malackaraj

A spárga sokkal jobb minőségű magyar alapanyag, mint a száraz szürke marha, vagy a boraink nagy része, sőt, sok tétel pálinkát is helyből agyonverne egy nemzetközi értékmérésen. De ez csak egy zöldség, nincs szép, hosszú szarva, nem lehet tőle rettenetesen berúgni, és túlzott magyarkodásra, filozófiák gyártására sem alkalmas. Pedig a spárga, főleg a tengelici, finom különlegesség.

Határozottan idényzöldség, nem kedveli a tartósítást, így most, április-májusban lehet besokallni belőle. Egy kérdés van, zöldből vagy fehérből?

Kicsit fotó, mi?

Túrógombócot főzni könnyű. Túrógombócot nagyiparban gyártani, lehet, sokat, sokféleképpen. Jó túrógombócot feladni a vasárnapi asztalra a szeretteinknek, feladat. Megfőzni a nagyi túrógombócát, az viszont nagy feladat. Mert bizony a jó túrógombóc úgy remeg, mint egy nő a szerelmese karjában. A jó túrógombóc nem kemény, nem lehet vele embert ölni, a jó túrógombóc reszket, a villánk nyomán szétválik, a szánkban elolvad, a jó túrógombóc odaadó, adja magát, már-már követeli, hogy egyél belőle még egyet.

Hosszú, fárasztó, és mégis nagyon jó napom volt.

***

Ő a karosszékben pihent, mikor visszaértem a zuhanyzásból. Tudtam, mire vár, én is arra vágytam, de húzni akartam még az időt.

- Néni, fáj? Néééni, fáááj? - fáj, basszátok meg, kis mocskok, és néni az anyátok, szitkozódom a járdán fekve. Nem elég, hogy legalább két métert repültem a Babettáról és rövid, de annál meredekebb ívű röppályámat olyan talajgyakorlattal zártam, amivel bármelyik nívósabb ritmikus gimnasztika versenyre kvalifikálhatnám magam, a sarki iskolában óraközi szünet van, és az összes kis nyavalyás rajtam röhög az ablakból, pedig nincs min, a gyalogbéka mint póz ebben az esetben teljesen elfogadott, vajon a seggem is kivan-e, mert a felsőm hurkaként a nyakamra van csavarodva. Eddig jutok a gondolataimmal, mikor újra a levegőben találom magam, a levegőben meg is pördülök, atyaisten, egy jeti, szóval agyrázkódásom is van és hallucinálok.

Nézem a kertben az apró, halvány leveleket, ahogy dacolnak a novemberi faggyal és az egyre rövidülő nappalokkal, majdcsak kibírják a telet, én is kibírom. Még engem is ki lehet bírni. Kibírják, tavasszal a kis levelek megerősödnek, bokorrá fejlődnek, egy pillanatig jól esik az üde zöld, egyszer kétszer összeforgatjuk retekkel és újhagymával, aztán elfeledkezünk róla, nem figyelünk rá, nem is vetjük újra, minek, van medvehagyma, spárga, kinek kell a fejes saláta? Nekem.

A csorba zománcedényből, cukros-ecetes lében úszva, zsírban sütött tojásos nokedlivel, jaj de kár, hogy szemetel, jó lenne már kint enni az udvaron, jó ez az eső a búzának, idén nincs is búzánk, igen, kérek még, semmi újság nincs, olyan semmilyen minden, jaj lány, te se tudod, mit akarsz, ne etesd a kutyát az asztalról, hányszor mondjam, mész ki, az a te bajod, hogy jódó'godban nem tudod, micsinájj.

