A szalonna akkor tiéd, ha te szedted le az állatról, te sóztad, te pácoltad.

A saját szalonna utáni vágy nem minden mikrokörnyezetben normális, de ha vágy van, tenni kell valamit. Tettem.

Iszonyú szalonnája a mangalicának van, iszonyú alatt pedig nem állok meg, így kerültem megint Zebegénybe Robihoz, egy negyed mangalicáért. A lambériával, és trófeákkal kitapétázott épület egyik asztalára kerül a jószág, félbehasítva kiszúrja szemünket a mangalica lelke, hátán húsz centi magas, fehérre szívott zsírtaraj meredezik. Abból lesz a szalonnám. Az enyém.

Vágáson úgy van, hogy a főnökök mondják meg, hogy lesz, be is baszna, ha előállnék ötletekkel. Rozmaringgal, szegfűszeggel, korianderrel, ott, ahol a húst darálják, és az egyetlen ehető zöldség a fokhagyma. Majd ha leszedted magadnak, eljátszhatsz vele, így megy ez.

A saját szalonnáért Balázzsal megküzdöttünk, együtt segítettük le a tízkilós, fehér bundát a jószágról. A háromkilós toka elment abálódni, most itt áll a hűtőben, nyáron de kívánjuk. A kabát nagyobbik felét elvitte Balázs, neki is lesz saját szalonnája, füstölt. Itt maradt három kiló, néhány nagy darabban, azt csinálok vele, amit akarok, senki se szól bele, senki se röhög ki.

A darabokat formáztam (levágtam a sallangos részeket) egyforma, kéttenyérnyi darabokra vágtam. Egy tálba sót szórtam, friss rozmaringágat dobtam rá, egy kiskanál durvára tört koriandermagot és szegfűszeget, ráraktam szorosan két szalonnát, és ezt így folytattam, a tetejét sóztam, fűszereztem. A szalonnák álljanak jó szorosan, fedje be őket a só, és júliusban csak a hűtőszekrényben lehet ilyesmit csinálni. 10 nap múlva forgatom, és újrasózom őket. 20 nap múlva lesz saját szalonnám. Addig is maradjanak velünk!

Van szalonnájuk?