malackaraj

 A szakítás utáni osztozkodás nem csak a kocsi, hifi, plazma és szekrénysor hardvereken belül mozog. Ki vigye a lekvárokat, lecsókat, az '56-os, közös ajándékba kapott tokajit, és a savanyúságot?

Kihelyezett szakítósblog, gasztronómiai vonatkozással, szomorú levéllel.

Szakítani békében, vagy haragban lehet, osztozkodni viszont a legnagyobb békés, tompa elmúlás közepén se könnyű, hiszen vidd te, te akartad, de tartsd meg te, oké hogy én vettem, de neked, és a feszengés, akarom én egyáltalán ezt, még most se balhézunk, mások ölnék egymást, kromofágoznák a kocsit, törnék a laptopokat, kettévágnák a hifit? Miért szakítunk, amikor ilyen simán megy ez is? Túl simán, túl fájdalommentesen megy, pont azért.

Amikor az elválást közös cuccolás és közös pakolás kíséri a valaha közös kocsival, nincs szó balhéról, aznap nem születnek Örkény novellák, csak kínos röhögések, viszem én, nehéz.

De mi legyen a lekvárokkal? És elszabadul Örkény.

Mert ugye a kamra tartalma közös volt, ez átlagos esetben nem okoz gondot, marad a lakással, de ha a kamrában van egy egész pármai sonka, vagy nem elhanyagolható értékű házilekvárok és savanyúságok, a helyzet nem ilyen egyszerű. Vannak liszt és karton tejek szintű, vécépapírokon alig túlmutató élelmiszerek, sót, cukrot nem csomagol el senki, ha menni kell, most nem erről van szó.

De ha egy élelmiszer értéke, akár valós, akár eszmei, eléri mindkét fél ingerküszöbét, a felezés megindul a kamrában is.

A házi eltevés sose szabványok mentén működik, 27 db különböző térfogatú és tízféle tartalmú befőttesüveget kell pánikszerű gyorsasággal, és fájdalommentesen elosztani, eddig nem ugattunk, ne most, remegő tojáshéjakon állunk az üvegek felett, a mintapár mintaszerűen szakít, nehogy most elrontsuk, soha nem rontunk el semmit. Csak ezt, most, vagy ki tudja mikor, a lényeg, a lekvároknak jól, tökéletesen kell szétoszolniuk.

Pedig milyen kiváló alkalom lenne ez a vagdosásra, bezzeg ha a Szilárdka kivágásakor már befőztem volna, a bérház faláról a mai napig nem tudnák lemosni a ribizli és a lecsó modern művészetét. 

De itt most pedáns közös megegyezés van, ami sokkal megterhelőbb, mint a metlachin szétrobbant üveg vastag talpából meredő, lekvártól lilán villanó szilánkkal menni torokra. 

7 dl feketeszeder egyenlő 5 liter bogyiszlói? A szedrek legalább egyforma üvegben vannak, de három darab. Az ecetesből csak egy van, de az három liter. Nem tudom szétosztani, ha megbontom, megromlik, igen, a lekvár is, nem kilóra, üvegre kell megoldást találni. 

-Baszki, milyen rendetlenség van itt.
-Khm, ez már nem a te bajod, és szerencséd, mert akkor most azt csináljuk, hogy ez a polc megy, az marad, úgyis vegyesen vannak. Abban a ládában akarod elvinni?
-Igen, kettő ilyen láda van.
-De azokat én kaptam.
-Ez egy nettó boros faláda, félig szétrohadva, és kettő van, nem mindegy?
-Én kaptam.
-A múlt században kb..
-Ebből a töményből egy üveg van, most akkor öntsem szét? 
-Én hoztam.
-Tudom, mi ez, de már úgyis ki van bontva, még megromlik, töltök. 

És akkor egy kiváló szakítós zene, így a végére, mindenki épülésére.

A másik oldalon szívderítő cukorkóma, a világ legbrutálisabb túrós édessége se magyar. Olasz, mi más?

Osztozkodtak már szakításkor lekvárokon? És hogy?

A császárhús nevénél csak a karaj futott be nagyobb karriert, a király, császár, karaj másodlagos jelentései már-már szinonímák, nem véletlenül.

Malackaraj gádzsi, ha ilyen, belemegy a fogadba ínból szedtél ki hét kilót a bruttó kilencven kilós malacból, én itt a konyha közepén leszopom magam, pedig nem vagyok az a kimondott hajlékony ember. Hát nem, Sanyi az Eagles tagja, nem szertornász. Most mit mondasz, nincs ez két kiló. Fogd meg azt a vájdlingot, tessék itt a mérleg, tedd, rá. Kiakadt, és ez 5 kilóig mér.

Megint vágtunk és közben kiszívtuk Kerekes Sándor séf úr vérét, az az igazság. A vérszívást Ekkerjoz mérsékelte, jelenléte automatikusan izgágamentesíti a leghepciásabb cicukákat is.

