Antibiotikum, probiotikum, vitamin és fájdalomcsillapító. Közös bennük, hogy ne éhgyomorra. Napi két anti, három pro, és igény szerinti fájdalomölő a menüm egy hétig.

Elkezdtem, mert muszáj volt és erre a hétre otthon rézbaszásra ülésre adtam a fejem. A teljes gyógyuláson kívül pedig az egészséges életmód, mint olyan megtervezésén kezdtem el fáradozni, idő ugyanis van. A futást nem most kezdem el, egyébként is utálom, de legalább nem eszem pacalt velős pirítóssal és női szeszéllyel. Azt a részét, hogy köhögőrohammal miért nem vicces az antibiotikum fosató hatása, nem részletezem, hiszen itt van a pro, ami majd megvéd ettől (persze nem, de ez most nem az a fórum).

Az egyeztetésről viszont álljon itt egy munkára kiéhezett, gyógyulni vágyó munkavállaló egy napja.

Egy ideje reggelizem, mert megfogadtam, és egészséges, és a vénülő szervezet jelzi, ha elege van, esetemben a gyomrom hozta tudomásomra, hogy már nem hajlandó mindent elviselni. A műzli tűnt a legfogyaszthatóbbnak, szottyosítva viszonylag könnyen lecsúszik úgy is, ha a torok még nem készült fel a reggeli agresszív bevezetésére. Így legalább az nem okoz gondot, hogy az első adag kemikáliát is magamba toljam.

Mivel az antit nem lehet tejjel bevenni, a proval és a mélyen tisztelt, és másnaposság ellen is sűrűn alkalmazott C-vitaminnal kezdek.

Az első fájdalomcsillapító is lecsúszik, hogy a fejfájás ne homályosítsa el teljesen a látásomat. Van még időm, aludni is fogok, mert lázam van, kéne lázcsillapító, van is, mert vettem. Az anti és a pro között három óra kihagyás kell. Mivel összesen ötöt kell belőlük letuszkolni, a program minimum 12 órára megvan.

Érdemes tehát hajnalban kelni, hogyha a betegség merő szeszélyből alvásra kényszerít és kimarad a három órás etap, ne kelljen éjjel is felkelni enni és gyógyszerezni.

Hétkor tehát megvolt a pro, tíz körül jöhet az anti és még egy fájdalomcsillapító, mert most meg a hátam szakad le.

Ki éhes tízkor, amikor harminc évig nem reggelizett és most tolt be egy fél kübli műzlit kötelességből? Vajas kenyér. Nem jó, mert tejtermék. Sütit nem zabálhatok már most, mert az egy hét alatt sok kiló nem vicces. Gyümölcs felejtős, mert a sok köhögés, Annácskám refluxot idézhet elő és akkor savas leszel, gyümit magában ne egyél! Tízkor szalonnázni legfeljebb disznóvágásnál, de még akkor sem, mert még NINCS KÉSZ. A sárgán vigyorgó húslevest ebédre szántam, némi gondolkodás után kompromisszumként elrágok néhány főtt répát a levesből és a zúzának sem tudok ellenállni, ha már elkezdem. Végre alhatok.

Egykor meglepetésre éhes vagyok, tágul a gyomrom. Húsleves, tésztával, probió és enyhe bűntudattal Marsos tejital, mert találtam, de az antiig úgyis van még három óra, csak nem fogja észrevenni, hogy tejeset ittam.

Négykor hisztizni kezdek, hogy nem akarok enni, de a hasmars meggyőz, hogy pro nélkül nem élem túl a hetet, a hörgés pedig az anti szükségességét igazolja, úgyhogy leerőltetek egy kis tegnapról maradt rántott húst magában, mert belehalnék, ha krumplit is kéne ennem hozzá. Elfelejtettem, hogy baromi sok folyadék kell, az antit tehát alig öklendezve, fél liter vízzel segítem le. A fájdalomcsillapításról lebeszélem magam, mert apám a szívrohama után nem evett annyi gyógyszart, mint én most.

Alvásra kényszerítem magam, a két órás hánykolódás után végre elájulok, így viszont nem kelek fel időben, a hét órás etap kilencre tolódik. De már csak egy van.

A hat után csak gyümölcs kiesik a reflux-veszély és az önsajnálat miatt, úgyhogy főtt húst tömök elszántan tormával. Pro. Vízzel. Sokkal. Éjszaka a fuldokolva ébredések mellett tízszer megyek ki a klóra a víztől és a vízhajtástól, utálom az egészet és soha többet nem akarok kötelességből enni. Azt inkább nem is firtatom, hogy ha egy levélen nyolc gyógyszernek van hely, a proból miért hetet tesznek bele, úgy, hogy üresen áll egy négyzet.

A gesztenyepucolásra nincs megoldás, pontosabban egyetlen megoldás van, ha valaki mással csináltatjuk meg. Egy kis útmutató a rollerezéshez.

Mit esznek betegen?