malackaraj

15 éve szeretnék bullterriert, aztán a bull végül emberrel együtt jött, Mari meg örült nekik, de nem számolt a tankterrier étkezési szokásaival, és lopási technikáját is csak menet közben ismerte meg.

Ennek bekövetkeztét mindenki sejthette

Nyugodjak meg, dohogok, hogy nyugodnék meg, mikor két napja nem eszik? Mert szerelmes a Mázliba, mert tüzel. De a Mázli fiú! És?! Hát, vonom meg a vállam, végülis, de az lehetetlen, hogy nem érzi a szagán, hogy kan. Majd eszik, ha éhes lesz, nincs semmi baja, szól vissza az ajtóból, mennek sétálni. És ha valami visszafordíthatatlan fogínysorvadása van, ami gyógyíthatatlan, kérdezem a becsukódó ajtótól hisztérikusba forduló hangon, ehh, a falnak is beszélhetnék, kosztümös filmekben ilyenkor szoktak elájulni az agyonfűzött nők repülősóért kiáltva, én inkább bontok egy sört és tanácstalanul nézem az érintetlen szárazeledelt a tálban. Biobazmeg. Biobárány vagy mi, és hozzá sem nyúl.

A száraztáp a fogkövesedés miatt került haza, nem jó, ha nem rág a kutya. Nem kapott mostanában nagy csontokat, igaz, de csirkenyakat kap, az jó a fogaknak, micsoda felelőtlen gazdi vagyok, persze kérek olyan bioizét, mennyi?!

És nem eszi. Leöntöttem olívaolajjal, összekevertem hússal, rizzsel, zöldségekkel. Lenyalta, kiette, a száraztáp ott maradt. Úgy csináltam, mintha mi is azt ennénk, úgy se kellett. Kifogytam az ötletekből, reménytelen, húzom meg az üveget, aztán megvilágosodom. Feltépem a kamraajtót, kihozom a zsákot, és belemarkolok. Egy óra múlva feldúltan ölelgetem Pötyit, hát ilyen hülye gazdád van, Ákoskám (Pötyi igazi neve Özv. Zimonyi Ákos) hogy erre nem jött rá előbb! Zoli gyanakodva néz, igen, ettem belőle. Hát nem lehet elrágni, betonkemény, azért nem eszik ez a szerencsétlen! Biolófasz, na de ilyen többet nem lesz! Ezentúl megkóstolok mindent, amit veszünk neki. Ugye, Kiskutyám, te meg mit röhögsz, Anna tudja, persze, hogy megírom!

Az egész akkor kezdődött, amikor valami nagy harcsa fotójára elkezdtem okoskodni, hogy ez a képpel menőzésen kívül másra nem is jó, hogy ugye zsíros, mint az közismert. Most elmondjuk, hogyan dőlt meg ez a mítosz, egyben arra is rámutatunk, hogy a ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna tétel sem mindig igaz. Ha akkor bölcs vagyok és hallgatok, nem találkozunk a konyhában az ún. baszott nagy harcsával és ámulatba ejtő húsával.

Az európai harcsa vagy lesőharcsa (Silurus glanis) a második legnagyobb édesvízi hal Európában. A viza a legnagyobb, azt Magyarországról sikerült kiírtani. A harcsa részeg horgászok meséiben 4-5 méteresre is megnő, a valóságban 278 centis és 144 kilós volt a valaha kifogott legnagyobb, hitelesített példány. 2 méter, illetve 70 kiló fölött már a címben jelzett méretről beszélünk. Húsa szálkamentes, finom, enyhe ízű, ennek ellenére kevés nép konyhája ismeri el és szereti, a magyar igen. Rokona a törpeharcsa, ami macerás tisztíthatóságáról közismert. Távoli rokonai a hazánkban tenyésztett afrikai harcsa, és a cápaharcsa (pangasius) is, de ezek húsának tárgyalása nem tartozik a blog tárgyköréhez. Vegyék az európait, van az is a boltban, és finomabb, jobb szerkezetű, általában vad, természetes állományból származó hús. Természetesen a filantrópia szakon végzett Hintamester volt ezúttal is a kulcsember. Szerez, egy igazoltan baszott nagy harcsából származó filét, mondta, és meglátjuk. Egy hónap sem telt el, jött az e-mail, a poszt címével egyező tárggyal és az alábbi fotóval, amin a horgász, Totya, és a harcsa látható:

Igazolásnak ennyi elég is volt, már csak a filét vártuk. Öt kiló gyönyörűséget kaptunk a szörnyből, hozzá egy kompakt füstölőt, pár tippet és néhány receptet. Mi is hozzágondoltunk valamennyit és másnap nekiestünk az anyagnak.