Augusztus volt, 1983 augusztusa. A weimari főtér szélén a textilgyári munkaversenyt hirdető üvegezett vitrinek olvadoztak a hőségtől. Hárman álltunk a városka legdrágább, és NDK-s viszonylatban legelőkelőbb étterme előtt.

Megvan. Ez lesz az. Ez a legdrágább.

Rumpsteak mit Kartoffel und Champignonssauce

Tizenhárom márka negyven. Ez mi a szar lehet? A Kartoffel az krumpli-mondta Józsi akivel csak egy éve tanultunk németül, ezért szókincsünk még bizonyos kihívásokkal küszködött. Hátszín. A Rumpsteak az hátszín. Bár egyes nyelvekben a bélszínre is használják. Állítólag finom - mondta Árpi, akinek az asztmáját gyerekkorában Svájcban kúráltatta a Vöröskereszt, ezért mind a német nyelv, mind a gasztronómia terén bátran hagyatkozhattunk rá. (Valamint síelni is megtanult, de ez most irreleváns.)

 Télen nem csak a deréktáji hája, a szókincse is gyarapodik a vágásokat látogató népnek. A következőket olvasóink dobták össze, köszönjük. 

A Sztracsatellát mindenki látta? Nem kell megnézni feltétlenül, hiába ez érzelmekkel gazdagon átszőtt szerzőnk, Vanda egyik kedvence, mert egy jó jelenet van benne, ez, itt, belinkelve, de ahogy a parasztlányból lett orvos Eszenyi kétféleképpen beszél benne, az nagy húzás. Az alábbi listában található szavaknak is ugyanígy megvan a maguk helye. 

abálás/abárolás: Lassú tűzön, hosszú ideig tartó főzés
ártány: herélt kandisznó
bajnét: bajonett
cseplesz: receháj
döböny: bödön
emse: koca
fátyolháj: receháj
fehérmáj: hasnyálmirigy
findzsa: bögre, csésze
göbe: koca
gömböc: gyomorba töltött, kásás disznósajt
hastok: bontóasztal
katakönyök: sertés vakbele
királyhurka: ???
koca: megtermett, már ellett sertés
kolduskása: (ebákása) töltés utáni hurkamaradék, töltés, abálás nélkül lesütve
kövesztés: abálás
kuláré: végbél, májashoz, szalámihoz
kulen: sertés vakbelébe töltött szalámi
lágyékos: dagadó
nyakaskaraj: tarja
nachend: vakbél
nyúlja: szűzpecsenye
paflek: dagadó
papszelet: az oldalas felett található lapos, szaftos konc
pálanyja (kispálanyja): sertés vakbele
pucor: gyomor, vagy gömböc
rénfa: szőnyegporolóhoz hasonlatos fakeret, lógatott bontáshoz használatos
rendfa: rénfa
svártli: disznósajt
svártliprés: valami nagy és nehéz, főleg kő, amivel a disznósajtot nyomás alatt tartják
tüske: sertés szűzpecsenye

Itt egy pöttyet visszautalnánk a hétvégi szenzációra, ahol folytatódott Cserna-Szabó András és Darida Benedek sorozata, az Ördögvella, most Iron Maidenre főztek ördögpatát.

Disznóölés volt anyósoméknál január elején. Minden flottul ment, a disznó nem fejtett ki különösebb ellenállást, az évtizedek alatt begyakorolt mozdulatok nyomán gördülékenyen alakult át különféle házias jellegű húsipari készítményekké az egész. Apósom és Sanyisógor tették a dolgukat, a zasszonyok nemkülönben, a vizek forrtak, kolbászhús keverődött, rizs puhult, a kutya álnokul vigyorgott, én, mint afféle városi tapló a tűzre ügyeltem az abalés kondér alatt.

Ment minden, mint az ágybaszarás, az egyetlen bonyodalmat hálistennek az okozta, hogy anyósom a drága, elfelejtett rizst tenni a töltött káposztába, amitől az éteri magasságokba emelkedett, ő pedig szemlesütve zsebelte be a dicséreteket.

Estére kelve füstszagú, zsírtól csöpögő kis családommal hazafelé indultunk, megpakolva mindenféle friss házi disznóságokkal, és ígéretekkel a füstöltáru vonatkozásában. Kaptunk egy nagy fazék abalét is, amit majd otthon porciózva lefagyasztunk, és eljövendő húsos káposztáinknak méltó alépítményeként szolgál majdan. És ez így jó is vala. A fazekat lefedve elhelyeztük autónk csomagtartójának közepén és körülbástyáztuk mindenféle csomagokkal, stabilizációs jelleggel, majd irány haza.

Most jön egy kis matematika. Fáradt voltam, siettem. A Honda Civic 1.6i (110LE) egy mérges kis autó, mindazonáltal japánok tervezték. A japán mérnökök olyan utakat, amik nálunk vannak, csak II. világháborús visszaemlékezésekben láttak fekete-fehér filmeken. Ennek következtében a Honda rugózása nem konvergál a magyar utakhoz, azaz pattog, mint Görkoris Szindi a macskakövön. Na, most ha ezt mind összevonjuk, egyenletbe rendezzük, a végeredmény adódik: az abalé kilötyögött. De én ezt nem vettem észre.

