15 éve szeretnék bullterriert, aztán a bull végül emberrel együtt jött, Mari meg örült nekik, de nem számolt a tankterrier étkezési szokásaival, és lopási technikáját is csak menet közben ismerte meg.

Mert ő megeszik kérem mindent, átmegy mindenen, és ellop bármit a közvetlen közeledből úgy, hogy munkába érve nézem, eltűnt a tízóraira szánt alma a kézitáskámból. A csirkecombot így filézi:

Hozzá nem értőknek talán meglepő módon a bullterriert elsők között ajánlja a nagykönyv is gyerek mellé, a magasabb fájdalomküszöb, végtelen kitartás, és a túltengő emberszeretet miatt, érdemes utána olvasni a fajtáknak mielőtt úgy járnak mint én, aki bull helyett egy terrier-tacskó keverékkel gyarapította családját, mondván, vele könnyebb lesz bánni. Képen az (az egyik) eredmény:

 

A bull ugyan makacs, erőszakos jószág, kell a kemény nevelés neki, de kedvesebb bohóccal nem találkoztam még. Szamár, - mert ez is a beceneve a legalább hat másik mellett – gyakorlatilag megeszik mindent, csak élő komposztüzemnek szoktuk nevezni, ami leesik a pultról az biztos, hogy eltűnik benne, legyen az a reggeli vitaminkapszulám, egy darab narancshéj, esetleg a gyerekkorában megtalált és fedetlenül hagyott fekete, mocskos gépzsír, amit az utolsó nyalatig jóízűen fogyasztott el. Etetés szempontjából könnyű dolgunk van vele, mindent jóízűen elfogyaszt, és felépítése miatt nem olyan könnyen hízik, mint dakszli barátnője. Van, hogy házi koszton, vagy, hogy „sanyarú sorsú” tápon tartjuk néha, de kap rengeteg csontot, húst is, szinte bármit egyetlen roppantással tol le a gyomrába, egyszerűen jellemezve éppen ellenkezője a tacskónak;

- Kaja! (nyel) Mi (volt) az?

Más téren sem nehéz eset, ha nem volna mellé egy külső Winchesterünk, Fruzsi, a tacskó.

Laji bácsi legenda Kövenden, csurdén fürdik a kertben, lavórban és nem megy el a budiig mert a teheneket úgyis ki kell ganajozni. Azt hiszem ezzel a lényeget elmondtam, Laji bácsi egyszeri és megismételhetetlen. Kérem, ő már '72-ben, Isztambulban tolta a kamiont és csempészte az aranyat, aztán egyszer csak belefáradt, elég volt, parasztnak állt, azóta állatokat gyűjt.

Laji bácsi legenda Kövenden, a szomszéd fiatalok mégsem mentek át ismerkedni, mielőtt megvették a házat, de az öreg szokásait nézve, megtehették volna. Laji felesége Éva sem egy elveszett asszony. Nem biztos, hogy szeretnék sokáig együtt élni velük, tekintve, hogy az ajándék keserűlikőrt fél délután alatt fogyasztotta el, igen, a hét decit az utolsó cseppig. Nyáron kivittük a kutyákat is, de ahogy tudjuk, Erdélyben nem menő az utcakutyaindahouse, ezért Nagyfaszú Füli kutya ment le a pincébe, a mieink meg mentek Nagyfaszú Füli kutya kenneljébe.

Kutyáink egyszerűen jellemezhetők, az erő és a rafkó, alább a kép, nem kell magyarázni miért a jelzők.

Reggel mindkettő boldogan bámult be a teraszról az ablakon. A történet úgy eshetett, hogy a kicsi megmutatta az erőnek, te nézd, én itt akarok kimenni, majd előretolta a kerítésen keresztül a bullterriert. Volt bizonyíték, a bullnak véres volt az orra. Első nap még röhögtünk, másodikon már nem annyira, a kennel kerítése kezdte megadni magát az utolsó pontokon is, vendéglátóink meg nem szakosodtak akaratos városi szuka kutyákra, ott egyetlen parancsot ismer a Füli kutya, kustiii vagy mész a pincébe és itt vége az oktatásnak. Harmadik nap bebarikádoztuk az egészet lécekkel, majd mikor este megérkeztünk tacskó kutya nem volt sehol. 

Zokogó bőgésbe kezdtem (magyarok, románok karöltve nézték a Magyarból jött pesti hülyét, mit vergődik egy jószág miatt), hogy hol vanaaa kuhutyám, hol van a kuhutyááám, jajajjj, elveszítettem a Fruzsit (jó akkor már volt bennem némi pálinka). István, - mert nagyon szeret engem, és tacskó kutyával is kezdenek jóban lenni -, egy Daciával indult neki, hogy meglelje a szökevényt, én addig a környéken ordítoztam kitartóan. Végkimerültségemben lerogytam a kerti hintába és akkor jött a gondolat. A rohadék, hogy ne zárjuk vissza a szörnyű, borzasztó, lakás-méretű luxusbörtönbe, beugrott a kocsim nyitva hagyott ablakán, elbújt és békésen szunyókált az első ülésen.

Ne higgyenek a látszatnak, a tacskó a kemény, nem a bull.