malackaraj

Ritkán vagyok beteg, ha mégis megfázom, saját hülyeségem számlájára írható. Most is. A náthából, meghűlésből másfél hét alatt kilábalhatunk, nem kell egyből a gyógyszertárba rohanni. először nézzünk körül a kamrában. A zsír összeköt, most is nagy szerepe lesz.

"Nemtom mennyi kell, de a diót úgy lopom a szomszéd tanyáról, ahol három fa van és kibaszott sokat teremnek. Már leszedtem a javát, arra vártam hogy legyen egy jó szél ill. vihar (na most volt) mert akkorák a fák, hogy leverni lehetetlen, rázógép nincs. Rohadt sok dió van, még a tavalyi egy része is megvan, ne vegyél egyelőre, majd meglátod, mennyit küldök és ha több kell, utána vehetsz, eladót nem tudok, ez a három fa bőven eltart minket, még sok is, de sajnálom otthagyni a termést, a gazda nem foglalkozik a tanyával, egy facsemetés vette meg, beültette az egészet fenyővel meg csavart fűzzel, azóta ott rohad az egész ültetvény." Hajni

Pár napja Zágrábban jártam és dél tájban igencsak megéheztem. Fogalmam nem volt róla, hogy 230 kunával mire megyek ebben a városban. Az Ilica út eleje, -vagy vége?- leginkább a nyolcvanas évekre emlékeztet, a boltok régiesek, étterem sehol, kénytelen voltam a város szíve felé venni az utam, ahol már csillogó kirakatok, és gyorséttermek világítottak. Az utca másik végére értem, ahol egy pincehelységből tömény illat áradt. Lenéztem, talponálló. Mást nem tudtam megállapítani, mert nem tudtam kiszagolni mit ehetnek lent. Nálunk leginkább lepukkant játéktermek üzemelnek ilyen helyeken egy buszmegálló mellett. Nem tudom mi vitt rá, de elindultam lefelé a lépcsőn.

Zsófi, nem fogod elhinni. A Corában vagyok. A kezemben egy olyan egyenletesen márványos bélszíngyönyörűséggel, amit most meg fogok vásárolni.

Köd van. Ha Mercivel járnék, nem látnám a birodalmi csillagot. Így csak a terepjárót kívánó gödröket nem látom a Tápiószentmártonba vezető úton. Negyed órája nem jött szembe senki. Itt fogok megdögleni.

Márton nap környékén megszaporodnak az éttermi menükben a sült libacombok, libamell sztékek, ludaskásák és libamájak, Márton-napi akcióznak a baromfis pultok. Miért?

Gyerekkoromban úgy tekintettem a fekete-fehér Orion tévére, mint isten nagy adományára. Mindenevő voltam, mértéktelen és szadista: az egész családot Esti tornáztattam, az Onedin család végén felpattantam és végigordítottam fejből a stáblistát, várva a legjobb részt: "magyar hangja Gruber Bubó", a Hugónak nem láttam semmi értelmét. Az igazi csemege az Angyal volt, a Minden lében két kanál, majd később a Nem kell mindig kaviár. Imádtam Roger Moore-t, hatéves fejemben összeállt a kép az igazi úriemberről, a fényűző életmódról, a kaszinók, estélyi ruhás gyönyörű nők és a gyors sportkocsik világáról. A kaviár és a KASZINÓtojás Simon Templar és Brett Sinclair miatt az én fejemben a luxus megtestesítőjévé váltak.