Este a sötét, kényszerfűtött garázsban (a kényszerfűtés abból állt, hogy a felettünk lakók szennyvízcsövei az én garázsomon keresztül zúdultak a mélybe, finom melegen tartva azt) holtfáradtan kipakoltunk és el is lett felejtve az egész. Úgy adódott, hogy akkor néhány napig nem használtam a kocsit, és amikor legközelebb beleültem, olyan állati rothadó hullaszag fogadott, mint amit egy ork szarik egy tatárbifsztek, törköly menet után másnap reggel. Olyan szag volt a kocsiban, hogy neki lehetett volna támasztani a biciklit. Rövid vizsgálódás után kiderült, hogy a csomagtartóban kilötyögött néhány deci (!) abalé és szépen beszívódott a csomagtartó alján a szőnyegbe (békebeli vastag szöszös filc) és ott erjedésnek indult.

Semmi gond, mondom fuldokolva, kihajítjuk, aztán irány a meló. De nem. A csomagtartó szőnyege ODA VOLT VARRVA A HÁTSÓ ÜLÉSHEZ! Nem lehetett kivenni!

Szerencsétlen japánok, csoda, hogy elvesztették a háborút?

Nem volt mit tenni, indulni kellett a melóba, de olyan bűz volt, hogy nem lehetett megmaradni. Nosza, sapka, sál, kesztyű fel, jobb-bal ablak le (3 ajtós) tolótető kinyit, (GLXi modell) osztán uccu!

Már a Váci úton is megbámult néhány korán kelő, de igazi látványossággá a Blaha környékén váltam.

Némmá Feri , ki ez a barom, aki mínusz 14 fokban félkabrijózik itten? Haggyad, biztos valami egészségmániás norvég. Azok ilyen edzettek.

Na de abba' a kis szürke kocsiba’? Lefagy a töke!

Stimmelt. Már a Nyugatinál lefagyott. A melóban az utcán kellett állnom, nem hagyhattam a kocsit nyitva, úgyhogy hazafelé volt egy visszavágóm, vagy megfulladok, vagy megfagyok. Én az utóbbit választottam. Otthon aztán bezúdítottam a csomagtartóba egy vödör mosogatószeres vizet, majd egy óra súrolás, egy óra tunkolás és három óra hajszárítózás következett, de azt a szagot nyomokban még hetek múlva is érezni lehetett.

Mindez tizenkét éve történt.

Mostanában kezdek visszaszokni a töltött káposztára.

A másik oldalon náthavégi egykezes recept, avagy hogyan toljunk be legálisan egy fej fokhagymát? Hát cigánypecsenyén!

Borítottak már húslét kocsiba?

Nem sejtek nagy összefüggéseket az alkatom (186 centi, 67 kiló) és az életmódom (fizikai munka), valamint az evési szokásaim között, mert ha néha voltak is rendesen kajáló fázisok az életemben, akkor sem tudtam felszedni egy dekát sem, fogyni viszont bárhol, bármikor, bármennyit. Márpedig én hízni szerettem volna, és cseppet sem vigasztalt, hogy trendi dolog anorexiásnak lenni. Erre ételallergiás lettem. Vagy mi?

Ismerek olyat, aki szerint egy gyógyítható nemi betegséget ki kell próbálni az életben, igenis van ideje a kitágult pupilláktól elvakult, vad hajtásnak. A hasonló logika azt diktálja, a kommersz szeszesitalokat sem lehet figyelmen kívül hagyni, különben honnan tudnánk értékelni, ami nem kommersz.

Benne hagytad a velőt? Nem szégyelled magad? Héló, add csak ide! Hm. Heten ülünk a fehér damaszt felett, barátok, olvasók, munkaadók, de az egész közegnek jobban állna, ha nem engedném ki a sörtés vadkant. Legfeljebb közelebbi haverok előtt szophatom ki a velőt a csigolyából, és a zsákmány megszerzése után, röfögéssel kifújt húscafatok röptetésével semlegesítem a helyzetet. De ennél az asztalnál nem röföghetek nagyokat horkantva.

Kíváncsi lennék egy olyan kimutatásra, hogy hány gyerek fanyalgott otthon az anyja teájára, hogy az nem az igazi. A korombeli magyarok (plusz, mínusz öt év) 90 százaléka érti, hogy mondom, ha a menzás teáról beszélek, mert az finom, meleg, édes, a gyerekkor maga vagy langyos, szar, túlédes, geil, ízetlen lötty.

Lajos, miért nem készül disznósajt? Mert én azt mondtam. Fercsi normája napi három sertés, és aki nézi, balettet lát, de ne kortárs izére gondoljanak. Az ország egyik legjobb séfje és egyik legjobb böllérje vágott szombaton, a villányi Sauska birtokon, így a borok, és a környezet is méltók voltak az urakhoz.

