Egyáltalán van joga az embernek állatokat megölni és megenni? Vegetariánusoktól gyakran elhangzó érv, hogy az állatnak is ugyanannyi joga van élni, mint az embernek, és az ember nem felsőbbrendű, nincs joga a másik élőlény életét kioltani.

Az első résszel (az állatnak ugyanannyi joga van élni) még egyet értek, az ember felsőbbrendűségének tagadásával már nem. Az élethez való jog szép és jó dolog, csak éppen nem mindig elég a végelgyengülés megéléséhez; az oroszlán és a gazella is igyekszik élni vele, csak az oroszlán mindeközben megeszi a gazellát, és ezért fals dolog lenne elítélni. Kéretik tudomásul venni, hogy vannak gyári növényevők és gyári ragadozók, és erősebb kutya b... ööö eszik jeligére utóbbiak megeszik az előbbieket.

Igenigen, vannak gyári mindenevők is, akiket esznek ezt is, azt is. Ilyen a disznó, a medve, és fájdalom, az ember is. A mindenevő abban különbözik a növényevőtől, hogy nem csak megeszi a húst, hanem igen jó hatásfokkal hasznosítja is, és emellett elnyammog a leveleken, bogyókon, gyökereken. Itt érdemes elmélázni a növényevők és húsevők életmódjának különbségén: miután a növényekből macerásabb kinyerni ugyanannyi energiát, mint a koncentrált beviteli forrásnak minősülő húsból, a növényevők egész nap legelhetnek, míg a húsevők esznek, aztán henyélhetnek egész nap.

A világért se szeretnék általánosítani és  agyi képességekre célozgatni, de az állatvilágra vetítve elmondhatjuk, hogy a növényevők intelligenciája elmarad a húsevők mögött: nagy mennyiségű fűszál becserkészése lényegesen kevesebb stratégiát igényel, mint egy szál zebra lerántása. Ugyanakkor az egész napos növényvadászat mellett nem marad idő sem henyélésre, sem egyéb luxusdolgokra, mint például emberek esetében a kultúrára, tudományra és társaikra – hajdanán a növényevés egész napos bogyókeresgélésből állt, nem pedig öt perces bevásárlásból a sarki zöldségesnél. Gyakorlatilag kimondhatjuk, hogy a sokak által gyalázott, emberek által elkövetett húsevés kellett az emberiség fejlődéséhez (az megint egy külön téma, hogy összességében nem feltétlenül jó irányba tartunk, de erről az eszkimó fókavadászok tutira nem tehetnek.)

Az iméntiek talán rávilágítanak a húsevés jelentőségére, de nem indokolják azt a kérdést, hogy van-e jogunk megenni az állatokat. Én azt gondolom, hogy van, de ettől még simán lehet, hogy nincs, tévedtem már kisebb dologban is.

Elfogadom és tiszteletben tartom azt, ha valaki az állatszeretete megnyilvánulásaként nem eszik húst, bizisten nem fogom megkötözni és pörkölttel megtömni  – azt viszont logikai megnyeklésnek veszem, ha a húst nem eszi meg, viszont van bőrcipője, és megissza a tejet, amit a csúnya tehenészek ellopnak szegény bocika elől. Továbbá feltenném a kérdést: ha az állatokat teljesen egyenértékűnek tartó illető, és családja az éhenhalás szélén imbolyogva össze lenne zárva egy hasonlóan kiéhezett barnamackó-famíliával, ugyan magától értetődőnek tartaná-e, hogy a szeretteit elfogyasszák a medvék a saját túlélésük érdekében, vagy jobban szeretné fordítva?  

Kétségtelen, hogy eltávolodtunk a természettől, és ezzel a haláltól is, akár a saját fajtánkról legyen szó, akár a táplálékunkról. A fogyasztói társadalom kialakulásával párhuzamosan  a régebben haszonállatként tartott jószágok társállattá avanzsáltak, az embereknek természetessé vált, hogy mindig van élelem, és így, nem csak, hogy nem szorulunk rá, hogy a körülöttünk élő állatokat táplálékforrásnak tekintsük, de el is szoktunk tőle.

Természetesen van, hogy valaki vallási okokból nem eszi meg valamely állat húsát, de ezt elkülöníteném a vega ideológiától, ill. a fogyasztói társadalom okozta eltávolodástól.

Manapság az átlagember két legfőbb indoka egy állat táplálékként történő elutasítására a rokonszenv (a barátom, túl cuki a tányérra), vagy pedig az undor (blöeee, inkább éhen halnék, mintsem megegyek egy ropogós bogarat). A természettel még együtt élni tudó népek ebből nem csináltak gondot: ami állat fogyasztásra alkalmas volt, azt hasznosították az utolsó porcikájáig, legyen szó bölényről, rénszarvasról, nyúlról, vagy egy falatra való rovarokról.

Érdekes kérdés, hogy ki melyik állatot tartja elfogyaszthatónak, és melyiket tabunak. Meg lehet forgatni a dolgot úgy is, hogy van-e olyan állat*, amelyet az emberek a Föld egyetlen pontján sem esznek meg.  Aztán el lehet játszadozni a gondolattal, hogy itthon miért van létjogosultsága a borjúpörköltnek, mikor a szarvasmarha Indiában szent – és főként nem fogyasztandó – állat, és miközben megkérdőjelezhetetlen, EU-konform ízlésünkkel India szent állatát csócsáljuk, miért hördülünk fel a kínai kutyasült puszta gondolatától is?

* - itt természetesen olyan jószágra kéretik gondolni, amely mérete és beszerezhetősége alapján tányérkompatibilis és nem mérgező, tehát zöldszemes ostoros és mélytengeri ficerge kilőve. Meg a poratkák is, igen (bár előfordulhat, hogy kásának jók.)

A másik oldalon saláta, bár kacsacombbal, egy igazi szezonális, és akár maradékhasznosításra is alkalmas recept.

Milyen állatot nem enne semmiképpen sem, és miért?