Az rögtön látszik a filén, hogy ehetetlen zsírosságról szó sincs. Tapintásra is kellemes, épp csak annyira olajos, amennyi a süthetőséghez kell. Utólag persze logikus: a vadon élő ragadozóhalnak egész életében dolgoznia kell a megélhetésért, így nem tud elzsírosodni - a tenyésztett viszont igen, tehát a zsírossága nem méret függvénye, az óriások is lehetnek finomak.

A lesőharcsa nevet munkastílusa után kapta: lesből, főként éjjel támad. Nagyobb példányai emlősöket, vízimadarakat is elkapnak. Síkvidéki folyókban és állóvizekben él, szeret elrejtőzni gödrökben, hajóroncsokban.

Füstöltük, wokoztuk, konfitáltuk, cevichéztük, paprikásoztuk - mindenhogyan fantasztikus volt. Erről a mindenhogyanról szól a mostani hétvége. Tartsanak velünk, és szeressék a harcsát!

Fogtak már harcsát?

Artúr nem mindig volt magányos, anyjával, Alízzal őrizték együtt a tanyát és a mamát. Alíznak, a jámbor természetű staffordshire fajkutyának egyetlen hobbija volt, a szökés. Ez lett a veszte is, három éve, húsvétkor csak Artúr jött haza egy többnapos túráról, Alízt hiába kerestük.

Hogy ne legyen egyedül, nyáron megérkezett Brezsnyev. Az örökmozgó keverék kutya mindenkit kordában tartott, beleértve Artúrt is, aki szemmel láthatóan megöregedett és az idegkimerültség jeleit mutatta a kölyökkutya miatt. Brezsnyev tavaly februárban elpusztult egy makacs gyomor- és bélfertőzésben, rövid gyász után Zoli megrendelte az újabb kistesót, de mama megmakacsolta magát és kijelentette, nem vihetünk új Brezsnyevet a tanyára, öreg ő már ahhoz, hogy megint egy kiskutyával bajlódjon, a Vén Disznó (Artúr) majd ellesz magában.

Mama nem tudta, amit mi igen, a kiskutya már megszületett, ki is választottuk. Teltek a hetek, egyre sűrűbben kérdezgették, mikor megyünk érte, én egyre sűrűbben fogtam könyörgőre, de a mama hajthatatlan volt. Mi, ide?! Szó se lehet róla, volt már kutyám, tudom, mivel jár, igen, én is láttam milyen aranyos, nem. A következő pénteken Zoli a szokottnál később, egy dobozzal a kezében jött haza. Jaj gyere, nézd már meg, pöttyös, és emberszeme van. És nézd, Juve színek! (Hajnalka tolja szurkerpajtásával az azzurri blogot, mint az köztudott, khm) Ebben a pillanatban tudtam, én akár pakolhatok is, a Juve színű marad.

Elsőszülött kutyagyermekünk a keresztségben az özv. Zimonyi Ákos nevet kapta, szürke hétköznapokon a nem túl férfias Pötyi névre hallgat. Lélekben megerősödve készültem a küzdelmes kölyökkorra, de legnagyobb meglepetésünkre Pötyit nem érdekelték a cipők, papucsok, bútorlábak és szőnyegek.

Ő egy vérbeli gasztrokutya. Az első hetekben krumplival volt tele a lakás, egyesével hordta be őket az erkélyről, hogy félig megcsócsálva rohadjanak a padlón, aztán jött az alma korszak. Az apró szemű borízű almával kihúztuk őszig. A hosszú őszi délutánokon, mikor más normális kutya a gazdi kedvenc tűsarkúját rendezi le, Pötyi kamratúrákra indult. A reggel sietve a konyhapultra dobott bulgurt napokig porszívóztam, leverte és kiásta a bazsalikomot, napokig fogalmam nem volt, miért nyüszög a sütőt bámulva, ott érleltem az avokádót. A disznóvágás után arra ébredtünk, hogy a friss töpörtyűnek hűlt helye, máig azt találgatjuk, hogy tudta levenni a tűzhelyről és honnan tudta, hogy az akkor először használt légmentesen zárható dobozban mi van. Míg kezet mostam a fürdőben, leverte az üveget és felnyalt fél kiló akácmézet. Sírtam, mikor a netről rendelt himalájai só rózsaszínű halmai között találtam rá, elégedetten nyalogatta. De hát kartondobozban volt, reggel hozta a postás, hajtogattam.