A menő célszerszámok, outdoor, és technó mackók egy pöttyet drágák a zsíros, véres, saras összeganajozáshoz, pedig itt is csak a hideget kell állni. Overálunk nincs, nem is lesz. De akkor mit szedjen össze szekrényéből a városi, ruhatárára amúgy igen igényös picsa, amikor ölni indul?

Egyáltalán van joga az embernek állatokat megölni és megenni? Vegetariánusoktól gyakran elhangzó érv, hogy az állatnak is ugyanannyi joga van élni, mint az embernek, és az ember nem felsőbbrendű, nincs joga a másik élőlény életét kioltani.

Nagymamától örökölt, széles, talpas poharakban vaníliakrém. Vanília éppen nem sok van benne, mindegy, ez a desszert, biztos pudingporból keverte vendéglátónk, túl fogom élni. Belekanalazva már sejtem, amit a számba vett kanál után biztosan tudok, lusta kezek bolti, poharas krémpudingot öntöttek a gyümölcsös domborművekkel díszített poharakba. Hallottam már bimbammos autóból főzött karácsonyi vacsoráról, így ez a túlkapás távolról sem olyan meglepő, mint a bizarr pohárkrémek egyedfejlődése.

Szia ....! Figyu cicu, az van, hogy van ez a meló, és kéne tej. Te hülye vagy. Szia ... van ez a meló és kéne tej. Milyen tej? A tiéd bébi. Figyu, bírlak, de alig tudom összekaparni a gyereknek, nem tudok adni. Aztán feladtuk, sose lett anyatejes meló a Karajon. Akartam, mert ittam anyatejet felnőttként. Hidegen, hűtőből, de akkor is ittam, kérdezték, megkóstolom-e és megtiszteltetésnek éreztem, zsíros vérszövetség keveredett zsigeri barátsággal. Édes volt és elég szar, mert nem nagyon szeretem a tejet.

Nem azért vettem magamhoz a kutyát, hogy otthon hagyjam. Van, ahol jelenléte már a kutyának kellemetlen, zajos kocsmák, hosszú vacsorák, ezeket a helyeket kihagyja, annál otthon is jobb neki, ahogy túl nagy figyelmet igénylő munkákhoz sem cibálom oda, és nem tervezek kutyás étteremlátogatást.

Antibiotikum, probiotikum, vitamin és fájdalomcsillapító. Közös bennük, hogy ne éhgyomorra. Napi két anti, három pro, és igény szerinti fájdalomölő a menüm egy hétig.

Mivel az ízlésem szerintem kifinomult, szeretem az összes megosztó alapanyagot. A pacalt körömmel, velővel, anélkül, citromosan és rántva, a tenger gyümölcsei, na jó, az unicumot szigorúan gyomorbántalmakra használom. A karamellás tej is örök szerelem.

Ma pikáns levesekkel, holnap salátákkal könnyítünk, a legjobb Távol-keleti büfék listája Pesten és Budán, avagy tegye fel a kezét aki ma a töltött káposztát kívánja!

15 éve szeretnék bullterriert, aztán a bull végül emberrel együtt jött, Mari meg örült nekik, de nem számolt a tankterrier étkezési szokásaival, és lopási technikáját is csak menet közben ismerte meg.

Hajnalka wrote: Info: benéztem a libri onlájnra, az ulpius ház kiadónak van jan. 31-ig kettőt fizet hármat kap akciója van, az akciós könyvek között van Joanne Harris A francia konyha és A francia piac c. könyve, nemtom, neked megvannak-e, nekem nincs, de volt lehetőségem mindkettőbe belelapozni és nagyon megtetszettek. Harmadiknak meg lehet választani egy Doris Lessinget vagy egy Orhan Pamukot, az Ulpius az elmúlt években ráállt a ponyvára, azóta szinte egy normális könyv nem jelent meg tőlük a két említett írón kívül.

Anna wrote: te hát nem az ulpis adja ki a vass virág limonádéját, vegyed meg azt, biztos tetszene

---------------------------------------------------------------------------------------

Hajnalka wrote: vajon hogy kéne lefényképezni a rizses hurkát, hogy ne egy szardarabnak tűnjön???

---------------------------------------------------------------------------------------

Hajnalka wrote: Ja, ha már biztos a helyszín, lécci írd meg a címet, mert kéne egy szállás, lehetőleg 200 méteren belül, ahova négykézláb is át tudok menni (nem feltétlenül a részegség miatt, ilyenkor szoktam új cipőt villantani és nem tanulok :D) Még ki köll találnom a toálettet, azaz "hogy öltözzünk úgy fel, hogy tíz kilóval kevesebbnek látszódjunk, ugyanakkor ne legyen olcsó hatású és parasztos?" Nem hiszem el, hogy a 68 kiló minden télen bejátszik. Ok, hazudtam. 69,5 :DDD Má mingyá fényevő vagyok, mégis. Ó és ma Lidi napot ültünk (lány, neköm ne hozzatok virágot, mer csak kidobom, a cserepest meg nem tudom hova erakni) és mama sütött három gáztepsi rétest, mer Lány, nemsikerűt nemsikerűt, én meg nem tunnák ojan spagettit csináni amijent a mútkó kűtté apádda. (mamának minden spagetti egyébként) Sírtam a fészerben a meghatottságtól. Nem sokáig, mert az Artúr megint a fejénél fogva vitte a kiscicát és rázta is, és óbégatnom kellett, meg ráemelni a trágyavillát, de azé mégis.