De, tudom mit akarok és mit fogok csinálni. Egyelőre még több fejes salátát, valahol el kell kezdeni. Két-három fej salátát megtisztítok, négybe vágom, leforrázom sós vízzel, leszűröm. Egy tűzálló tálat kivajazok, öt evőkanál tejfölt szétkenek benne, ráfektetem a salátaleveleket, majd a karikára vágott, bazsalikommal megszórt paradicsomot. A rétegezést addig folytatom, míg el nem fogynak a zöldségek. A tetejére tejfölt kenek, vajat morzsolok rá, megszórom zsemlemorzsával és a sütőbe tolom. Ha megpirult a morzsa, tálalhatjuk, melegen jó. A fejes salátát jellegtelen íze miatt elutasítók kellemes meglepetésben részesülnek, mert a kész étel fenékig tejföl ugyan, de savanyú, az önsajnálatban fetrengők tökéletes receptje. Haladó hisztizők tálalás közben dúdolhatják a Csárdáskirálynőből a Te rongyos életet, az édes méz és a savanyú saláta kettősének felidézése a pokol még mélyebb bugyrába taszít.

Akik már feladták a reményt, készítsenek salátafőzeléket, az úgyis olyan rút, mint amilyennek magunkat és az életünket érezzük. Az olajon megfuttatott hagymára borítom a durván összevágott fejes salátát, átforgatom, felöntöm tejjel, összerottyantom, fokhagymás habarással sűrítem, sózom, borsozom. Marcsától tanultam, ő hideg puliszkára meri a forró főzeléket, én eddig még sosem jutottam el, langyosan fogyasztom, közvetlenül a lábasból, a mértéktelenséggel nem foglalkozom, én vagyok a világ legszerencsétlenebb teremtése. Evés közben további negatív jelzőkkel illethetjük magunkat, még jobb, ha egymás után többször meghallgatjuk a Simple Minds Hypnotised c. számát, ismételgessük, hogy ennél szarabb már nem is lehet.

Sírjunk krokodilkönnyeket, az isten szerelmére mi a bajod kérdésekre ne válaszoljunk, viszont sértődjünk meg, ha egy idő után már nem kérdezgetik. Mert minket nem szeret senki. Csak mi a fejes salátát.

Hogy készítik?

Tavasszal beindul anyáméknál a cukiság-gyár, kölykök szabadulnak a tanyaudvarra, zaklatják egymást és az öregeket. Van bárány, kiskecske és nyuszi is, de ma nem esszük meg ezeket.

A kiskutya a beagle fellángolásának eredménye, de a keveredés nem lett drámai. Csak a macskák nem szaporodnak ész nélkül, a rettentően mocskos, kisnövésű testvérpárt rég kimiskárolták, tanyasi macskától szokatlanul több mint tíz éves darabok. Tucatnyi kutyabarátságot, játékosan harapdáló állkapcsot és érthetetlen farkcsóválást láttak már, egyik most naphosszat a magányos (egész almot, anyját, és a labradort is elvitte valami kirakott méreg) kiskutyát tanítja nemzetközi kapcsolatokra.

A két állat közötti kommunikációs problémák ingyenes Monthy Python előadást biztosítanak a galamboknak. Macska döglik a napon, kiskutya jön, bökdösi, elkezdi nyalogatni, erre a macska a hátára fordul, kiskutya fojtogat, macska elkapja a fejét, alaposan megfötöri a hátsó lábaival, kiskutya elugrik. Pár másodperc után kezdődik előlről. A macska két-három kör után megunja, dühödten elkezd csóválni a farkával. Kiskutya fellelkesül, őrületes farkcsóválásba kezd, macska lecsapja a füleit, kiskutya megörül, ugrál, vakkant is. Mi már dőlünk a röhögéstől. Kiskutya minden butaságával és boldogságával a macska nyakának ugrik, durr, pofon. Imádja, a macska még bent tartja a körmeit, de már felfújta retkes bundáját. Még egy ugrás, a macska fúj, köp, szeretné kikaparni kiskutya szemeit, vagy legalább az egyiket. Nyikkanás, macska elégedett pofával, diadalittasan odajön hozzánk.

Mikor jövünk vissza a kecskéktől ugyanott folytatják.