Akkor bizonyosodtam meg róla, hogy semmi nincs biztonságban tőle, amiről azt hinnénk, egy kutya számára nem ehető, de Pötyiszemmel nézve mégis az, mikor kora tavasszal hazaérve, Zolit a teljes fásultság állapotában találtam. Csak annyit mondott: azért hagytam így mindent, hogy lásd. A látvány valóban feledhetetlennek bizonyult: unokahúgoméknak vásárolt hatalmas szatyor rágcsálnivaló és azok miszlikekre tépett zacskói, vastagon beborítva mindent, ameddig a szem ellát. Mogyoró, szotyi, tökmag, kesudió, középen Pötyi, akinek a fokhagymás kenyérkarikától olyan lehelete volt, hogy ma is beleszédülök, ha eszembe jut, nem beszélve arról, hogy hetekig a leglehetetlenebb helyeken bukkantam napraforgómagra.

Ha lenne Jimmy Choo cipőm, simán elöl hagyhatnám, a konyhába viszont új polcot kellett csináltatnom. Fejmagasságban. Az erkélyen egy kosárban mindig van pár krumpli, ami az övé. Most hozta be a harmadikat.

Van kutyájuk?

Elindultunk az autópályán Hajdúnánásra, Boros Attila struccfarmjára. Már az első ötven kilométer után büntet a strucc szó puszta említése, minden mondatunk struccra végződött, azt Gyöngyösnél sikerült 4:1 arányban megszavaznunk, hogy a Kengyelfutó gyalogkakukk nem strucc. Kis telefonos segítséggel találtunk a sportpálya mögött működő prérire. A magyar vadnyugaton már a kocsiból nézve is méretes kutya fogadott minket, háza mellett három, vészjósló, közel hatvan centis lábszárcsont. A gazda széles mosollyal az arcán sétált elénk, elvezetett a karámokhoz, ahol jó struccszokás szerint háromtagú családokba rendezve éltek a madarak, két tojó és egy kakas.

Egyetlen feladatuk, hogy párosodjanak, majd tojjanak. Már első pillantásra is meglepő, mekkorák. A kakas hatalmas, fekete tollazata, vörös, vagy inkább olyan félrerúzsozott nyugdíjas néni csőre azonnal megkülönbözteti a szürkés-barnás tojóktól, a kifejlett állatok súlya elérheti a 150 kilót. A két és fél méteres állatok egy szinttel felettünk élnek, repülésre alkalmatlanok, mellizomzatuk fejletlen, de erős combizmaikkal 70-80 kilométer/órás futásra képesek. Természetes környezetükben legfőbb fegyverük a rúgás, a karámokban inkább csak csípnek, vagy odakoppintanak. Szabadban a 150 kilós lendülő tömegükkel emlékezetes pillanatokat szerezhetnek a ragadozók nagy részének.

A tanya egyik oldalán közel negyven ilyen család van elkerítve, feladatuk a reprodukció. A tanya közepén fedett istállószerű épület, belépve rögtön feltűnt, hogy nincs büdös. -Igen, mondja vendéglátónk. Nagyon hosszú a bélrendszerük, a táplálékot szinte teljes egészében hasznosítják. Minimális a trágya, az sem büdös. Az épület jobb oldalán kíváncsi családi triók, a baloldalon 30-40 húsa miatt tartott 70 kilós állat figyel, mi középen, félve sétálunk. A madarak nagyon kíváncsiak, nagyon közel vagyunk hozzájuk és a nyakuk legalább 120 centis. Olyan érzésem van, mintha a Jurassic park lényei vettek volna körbe, izgő-mozgó fejek, majd az egyik csőr kicsap, és vendéglátónk könyökét megcsippenti, neki ez már fel se tűnik. Rögtön megkérdem, mi a helyzet, ha begerjednek az ól takarítása közben, mit csinálnak velük. - Van egy hosszú nyelű fogó, azzal elkapjuk a nyakánál, akkor kezelhetővé válik. Nyilván. Nem lettem nyugodtabb, a kíváncsi állatok egy méterrel felettünk nézegetnek. Aztán egy hangosabb léptünkre a harminc kis állatka nekiiramodik és felemelt szárnnyal kirohannak. Ez tényleg a Jurassic Park.