---------------------------------------------------------------------------------------

Anna wrote: oszt a recept hol van? egy linket raktál be, ami oda mutat? értem én hogy webketto", meg tud az olvasója kattintani, csak tudod, nem szokik, szóval ne vicceskedjünk már, kaparjad le a saját szavaiddal hogy készül egy ilyen foszlós, amibo"l én nem zabálhatok, mert egy hete diétázok, ne készítsél ki idegileg, már topon vagyok úgyis, agyadra ment a kenyérgyár, te jány? kösz limara, hát hétfo"to"l majd linkeljük a fu"szeres melóit, kösz eszter, megsütöttem, jóvót?

---------------------------------------------------------------------------------------

Hajnalka wrote: Baszki, esküszöm, nem én gányoltam össze, de a dobozod tetejéről nem lehet leszedni egy zsírpacnit. Már ráfújtam fél flakon zsíroldót meg mindennel súroltam, de nem jön le. Majhónap leég a pofámról a bőr, hogy adom vissza. Most áztatom folyékony mosószerben.

Anna wrote: hüje olyan volt, ilyen piros a köcsög bajai paprikád föstötte be

Hajnalka wrote: höhö, megnyugodtam. akkor az ott is marad :D

---------------------------------------------------------------------------------------

Ezt mindketten írhattuk volna: ha nem vagyok egy tenyerestalpas vidéki picsa, aki kitol egy heimlich manővert, a kutya tíz perce megdöglik, mert úgy zabál, hogy egy libaszív ment a légcsövébe

a hányást már feltakarítottam

---------------------------------------------------------------------------------------

Hajnalka wrote: Azt nem tudják megkülönböztetni, melyik cikket írtad te, melyiket én meg melyikünknek melyik a kutyája, akkor várjak egy általános iskola negyedik szintű szövegértést? Nem, az túl nagy elvárás.

Anna wrote: :DDDD majdnem egyformák a kutyáink :DDD

Papi+Anna

Pötyi+Hajni

---------------------------------------------------------------------------------------

Hajnalka wrote: Hihihi-hahaha real-barca, elklászikó, az év meccse, hahaha ötnullra nyert a barca, fel vagyok villanyozódva, tökjó napom volt egyébként is, elmennek a kocadrukkerek (bayern münchen drukker bazmeg, hogy engedhetem be?!), megosztjuk a feladatokat, akkor én leviszem a kutyát te meg összepakolsz, oké. Három perc múlva kaputelefon, jaj jaj elszökött a kutya, nem találom. Namost pizsiben, gumicsizmában mentem le, és a kibaszott dögöt a Family Center mögött találtuk meg, ahol kúrt egy nyamvadék korcsot és a Zoli szerint most pszichés, mondom pszichés zavarai lesznek mert odamentem és véget vetettem az aktusnak meg ordítoztam és megráztam mint Krisztus a vargát és nemmészeztem a nőstény kóbor ribancra. Nem bazmeg, NEKEM LESZNEK PSZICHÉS ZAVARAIM többek között ettől bazmeg, hogy éjjel fél egykor pizsiben, gumicsizmában keresem a kutyát, aki eközben önfeledten kúr. Most mindenki rám van megsértődve és én vagyok a rohadék gazdi. hmmm.... Fasza dolog falkavezérnek lenni, én mondom, van benne valami állatias. Kár, hogy tudok beszélni, hörgéssel meg mélyről jövő morgással jobban kifejezném magam.

Anna wrote: tegnap azt csináltam, meg haraptam is hazajöttem az Olimpiás sörvacsiról,  kanapé lehugyozva, nem nagyon, mert nincs tartalék, naponta ötször rohangászok vele, aznap éppen tíz kilométert gyalogoltunk tempósan, mikor hazaértünk, kidőlt, mint zsák, szóval a testmozgás hiánya, frusztráció kizárt, kanoskodik itt a kis köcsögduda, odamegyek, mit csináltál? erre lepössenti a nem mondom mennyit érő csizmám orrát, ez a tiszteletlenség teteje, letörlöm a csizmát gyorsan és konkrétan morogva a torkánál fogva a földre nyomom. nem kézzel, rendesen torkon haraptam. így tartottam egy darabig, hörögtem is elegánsan, aztán még beleharaptam a fülébe, és rendesen mélyről morogtam és szemeztem. így visszagondolva, arcon haraphatott volna 15 centis csizmasarkastul, hernyóselyemszoknyástul, maxmarástul, ahogy voltam, láttam, hogyan tud egy teniszlabdát centi vastagra összenyomni az állkapcsával, egy orreltávolítás lófasz lenne neki. de ehelyett arcon nyalt.

