Nem azért vettem magamhoz a kutyát, hogy otthon hagyjam. Van, ahol jelenléte már a kutyának kellemetlen, zajos kocsmák, hosszú vacsorák, ezeket a helyeket kihagyja, annál otthon is jobb neki, ahogy túl nagy figyelmet igénylő munkákhoz sem cibálom oda, és nem tervezek kutyás étteremlátogatást.

De ha éppen velem van, és be kell menni, bejön, tapad, beül a szék alá. Ezt teszi az irodaházban, a kávézóban, és itthon is. Sehol sem kell egy felsőbb akaratot, szent brandet képviselnem, csak saját magamat, így a dress code is az enyém. A mintás kutya szerencsére jól megy tűsarkúhoz és balerinacipőhöz, az irodaházakban mindenhol örülnek neki, jáááj deee cukiiiiii és az egész cégnek van fél jó perce, kiderül, kutyás a nagyfőnök, a titkárnő, a recepciós, még oldja is a helyzetet, a biztonsági őr gütyögve mosolyog, neki jagdja van, vaddisznózni jár vele.

Nem engedem el, nem mászkál. Ha elengedem, se mászkál. A behányás és a bevizelés valószínűsége megegyezik az enyémmel, ha rosszul lesz, bizony megteszi. Ül és kusssol, néha ficereg, unja, de megyünk gyorsan, ismerem a határait, mint az enyémek, okos ember tud kutyát választani. Már pont unom, mennék, de mégse nézhetek az órámra, ezért lenézek a tükörbe, feláll, nyújtózkodik egyet, húzzunk a vérbe főnök, látom rajtad, te se akarsz itt lenni, faszkivan pillantás, húzunk is. Nem tíz, tizenöt percre van programozva, pontosan érzi, mikor kell abbahagyni és figyelmeztet engem is. Ebédelni, vacsorázni nem viszem, de ha véletlen velem van, amikor beugrunk valahova, ül a szék alatt és nézelődik, mert nem eszünk együtt otthon sem, kéregetnie tilos, és nem engedem senkinek, hogy asztalról, vagy etetési időn kívül etesse. Nem ül az ölembe, nem megy oda senkihez. Aki odajön, azt se harapja meg.

Egy kutya miatt nem fogok gyökeresen változtatni az életemen, egyetlen különbséggel, előtte kérdezek, bevihetem-e a kisméretű (hangsúlyozottan kicsi, és nagyon jólnevelt kutyákról szól ez a cikk, nem tanyavédő kuvaszokról) kutyát. Ha igen, megyek, ha nem, máshova indulunk, és a tapasztalatok meglepően pozitívak.

Viszont kutyabarát vendéglátógelyes lista nincs és nem is lesz nyilvánosan, mert a helyzet a szabályok szemszögéből nem egyértelmű, és jogászi segítséggel sem tudtuk maradéktalanul tisztázni, hogy most akkor szabad, vagy nem, vagy csak bizonyos helyeken és keretek között, ezért ne is kommenteljenek ilyeneket.

Ami biztos, nyugaton senkit sem érdekelnek a kávézók vendégterébe besétáló, normális, jólnevelt kutyák. A tolakodót, másokat zavarót pedig emberből is rühelljük, mert hallottam már étterem asztalán pelenkázó anyukáról, szaggal, üvöltéssel, amihez hasonló jókat kívánok mindenkinek.

Bemehessen a jólnevelt, tiszta kutya a kávézók vendégterébe, vagy ne? És aki szerint ne, miért fáj?