.  

Köszönjük a Manga Cowboyoknak a közreműködést!

Mit esznek meccs sör mellé?

- Én nem leszek itthun, de tüllem kigyühettek, csak ne felejcsem a kúcsot! – Elfelejti. Érthető a feledékenység, izgatott, kirándulni ment. Mama kirándulásnak hívja azokat a termékbemutatóval egybekötött, minimum kilenc óra menetidejű buszos utazásokat, melyeknek végcélja a halál fasza után három kilométerre levő település, hogy ott hatszámjegyű összegért gyapjú ágyneműgarnitúrát próbáljanak eladni az értő közönségnek. A résztvevők között értékesnek mondott ajándékokat osztanak ki, a Hölgyek általában szobaszökőkutat, kávéskészletet, vagy ételtároló dobozt kapnak, az Urak zseblámpát, vagy csavarhúzó készletet.

Rövid eszmecsere és apu telefonon nyújtott segítsége után betörünk a présházba, átöltözünk és nekem remek ötletem támad, meglepem a mamát, főzök valamit, mire hazajön. Lehetőségeim korlátlanok, itt a kert, a hűtő és a pébépalackos gáztűzhely is. Vajdlinggal a kezemben, dudorászva indulok a kertbe, hát igen, így az igazi, frissen szedett zöldborsó, saját újhagyma, saját petrezselyem, a répa meg a zöldség még satnyácska, nem baj, van a pincében. Megszedem a borsót, kifejtem, átmosom a kerti csapnál, Artúr könyörgöm, muszáj itt dögleni kereszbe’?

Fogom a cirokseprűt, elindulok répáért, zöldségért. A tyúkok kárálva futnak elém, a kakas a disznóól mellől méreget, ha közelebb jössz, olyat vágok beléd, hogy meggebedsz, fegyver van nálam! Tyúkkísérettel keresztülvágok a baromfiudvaron, hessmáapicsábainnen, lemászok a pincébe, meregetem a szemem, boldogan jövök vissza, kimegyek a kerti csaphoz, megmosom a zöldségeket, megpucolom őket, kimegyek a kerti csaphoz, megmosom. Hát megy ez, kérem.

Öt perccel később lila fejjel óbégatok, Zoli, gyere, gyújtsd meg ezt a kurva gáztűzhelyet, hát nem gyullad be, ha elengedem a gombot, kialszik. Na végre, köszi.

A zöldborsóleves az egyik kedvenc ételem. Nyersen is szeretem a zsenge borsót, a színét is, először mindig hagyományos módon készített levest főzök belőle. Másodszor is, de pirosan, fűszerpaprikával, utána bármilyen formában jöhet. A zöldborsót disznózsíron párolni kezdem, meghintem liszttel, rövid ideig pirítom, (lehúzom a tűzről, úgy adom hozzá a fűszerpaprikát) hozzáadom a karikára vágott répát, zöldséget, egy-két gerezd fokhagymát, két újhagymát és a csokor petrezselymet, sózom, felöntöm vízzel.

Ha lenne víz. Kimegyek a kerti csaphoz, vizet hozok, kezd a tököm tele lenni a zarándoklattal a kerti csaphoz. Felöntöm vízzel. A nehezén túl vagyok, palacsintát fogok sütni hozzá. Kidörzsölöm sóval a vasserpenyőt, affranc, a tojás! A tojás a kamrában, a kamra zárva, a kulcs ki tudja, hol. Megfogom a cirokseprűt, tyúkkísérettel keresztülvágok a baromfiudvaron, felmászok a góréba, na ez meg még tojik, akkor várok, fogalmam sincs, a többi hol csinálja. Visszamegyek, elégedetten üldögélek, miért nem forr a leves? Mert elaludt a láng. Ó, hogyaza….Zoliiiiiiiii elaludt a gááááááááz! Újra begyújtja a tűzhelyet, felsöprök, na megnézem a tojót, hátha már végzett, addig a leves itt maradhat.

Nem hiszem el, hogy még mindig kotlik, kell nekem az a tojás, erőszakhoz folyamodok, a tyúk kárál, csapkod, repül a szalma, kidobom a tyúkot a góréból, két nyamvadt tojáson döglik órák óta, az eszem megáll. Hát most meg hogy futott ki a leves, az előbb gyújtottunk alá, elegem van, Zoliiiiiiiiii a gáááááááz! Úszik a tűzhely, kimegyek a kerti csaphoz vízért, megtisztítom, Zoli kategorikusan kijelenti, hogy utoljára jött be meggyújtani a gázt, én morgok, kimegyek a kerti csaphoz, akkor jut eszembe, hogy a másik gázrózsát is meg kellett volna gyújtani, de már nem merek szólni, most hogy lesz nokedli a levesbe, a palacsintáról rég lemondtam. A tyúk is direkt kettőt tojt, hogy velem baszakodjon, a lábam leszakad, gyulladj már meg, miért csahol ez a kutya?

Lehunyom a szemem, nem akarom látni. Nyitva hagytam a kiskaput, az összes baromfi az udvarban és a virágoskertben, Artúr jókedvűen vadászik, a tyúkok magukon kívül menekülnek, eszelősen ugranak neki a drótkerítésnek, én óbégatok, mint aki beszorult, a leves röhögve újra kifut, úszik a présház, idill a tanyán.

Mire a mama hazaér, kitakarítom a présházat, rövid gondolkodás után úgy döntök, mégsem meszelek ki, kenek a Zolinak két karéj zsíros kenyeret, a maradék levest Artúr kapja, nekem nincs étvágyam és megfogadom, hogy soha többé nem főzök a gáztűzhelyen, a sparhelt, az az én világom.

Artúr. Hát nem cuki?

Főztek már idén zöldborsólevest?

Szeremle Bajától pár kilométerre levő falu, a Szeremlei-Dunának is nevezett Holt-Duna partján. Ha Anna nem húzná mindig ki az érzelmi magömléseim táplálta közhelyeket, olyanokat írnék, hogy a falu festői környezetben fekszik, meg hogy pazar természeti adottságok, és hogy a horgászok Mekkája ez a vidék.