Letöröltem a nyakáról a rúzst, kiszedtem a szőrt a számból, fogat mostam és lefeküdtem aludni

---------------------------------------------------------------------------------------

Anna wrote: "Giorgio Locatelli Ízek Itáliája című könyve az olasz konyha bibliája." "életszagú történetek a nagyszülo"kro"l" "Mindezt úgy, hogy szinte mellékesen több száz receptet is kapunk, mégis olyan érzésünk van, mintha vacsora közben beszélgetnénk egy régi baráttal, főzésről" "így tanít egy jó pedagógus, és Locatelli az, mert van benne alázat és képes arra, amire csak kevesen: önzetlenül átadni a megszerzett tudást, megosztani a sokéves tapasztalatot"

bazdmegbazdmegbazdmeg

a locatellit kivel írattad meg?

---------------------------------------------------------------------------------------

Hajnalka wrote: (az azzuri blogra írva kapta ezt a kommentet)"ez valami link hiba? ennek a cikknek nem a cukisagon van a helye? ki nem sz@rja le hogy milyen a kabalaallat? ez itt a foci-sorivas-szurkolas maszkulin oltara, erre az olasz blog csak ugy kerulhet ki a focimre ha ilyen edi-bedi dolgokrol ir? ha holnap kiesik olaszorszag akkor mirol irtok? "

 Namost a MASZKULIN OLTÁRON azóta is röhögök....... kezdem átérezni a női autósújságírás problematikáját :DDD

--------------------------------------------------------------------------------------

Hajnalka wrote: (elkezdett a hogyvolt blogra írni, Attila = sixx, az ottani szerk.): Na idefigyelj Főnök. TUDOK az admin felületen

• továbbot csinálni
• képet becsináni sőt, képet méretezni is mert teljesen egyedül letöltöttem egy programot és annak a magyar fordítását is
• tudok formázás nélkül beilleszteni és utána továbbcsinálni a posztot
• és tudok a file kezelőben új könyvtárat vagy miafaszt csinálni

NAMITSZÓSZBASZKI, HE?? :DDD Mindezt azért, mert annyira féltem Attilától, hogy kénytelen voltam összekapni magam :DDD És SENKI nem segített, hö! Mondjuk sixx ma lebaszott, de hát öt faszkorbács egy közti érdemrend, öt sixx lebaszás egy nemistom. Békenóbeldíj. Azért az mert azt tényleg szeretnék kapni. :D

---------------------------------------------------------------------------------------

Hajnalka wrote: Egyébként VAN hüvelygombás sztorim is, de sohasohasoha nem mondom el másnak. Mikor egy hipochondriás rohamomban eldöntöttem, hogy nekem hüvelygombám van és már lehetett ezt a canestenkombit vagymit kapni, akkor vettem és a második nap elkezdtem értetlenkedve dohogni, hogy mekkora már ez a kurva gyógyszer, alig lehet lenyelni, mert nem olvastam el a használati útmutatót, egyértelmű volt, hogy ha a dobozra az van írva, hogy hüvelyTABLETTA akkor én azt bő vízzel lenyelem. Zoli két hétig röhögött, én nem.

---------------------------------------------------------------------------------------

Hajnalka wrote: vettem máj- és epevédő teát, úgy szúr a jobb bordaívem alatt, hogy nem kapok levegőt normálisan, pedig nem is ittam. a héten.

---------------------------------------------------------------------------------------

Hajnalka wrote: Ha sixx pozitív véleményt fejt ki és megkapom a hogyvoltozást, kifészbukkolhatom? :) SZORTS SZORÍTS SZORÍTS. (megittam két becherovkát, hogy így a múzsa homlokon basszon, egyelőre csak vörös vagyok mint a rák :D)

Anna wrote: hogyne fészbukkolhatnád, de jó lenne ha összekaparnál a karajra is cikkeket, ha érted hogy mondom :)))

Hajnalka wrote: höhö nem is vagyok beosztva, most mondtam pont a Zolinak, hogy Anna pont a karácsonyi balhékból hagyott ki :DD mondtam azt is hogy mingyá meg is fogok sértődni. :D

Anna wrote: facebook komment? lidike babakocsija? hol vannak? he? éeletem legszarabb karácsonya? holnap jöhet az első aztán más szarok is, gesztenye? he? he

Hajnalka wrote: atyaisten mi az a lidike babakocsija???

Anna wrote: ami felgyulladt valami történet nem gasztro, te akartad

Hajnalka wrote: ja, az apu személygépkocsija volt :DDDDDD jaj most röhögök nagyon, tudom, az lesz a kariaji.

