Már gyerekkoromban ezért vadásztam a farhátra a levesben, de a nevét, és értékét egy étteremben kellett megtudnom. Nem kell mindig külföldön nyaralni, de néha ott ébredek rá az itthoni lehetőségekre.

A csirke osztrigája, franciául sot-l'y-laisse (bolond, aki otthagyja) a baromfi combja felett, a hát kétoldalán, egy-egy mélyedésben található szaftos falat. Nem a püspök, ami a farok, és zsírszövetből áll, mert az osztriga egy kövér izomköteg.

 

A bolti, piaci farhátakon hiába kerestem, vagy a comb lebontásakor sérül, vagy gondos kezek jobb helyekre szállítják, ezért a csirkeosztriga biztos lelőhelye az egészben, esetleg félben megvásárolt csirke.

Ezért talán nem érdemes egy egész tyúkólat vásárolni, de levesbe, vagy paprikásba, pörköltbe darabolás előtt egy falat előételnek ki lehet menteni ezt a kis darab húst.

A legegyszerűbb lisztbe forgatva, forró vajon körbepirítani. Az utánamaradt levet pár kanál konyakkal, brandyvel, jó testes fehérborral elforralni, ráönteni a lédús minisztékre, sózni, borsozni, és egy kávéspohár kistányérján, forrón feladni.

Felfedezték már ezt a falatot?