A tartásuk a farmer szerint nem igényel különösebb törődést. A strucc szervezete nagyon ellenálló, oltani nem kell, jól tűri a mínusz fokokat, sőt, ami meglepett, nem szereti a nagy meleget. Miután megtudtuk, hogy Svédországban is tartanak struccokat, gyanítom, talán száműzetésből élnek Afrikában. Egy madár egy kiló takarmányt eszik meg naponta, hozzá annyi füvet, amennyit elér a kerítésen túlról, vizet nagy dézsákban kapnak.

A struccok alapjában békések, kíváncsiak és buták, agyuk kisebb, mint a szemük.  Tollukból színházi jelmezek, és magas foszfor tartalma miatt lőpor készül. Bőre háromszor olyan erős, mint a marhabőr, cipő, autóülés, pénztárca lesz belőle, nem az olcsóbb fajta. Nyakbőrük mintázata krokodilbőrre emlékeztet, talán csak az apró tokok különböztetik meg tőle. Hájából krémek alapjait készítik, kisütve kacsazsírszerű, de ezt a zsírréteget csak az itteni telekre való tekintettel növesztik.

A természetben a két-három méteres fészkekben több tojó is rak egyszerre tojást. A tojásokat nem érheti víz, mert a kemény héjukon lévő vékony hártya megsérül, és a tojás megzápul. A madarak rendszeresen forgatják a tojásokat, meggátolva a sárgája falhoz tapadását. A tojók nappal, a kakas éjjel vigyázza a fészket, állandó hőmérsékleten tartva. 40 nap elteltével kikelnek a fiókák, és nagyon gyorsan nőnek. A gazda hamar begyűjti a tojásokat, így a fészekkel nem kell bajlódniuk. A forgatóba rakja a mosatlan tojásokat, majd a pezsgőhöz hasonlóan naponta megforgatják őket. Tíz nap pihentetés után mehet a keltetőbe, ahonnan a fiókák kis ketrecekbe kerülnek, majd melegen tartva, négy hét után már egy kifejlett csirkét is lepipálnak.

A másfél kilós tojás héja 2 mm vastag, két-három darab könnyedén elbírja egy ember súlyát is. Kézbe véve meglepő hűvös, porcelánszerű tapintása van, műtárgy jut eszembe róla, nem egy jó rántotta. Súlya a tyúktojás huszonötszöröse. Héját csak kalapáccsal érdemes feltörni, aki viszont szeretné megőrizni emlékbe, az fúrjon lyukat a sarkára, majd egy hurkapálcával a tojásban keverje össze a tartalmat, ezután könnyedén ki lehet rázni egy levesestálba. Ez fontos, tányérral senki ne próbálkozzon, mert ez egy tálca tyúktojás lesz.

A főtt tojáson kívül ugyanúgy elkészíthető, mint kistestvére. Semmilyen mellékíze nincsen,  állagát selymesebb, a gazda szerint a környékbeli asszonyok kifejezetten szeretnek piskótát készíteni belőle, mert levegősebb, magasabbra emelkedik vele a tészta. Nálunk rántotta lett belőle, kolbásszal, szalonnával. Ketten kevesek lettünk volna rá, hát öten ugrottunk a reggelinek. Az fejenként 3 tojás, vagy merőkanál, illetve egy kanál az hány tojás?

Első nap még furcsa volt, hogy a levesestálból merőkanállal kellett a serpenyőbe merni a tojást, csak találgatni tudtam, mennyit. Harmadik nap már kicsit untam, hogy még mindig tojást kell enni. Sütés közben a tojás felhabzik, a tyúkhoz képest levegősebb, sokkal könnyebb lesz, hasonló a tejjel készített normál rántottához. A tojások ára 1500-2500 forint között mozog.