A félreértés oka: Hajnalka wrote: lécci lécci hadd írjam meg Szentestére a "te Lidi, mióta ég a Gyerök kocsija?" posztot, nincs benne kaja, de lehetne ez kariajándék :DD vagy valamikor karira

---------------------------------------------------------------------------------------

Hajnalka wrote (ő szerkeszti a Napi ajánlatot a portálon, ami nem mindig könnyű, egy tucat ebédmenüt 11-kor eldöntő étteremtől körbekönyörögni az aznapi ebédet): Örüljetek ti is, még a Mák Bisztró is kiírta az ebédjét grínicsi idő szerint, nekik karácsonyra veszek egy órát. :D

--------------------------------------------------------------------------------------

Boldog Karácsonyt, vidám munkahelyet mindenkinek!

Gyerekkoromban imádtam a szaloncukrot. Minden évben plafonig érő fát vettünk és december 23-án késő estig kötöztük anyuval, arany cérnára. A marcipános volt a kedvencem, anyunak a zselés, a zselésről régen le lehetett szedegetni a kakaós borítást és áttetszőre szopogatni. Később a papír színe volt a döntő, az arany és piros gömbökhöz a teszkógazdaságos zselés cukorka illett leginkább. Később a szaloncukor kikerült a látókörömből, de a karácsonyfa még mindig arany és piros.

Végignéztük és kóstoltuk a 2000 forint/kg alatti árkategóriába (igazából 1000 Ft, egy drágább van) tartozó szaloncukrokat, (vajkaramellás szaloncukrot még a Malackaraj kedvéért sem eszem) nagy meglepetésemre találtam huszonöt dekás kiszerelésűt, sőt, ehetőt is.

Úgy volt hogy nem lesz, aztán Pick lett, de Herz van. És bár dizájnról ritkásan értekezünk, itt az ideje.

Az éves halfogyasztási görbe kis puklija következik, a karácsony. Ilyenkor az is eszik halat, aki nem szokott. Mi szoktunk, egész évben. Csoportos szerelmeslevél a halhoz és egy karácsonyi ajándék az olvasóknak, illetve csak egynek.

Hódos Hajnalka

Nem tudom, milyen az, nem szeretni a halat. Nem is jó ez a megfogalmazás, hogy szeretem. Nem szeretem a halat, hanem halevő vagyok. Halat enni azt jelenti, azokkal vagyok, akiket szeretek. Halat enni azt jelenti, ünnepelünk. Nyaralunk. Karácsony van. Együtt vagyunk.

Namost még akkor elmondanám, hogy egy órája ment el az asztalos, két napja takarítok, nem is most kellett volna hogy jöjjön, mindenhol gipszpor van és annyira tele van a faszom hogy nemtom elmondani, most felciccentek egy sört és baszok az alkotmányra és nem tudtam megnézni a valóvilágnégyet így írni sem tudtam róla mert a kibaszott betonfúrótól úgyse hallottam volna semmit, az idegtől meg most se látok semmit.

Lövenberg Balázs

Jobban ismerem a tengeri halakat, mint az édesvízieket (erre most jövök rá) és lehet, hogy ezt szégyellnem kéne. Mindenesetre van a ponty, amit megszokásból, kötelező jelleggel szeretek, ezt egyáltalán nem pejoratív módon értem. Magyar ember szereti a pontyot és kész. Van a harcsa, totemállat, mert már sose fogom úgy enni, hogy ne gondoljak közben végig Hintamesterre. A baszott nagy harcsa, ami nem, nem zsíros. És van a süllő, ami meg az epifánia. Amikor először sütöttem saját kezűleg süllőt, kétszer fél méternyit, nem vártam semmi különöset. Szép fehér hal, nyilván jó íze lesz, ennyi. Az első falat után meg percekig csak néztem bután, hogy basszameg, ha ez ennyire jó, akkor miért nem tudtam róla eddig? Majd még a pisztráng, gyorsan finomat, csuka, angolna és itt tényleg vége. Horgászni kéne, az az igazság.

Fekete Anna

Mert abból van a fasza bajai halászlé. anélkül nem jó. és a harcsapaprikás és a többi. nem lehet nem szeretni, egybeolvad az íze a gyerekkorral, amikor a szőlőben kieresztették legelni a gyereksereget, a fölnőttek meg jelentős szeszesital elfogyasztása mellett megváltották a világot és főzték a halászlevet. aztán mocskosan, füstösen, fatuskókon ülve köpködtük a szálkát.

Péter Anna

Ha csak egy húst ehetnék, csak egyet, az a birka a ponty lenne rántva, hallébe, pogácsának, haltepertőnek, a fejét vadászva a lábosban, bográcsban, vagy a harcsa a harcsa százféleképpen, de a harcsáról eszembe jut Hinta, ezért a harcsa és már a hal sem tud egy sima borjú lenni, ahhoz nem tudok elszalasztott birkákat és elszalasztott barrakudát, soha el nem vitt kóstolókat kötni. A csuka, a fogas, a tonhal nyersen, a keszeg jó ropogósan, szálkásan, vagy kirántva és marinálva, a fejére harapva és kiröhögve a finnyás népeket, a makréla zsírosan, a makréla ecetesen, az apróhal fejével, füstölve, lemoshatatlan bűzzel pirosra lakkozott körmeimen, a pisztráng kukoricadarában sütve muzsdéjjal, a lazac szusiban, vagy csak a vágódeszka széléről gyorsan felkapkodva, nehogy valaki más tegye meg helyettem, vagy édes, kapros gravlaxnak eltéve és habos vajjal feladva, a kecsege, gerinchúrjával riogatva a családot, egyben megsütve, a kecsegét sajnálom, szép jószág, a harcsa mája, a menyhal olajos mája és húsa, az nekem elég lenne. Halevő vagyok, szabadkőművesek vagyunk, mint a belsőségevők, jó ide tartozni, a hal összeköt.

