Cegléden, a biciklisták híres városában már a nyolcvanas években volt kerékpárút. Egyszer lehányta a nyakkendőjét!- sziszegi anyám a fogai között, ahogy elhalad piros kempingen egy pocakos, a sövényen éppen átlátok a járdáról, utánafordulnék, de rángatnak, gyűrűk nyomódnak ujjperceimhez, rögtön meggyűlöltem a nyakkendőst. Akkor még nem tudtam, milyen változatos végkifejletekhez vezethet az alkoholfogyasztás, és egy olyan rendkívüli ruhadarab, mint a nyakkendő lehányása napokra lefoglalta az agyam. Aznap reggel én is hánytam, de nem a nyakkendőmre. Hogyne hánytam volna, nem akartam iskolába menni.

Azóta láttam olyat is részegtől, aminek a megemésztése az egész gyerekkoromat kitöltötte volna, de a mutatványt nem a nyakkendős adta elő.

Nem szabad szoknyában négykézlábra ereszkedni, ez a másik tétel, ami a felnőttek világában értelmét veszti, de lagziban máshogy nem lehet az asztalok alatt közlekedni a halálos unalom elől rózsaszín fodrokban és fekete miniöltönyökben menekülő kölykökkel. Vannak pestiek is, nyafogósak, csak pár perce keveredünk velük, az egyik nem mehet ki kabát nélkül, illetve amióta megetettem gilisztával, senki nem mehet ki az udvarra. Ennyire buta, megette a gilisztát. Pesti. Ott csak hülyék laknak, mert rossz a levegő, amikor Pestre megyünk, akkor is hányni szoktam. A levegő miatt. Nem tömtem a szájába, megette magától. Igen, én vettem fel a földről. Sírós, pedig fiú. És kisebb is nálam, pedig már harmadikos, biztos a rossz levegő miatt. Nem kaptok a tortából, ha nem esztek rendes ételt, lány vagy, most már viselkedj, felmászunk a székekre, a harisnya térdén keletkezett morcsos lyukat próbálom hátraforgatni, anyám észre ne vegye, a harisnyafetisiszta nem születik, lesz. Szemben a nyakkendős ül, nyakkendőben. Sört iszik. Utálom a sört, egyszer a Libellában leihattam a habját, de keserű és állítólag attól lehányja a nyakkendőjét az ember.

Marhapörkölt galuskával. Mócsingos, tolom ki a tányér szélére a remegő kockasorokat, nyakkendős pont fordítva, az aranyszegélyű porcelánban a mócsingok után kutat. Cuppog.

Van marhaín, kell? Lefűrészelek neked egy olyan kilósat. Adjál. Flaxni. Mintha mindig is ezt ettem volna, pedig soha nem kóstoltam még. Nem mindent kell megkóstolni, hogy a Csarnokban a marhaínamra várva végül a nyakkendős oldalára álljak. A flaxni is pont az, amit szeretek, a körömpörkölt, kocsonya, a csülök bőre, fűszeres, ízesített zselatin, ragacsos falat, egy vidéki esküvői marhapörkölt elmaradhatatlan kiegészítője. Nem mócsing, flaxni.

Flaxnit általában tartanak a hentesek, lapos, fehér ínköteget keressenek, vagy kétkilós, fagyott, rózsaszínesszürke fonalgombolyagot. Fagyasztható, mindegy neki, és az ínak felkockázásához éles kés kell.

Véletlen, és felettébb furcsa marhapörkölt flaxnival és csillagánizzsal

  • fél marhaszív (Esetünkben a kutya elől ellopva, neki csak az aortás, faggyús, csúnyája jutott. A flaxnis pörköltbe nyugodtan lehet szívet, belsőségeket is használni, mert ezeket pont az a réteg utasítja el, akik lemócsingozzák a flaxnit, ők most nem esznek)
  • 1/2 kg fartő/lábszár/pofa/nyak, legyen benne hús is
  • 1/2 kg flaxni (30%-nál több túlzás)
  • két nagy fej hagyma
  • két evőkanál paprika
  • fél evőkanál piri-piri, vagy bármilyen más erőspaprika
  • 3 egész csillagánizs
  • 4 cm fahéjrúd
  • egy kiskanál egész szecsuáni bors
  • 5 db szegfűszeg
  • fél fej fokhagyma
  • só, kevés zsír

A felkockázott húst vasserpenyőben alaposan előpirítom, rádobom a lábosban aranybarnára pirított hagymára, paprikázom, fűszerezem, felöntöm egy kevés vízzel és fedő alatt, alacsony lángon 5-6 óra alatt puhára párolom, és a végén kidobálom belőle a fűszereket (ezeket a mennyiség miatt érdemes tüllkendőbe kötve belerakni a pörköltbe, senki se szeret szegfűszegre harapni). Elég jó, és nem csak a flaxni miatt.

Szoktak flaxnit venni?