Váratlan fordulat, de a strucchús nem igazán elterjedt a magyar konyhában. Az állatokat a nagy haszonállatokhoz hasonlóan vágóhídon vágják. Az ideális, 80-100 kiló közötti súlyban lévő madarak húsa porhanyós, a borjúra emlékeztet. Más szárnyasokkal ellentétben melle nincs. A gerinc mentén húzódó strucckarajszerű izom talán a legértékesebb rész, kiváló steak készülhet belőle, mégis a hatalmas combok adják a felhasználható hús nagy részét. Felkockázva pörköltet, nagyobb darabjaiból vadast, vagy sültet készíthetünk, az oldalas szintén kiváló pörkölt alapanyag.

A strucchús nagyon egészséges, magas vas és fehérje tartalma mellett a koleszterinje a zöldborsóéval azonos szintű. Aki steaket szeretne és gyakorlatlan a sütésében, nyugodtan vegyen strucchúst a vendégváráshoz. A hús ára 2500-4500 forint között mozog, csak az előítéleteinket kell félretenni, hogy kipróbáljuk. Nyaka alkalmas töltésre, levesbe, a szárnyak és aprócsontok szintén mehetnek bele.

Használható része a zúza, szintén pörköltbe, mi másba. Ami előnyt jelent a strucczúzánál, hogy kevesebbet kell a pucolásával bajlódni. Mája a kacsamájhoz hasonló, süthető, de pástétom alap is lehet. Szívéből kolbász, leves, vagy pástétom készíthető, a gyomor darált hússal tölthető.

Miért dugja a strucc a fejét a homokba? -Attila nagyot nevet, gyanítom, nem én vagyok az első, aki ezt kérdezte. Az Afrikában futkosó állatokat csak távolról látták, és mivel az állatok szinte egész nap a földön kellett kapargálniuk táplálék után, és aránytalanul kicsi fejük a földet kaparva szinte nem is látszott, csak annyi látszott, hogy a fejét a homokba dugta.Többet ne találgasson senki, ez csak legenda.

Ettek már strucchúst?

Tavasszal beindul anyáméknál a cukiság-gyár, kölykök szabadulnak a tanyaudvarra, zaklatják egymást és az öregeket. Van bárány, kiskecske és nyuszi is, de ma nem esszük meg ezeket.

A kiskutya a beagle fellángolásának eredménye, de a keveredés nem lett drámai. Csak a macskák nem szaporodnak ész nélkül, a rettentően mocskos, kisnövésű testvérpárt rég kimiskárolták, tanyasi macskától szokatlanul több mint tíz éves darabok. Tucatnyi kutyabarátságot, játékosan harapdáló állkapcsot és érthetetlen farkcsóválást láttak már, egyik most naphosszat a magányos (egész almot, anyját, és a labradort is elvitte valami kirakott méreg) kiskutyát tanítja nemzetközi kapcsolatokra.

A két állat közötti kommunikációs problémák ingyenes Monthy Python előadást biztosítanak a galamboknak. Macska döglik a napon, kiskutya jön, bökdösi, elkezdi nyalogatni, erre a macska a hátára fordul, kiskutya fojtogat, macska elkapja a fejét, alaposan megfötöri a hátsó lábaival, kiskutya elugrik. Pár másodperc után kezdődik előlről. A macska két-három kör után megunja, dühödten elkezd csóválni a farkával. Kiskutya fellelkesül, őrületes farkcsóválásba kezd, macska lecsapja a füleit, kiskutya megörül, ugrál, vakkant is. Mi már dőlünk a röhögéstől. Kiskutya minden butaságával és boldogságával a macska nyakának ugrik, durr, pofon. Imádja, a macska még bent tartja a körmeit, de már felfújta retkes bundáját. Még egy ugrás, a macska fúj, köp, szeretné kikaparni kiskutya szemeit, vagy legalább az egyiket. Nyikkanás, macska elégedett pofával, diadalittasan odajön hozzánk.

Mikor jövünk vissza a kecskéktől ugyanott folytatják.

Ma reggel anyáméknál kismalacokkal játszottam a disznóólban. Szaros lett a selyemszoknyám, még most is ólszaggal van tele az orrom, de megérte.

Köd van. Ha Mercivel járnék, nem látnám a birodalmi csillagot. Így csak a terepjárót kívánó gödröket nem látom a Tápiószentmártonba vezető úton. Negyed órája nem jött szembe senki. Itt fogok megdögleni.