Sákovics Dia

Hal témában finnyás vagyok. Különösen, ha édesvízi egyedekről van szó. Nem bírom a zsírt, a szálkát, a mocsárízt. Nem én húzom fel a ponty- és harcsafogyasztási statisztikákat. Bezzeg a fogas, meg a pisztráng: azokért odavagyok. (Na meg a sügérért, de ez csak amolyan munkaköri kötelesség.) Leginkább talán az egyszerűségüket szeretem. Mindkét hal húsa könnyű, tiszta, alapból ízes, ezért sohasem kell túlbonyolítani az elkészítésüket. Nem is szoktam. Általában roston sütöm őket, vagy sütőben, alufóliába csavarva, a fűszerekkel ugyan játszom, de a vaj és a citrusfélék kihagyhatatlanok. Talán minden másképp alakult volna, ha nálunk is élne az ünnepi halászlé és rántott ponty tradíciója. De mit tehet az ember, ha az anyukája lelke félig norvég? Karácsonykor is vígan eszi a sült lazacot.

És akkor a nagy kérdés, hogy állnak olvasóink a hallal és a karácsonnyal, mert, tárárááá, a Facebookon már belógatott kékeres karácsonyi ajándék:

Úgy alakult, hogy van egy Nespresso Citi&CO kávégépünk. Vadiúj, dobozos, kibontatlan, (tán szürke, nem néztük meg) kaptuk a Nespressótól, és el se tudunk képzelni jobb felhasználási módot, mint hogy ez legyen a karácsonyi ajándékunk az olvasóknak. De csak egy van belo"le.

Küldjetek nekünk fotókat a banális, hal és karácsony témában, de ne lightboxolt, agyonsimogatott, sztájlingolt, fényezett, világ legszebb pontypatkója rántva dögunalmas képekre gondolunk, olyat láttunk már eleget. A kép lehet akár mobiltelefonos, hirtelen, hónaljból elkapott pillanat, nem ez a lényeg, csak történjen rajta valami, a megadott téma keretein belül, legyen izgalmas, vicces, ha még a kompozíció is jó, az éppen nem baj. A nyertes, és egyben kávégéptulajdonos kép kiválasztását profikra bízzuk, és kiutalt magának adtunk egy vétójogot a halakat szenvedélyesen szerető Péter Annának. Zsu"ri:

• Barakonyi Szabolcs - index.hu
• Kálló Péter
• Lukács Dávid - The PIG

Kérünk mindenkit, a beküldött kép pontosan 500 px széles legyen, magasság mindegy és ide érkezzen: malackaraj@gmail.com

Apróbetu": A beküldött képekre nem tesszük rá a kezünket, nem fogjuk használni o"ket, nem állítjuk ki, nem adjuk el, de a gyo"ztest kirakjuk ide eredményhirdetéskor. Aki más képét küldi be annak engedélye nélkül, és ezt megtudjuk, feletetjük a disznókkal, ezt a lehetőséget a kávégép átadásakor egy ennél komolyabb formában lepapírozzuk a nyertessel. A képeket 2010 12 17.-ig várjuk, eredményhirdetés 12 21 07:00, és 22.-én este, a belvárosban átadjuk a gépet. Ha vidéki a nyertes, majd megoldjuk valahogy, olyan még nem volt, hogy ne. Legfeljebb elviszi egy nyerges, olyan kapcsolataink vannak. Hajrá!

A portálon a tökéletességet, de nem a flancos, hanem a nekünk is elérhető tökéletességet, sült krumplit, rántott halat és pizzát kereső Heston Blumenthal könyve, avagy a

A tökéletes ételt nem a pénz, az ész teszi

Ki írt már szerelmeslevelet a halhoz?

Hazamegyek a tényleg fárasztó nap után és a macska éppen csak rám köszön, mert dolga van. Kicsit megsértődöm, aztán meglátom, hogy mi az oka az elhidegülésnek.

A kis állat vidáman pofozza a vizet és néha belenyal a tócsába. A konyhapadlón. Macskám, ha odahugyoztál, agyonverlek - mondom, miközben reménykedem, hogy valóban a cica pisilt oda, de nem. Valóra vált az egyik rémálom, áramszünet miatt leeresztett a félig teli hűtő és a teljesen teli mélyhűtő, a macska ebben a koszos lében vigyorog. Este hét, álljunk neki anyagot menteni.