Nagymamától örökölt, széles, talpas poharakban vaníliakrém. Vanília éppen nem sok van benne, mindegy, ez a desszert, biztos pudingporból keverte vendéglátónk, túl fogom élni. Belekanalazva már sejtem, amit a számba vett kanál után biztosan tudok, lusta kezek bolti, poharas krémpudingot öntöttek a gyümölcsös domborművekkel díszített poharakba. Hallottam már bimbammos autóból főzött karácsonyi vacsoráról, így ez a túlkapás távolról sem olyan meglepő, mint a bizarr pohárkrémek egyedfejlődése.

A poharas vaníliás és csokoládés krémek az új világrend elsöprő győzelmét jelentették, úgy toltuk a vágóhídról hozott rúd párizsiból készült rántott parizer, vagy benne sült tükörtojással készült párizsikosár után, mint a hájast soha. Menő volt, mostani státusza előttem már ismeretlen, és nem is szeretném megismerni. Máig, változatlanul ott áll a polcokon, mellőle vettem le a következő termékeket, amik semmi mást nem bizonyítanak, mint hogy az ipari pohárkrémek fejlesztői igen nagy mennyiségű tudatmódosítót szedhetnek.

Első egy szintén klasszikus termék legbizarrabb színváltozata, a sárga, a barna és a drapp magasfalú izé rózsaszínben. Volt a magasfalú és az alacsonyfalú. Magasfalúnak sose tudtam a nevét, ez itt éppen egy Zott Liegeois (WTF?) epres tejszínhabos desszert, 1,3% eperlével. A színe miatt került be a válogatásba, a rózsaszínnek azt a boldogtalan, és természetellenes árnyalatát képviseli, amire nincs pantone kód se.

Tetején a hab meglepően zsíros, nem húz fel az ínyre, nézem a dobozt, tejszín, nem növényi cucc. A krém zselatin állagú, vizes, érdektelen műeper, de a magasfalú mintha mindig ilyen vizes stílusú lett volna.

Alacsonyfalú poharas klasszikot sem kell kihagynunk, mert a csokis és vaníliás mellé van egy kókuszos, amit, tekintettel a kókusz könnyen közönséges, sőt, undorítóan gejlbe vihető formájára, muszáj volt bevenni.

Színe váratlanul sárgás, illata bizony pont olyan, részecskegyorsított kókuszdió.

Állaga tipikus Danone. Minden Danone ugyanezt a jóllakott csecsemő sűrűséget tudja, nem törik, de sűrű, látszatra nehéz. Garantáltan van állaghangolójuk, ahogy olaszoknál van ember a motor hangját belőni, németeknél a sör habjának állását megalkotni. A minden marketinges erre onanizál meeting után típusú, krémesen krémes krémesség ízében aroma adja a kókuszt. Pusztító. Édességét nem lőtték túl, de állagának tudományosan pontos kivitelezése miatt meglep, mit keres ez a termék egy agyongrammozott, agyonreklámozott, agyonkutatott termékskálában. Nem az a baja, hogy nem jó, hanem hogy ez a fajta nem jó bizony nem szok' ízleni.

Ha nem lenne negyedik versenyző, most bejelenteném a mélypontot, élőflórás joghurt csokireszelékkel. Ez is Danone, így az állaga, annak ellenére, hogy teljesen más az alapanyag, tökéletesen megegyezik kókuszos termékükkel. Nincs tapasztalt kisiskolás felhasználó a közelben, így az egyesítésre a reszelék kanállal átganézását választom a joghurtba, amit előtte megkóstolok, szokásos böfiíz, mint minden joghurt. A joghurt és a csokoládé képtelen párosítás, ezért került ide ez a fantasztikus ötlet. Hiába a tudomány, ezt a kettőt ezen a szinten nem sikerült összehozni, a savanyú joghurt és a túl édes, bakelites felhangokkal operáló tejcsokoládé tökéletes példa a diszharmóniára.

A Kapucsínós pudingot azért vettem le, hogy bűnhődjek. Már émelygek, és most jön valami kávés és édes, mikor előbbit nem tudom meginni cukorral. Tisztességes porkávé illat, belekavarva megmutatják magukat a drapp réteg habbuborékai, illetlen hasonlatok jutnak eszembe, mégis rettegek, de nem a Médiahatóságtól. Az örökkévalóságnak zselatinnal megállított, 17,6 mg/100 g koffeintartalmú porkávét kóstolok a dupla cukor gomb megnyomása után. Rácz Tamásnak, a kávéautomatákból folyó levek titkos, perverz hódolójának ajánlom, sok szeretettel.

Külön szeretném kiemelni a képeken látható ikea dragon kiskanalat, ami akkora méretű, és olyan kiképzésű, hogy pontosan beakad a szájpadlásomra a fogsorom közé, ezzel pár ijesztő másodperccel gazdagítva a pohárkrémek próbáját. Óvatosan vegyék a szájukba, ha ilyennel találkoznak.

Mai napunk csupa édesség, a másik oldalon egy ólomnehéz olasz fánkról olvashatnak.

Van kedvenc pohárkrémük?