Az éves halfogyasztási görbe kis puklija következik, a karácsony. Ilyenkor az is eszik halat, aki nem szokott. Mi szoktunk, egész évben. Csoportos szerelmeslevél a halhoz és egy karácsonyi ajándék az olvasóknak, illetve csak egynek.
Hódos Hajnalka
Nem tudom, milyen az, nem szeretni a halat. Nem is jó ez a megfogalmazás, hogy szeretem. Nem szeretem a halat, hanem halevő vagyok. Halat enni azt jelenti, azokkal vagyok, akiket szeretek. Halat enni azt jelenti, ünnepelünk. Nyaralunk. Karácsony van. Együtt vagyunk.
Namost még akkor elmondanám, hogy egy órája ment el az asztalos, két napja takarítok, nem is most kellett volna hogy jöjjön, mindenhol gipszpor van és annyira tele van a faszom hogy nemtom elmondani, most felciccentek egy sört és baszok az alkotmányra és nem tudtam megnézni a valóvilágnégyet így írni sem tudtam róla mert a kibaszott betonfúrótól úgyse hallottam volna semmit, az idegtől meg most se látok semmit.
Lövenberg Balázs
Jobban ismerem a tengeri halakat, mint az édesvízieket (erre most jövök rá) és lehet, hogy ezt szégyellnem kéne. Mindenesetre van a ponty, amit megszokásból, kötelező jelleggel szeretek, ezt egyáltalán nem pejoratív módon értem. Magyar ember szereti a pontyot és kész. Van a harcsa, totemállat, mert már sose fogom úgy enni, hogy ne gondoljak közben végig Hintamesterre. A baszott nagy harcsa, ami nem, nem zsíros. És van a süllő, ami meg az epifánia. Amikor először sütöttem saját kezűleg süllőt, kétszer fél méternyit, nem vártam semmi különöset. Szép fehér hal, nyilván jó íze lesz, ennyi. Az első falat után meg percekig csak néztem bután, hogy basszameg, ha ez ennyire jó, akkor miért nem tudtam róla eddig? Majd még a pisztráng, gyorsan finomat, csuka, angolna és itt tényleg vége. Horgászni kéne, az az igazság.
Fekete Anna
Mert abból van a fasza bajai halászlé. anélkül nem jó. és a harcsapaprikás és a többi. nem lehet nem szeretni, egybeolvad az íze a gyerekkorral, amikor a szőlőben kieresztették legelni a gyereksereget, a fölnőttek meg jelentős szeszesital elfogyasztása mellett megváltották a világot és főzték a halászlevet. aztán mocskosan, füstösen, fatuskókon ülve köpködtük a szálkát.
Péter Anna
Ha csak egy húst ehetnék, csak egyet, az a birka a ponty lenne rántva, hallébe, pogácsának, haltepertőnek, a fejét vadászva a lábosban, bográcsban, vagy a harcsa a harcsa százféleképpen, de a harcsáról eszembe jut Hinta, ezért a harcsa és már a hal sem tud egy sima borjú lenni, ahhoz nem tudok elszalasztott birkákat és elszalasztott barrakudát, soha el nem vitt kóstolókat kötni. A csuka, a fogas, a tonhal nyersen, a keszeg jó ropogósan, szálkásan, vagy kirántva és marinálva, a fejére harapva és kiröhögve a finnyás népeket, a makréla zsírosan, a makréla ecetesen, az apróhal fejével, füstölve, lemoshatatlan bűzzel pirosra lakkozott körmeimen, a pisztráng kukoricadarában sütve muzsdéjjal, a lazac szusiban, vagy csak a vágódeszka széléről gyorsan felkapkodva, nehogy valaki más tegye meg helyettem, vagy édes, kapros gravlaxnak eltéve és habos vajjal feladva, a kecsege, gerinchúrjával riogatva a családot, egyben megsütve, a kecsegét sajnálom, szép jószág, a harcsa mája, a menyhal olajos mája és húsa, az nekem elég lenne. Halevő vagyok, szabadkőművesek vagyunk, mint a belsőségevők, jó ide tartozni, a hal összeköt.
Sákovics Dia
Hal témában finnyás vagyok. Különösen, ha édesvízi egyedekről van szó. Nem bírom a zsírt, a szálkát, a mocsárízt. Nem én húzom fel a ponty- és harcsafogyasztási statisztikákat. Bezzeg a fogas, meg a pisztráng: azokért odavagyok. (Na meg a sügérért, de ez csak amolyan munkaköri kötelesség.) Leginkább talán az egyszerűségüket szeretem. Mindkét hal húsa könnyű, tiszta, alapból ízes, ezért sohasem kell túlbonyolítani az elkészítésüket. Nem is szoktam. Általában roston sütöm őket, vagy sütőben, alufóliába csavarva, a fűszerekkel ugyan játszom, de a vaj és a citrusfélék kihagyhatatlanok. Talán minden másképp alakult volna, ha nálunk is élne az ünnepi halászlé és rántott ponty tradíciója. De mit tehet az ember, ha az anyukája lelke félig norvég? Karácsonykor is vígan eszi a sült lazacot.
És akkor a nagy kérdés, hogy állnak olvasóink a hallal és a karácsonnyal, mert, tárárááá, a Facebookon már belógatott kékeres karácsonyi ajándék:
Úgy alakult, hogy van egy Nespresso Citi&CO kávégépünk. Vadiúj, dobozos, kibontatlan, (tán szürke, nem néztük meg) kaptuk a Nespressótól, és el se tudunk képzelni jobb felhasználási módot, mint hogy ez legyen a karácsonyi ajándékunk az olvasóknak. De csak egy van belo"le.
Küldjetek nekünk fotókat a banális, hal és karácsony témában, de ne lightboxolt, agyonsimogatott, sztájlingolt, fényezett, világ legszebb pontypatkója rántva dögunalmas képekre gondolunk, olyat láttunk már eleget. A kép lehet akár mobiltelefonos, hirtelen, hónaljból elkapott pillanat, nem ez a lényeg, csak történjen rajta valami, a megadott téma keretein belül, legyen izgalmas, vicces, ha még a kompozíció is jó, az éppen nem baj. A nyertes, és egyben kávégéptulajdonos kép kiválasztását profikra bízzuk, és kiutalt magának adtunk egy vétójogot a halakat szenvedélyesen szerető Péter Annának. Zsu"ri:
Kérünk mindenkit, a beküldött kép pontosan 500 px széles legyen, magasság mindegy és ide érkezzen: malackaraj@gmail.com
Apróbetu": A beküldött képekre nem tesszük rá a kezünket, nem fogjuk használni o"ket, nem állítjuk ki, nem adjuk el, de a gyo"ztest kirakjuk ide eredményhirdetéskor. Aki más képét küldi be annak engedélye nélkül, és ezt megtudjuk, feletetjük a disznókkal, ezt a lehetőséget a kávégép átadásakor egy ennél komolyabb formában lepapírozzuk a nyertessel. A képeket 2010 12 17.-ig várjuk, eredményhirdetés 12 21 07:00, és 22.-én este, a belvárosban átadjuk a gépet. Ha vidéki a nyertes, majd megoldjuk valahogy, olyan még nem volt, hogy ne. Legfeljebb elviszi egy nyerges, olyan kapcsolataink vannak. Hajrá!
A portálon a tökéletességet, de nem a flancos, hanem a nekünk is elérhető tökéletességet, sült krumplit, rántott halat és pizzát kereső Heston Blumenthal könyve, avagy a
A tökéletes ételt nem a pénz, az ész teszi
Ki írt már szerelmeslevelet a halhoz?
Utolsó kommentek