Tavasszal beindul anyáméknál a cukiság-gyár, kölykök szabadulnak a tanyaudvarra, zaklatják egymást és az öregeket. Van bárány, kiskecske és nyuszi is, de ma nem esszük meg ezeket.

A kiskutya a beagle fellángolásának eredménye, de a keveredés nem lett drámai. Csak a macskák nem szaporodnak ész nélkül, a rettentően mocskos, kisnövésű testvérpárt rég kimiskárolták, tanyasi macskától szokatlanul több mint tíz éves darabok. Tucatnyi kutyabarátságot, játékosan harapdáló állkapcsot és érthetetlen farkcsóválást láttak már, egyik most naphosszat a magányos (egész almot, anyját, és a labradort is elvitte valami kirakott méreg) kiskutyát tanítja nemzetközi kapcsolatokra.

A két állat közötti kommunikációs problémák ingyenes Monthy Python előadást biztosítanak a galamboknak. Macska döglik a napon, kiskutya jön, bökdösi, elkezdi nyalogatni, erre a macska a hátára fordul, kiskutya fojtogat, macska elkapja a fejét, alaposan megfötöri a hátsó lábaival, kiskutya elugrik. Pár másodperc után kezdődik előlről. A macska két-három kör után megunja, dühödten elkezd csóválni a farkával. Kiskutya fellelkesül, őrületes farkcsóválásba kezd, macska lecsapja a füleit, kiskutya megörül, ugrál, vakkant is. Mi már dőlünk a röhögéstől. Kiskutya minden butaságával és boldogságával a macska nyakának ugrik, durr, pofon. Imádja, a macska még bent tartja a körmeit, de már felfújta retkes bundáját. Még egy ugrás, a macska fúj, köp, szeretné kikaparni kiskutya szemeit, vagy legalább az egyiket. Nyikkanás, macska elégedett pofával, diadalittasan odajön hozzánk.

Mikor jövünk vissza a kecskéktől ugyanott folytatják.