malackaraj

Kovászolni tudok, akkor savanyítani miért nem? Mi olyan bonyolult a savanyú káposztában, hogy inkább veszem az egyre rosszabb, furcsa mellékízekkel terhelt, maró, vagy teljesen érdektelen boltit, ahelyett, hogy nekiállnék?

Irigylem, aki mindkét térfélen focizik. Most nem arra gondolok, hogy Monica Belluccit mindenki bevállalná, hanem aki tényleg lazán válogat. Egyik nap a pástétomforma, másik nap kolbásztöltő van a kezemben. Mindig azt szeretem jobban, amelyikkel vagyok, nem tudnék választani, és nem is kell. Egyik szerelmem a kolbász, a másik a húspástétom. Alapszinten egyiket se nehéz jól csinálni.

Olvasóink még mindig sokat küzdenek a nagy szelet marhahúsokkal, ezért előszedtük a legbiztosabb technológiát, a legbiztosabb húsra. Most csak a megfelelő alapanyagok beszerzésével lehetnek gondok.

Klopfolás, panír, olaj, jó lesz az. Nem, nem lesz jól, a rántott hús nem ilyen egyszerű.

Mindent kirántunk, ezzel nem is lenne baj, de nem mindegy, hogyan. Sajnos az éttermek nagy része sem tudja, hogy az összetapasztott és panírral fedett nyesedék, és a száraz bundáspulyka nem rántott hús.

A jó rántott hús nem papírvékony, lehet bele harapni és a fogak mentén, mint egy jó kolbászból felszabadulnak a zsírok és a nedvesség. A levegős panír ropog, a hús olvad, megint gasztropornót nézünk. Ha nem nézik, nem jó helyen járnak. Szerencsére a házi elkészítésnek semmi akadálya, nem kell hozzá pacojet, vagy agar-agar, csak a megszokott edénypancsolás, és pár pofonegyszerű szabály.

A képen ujjnyi vastag, csontos sertés és malackaraj, ami lehet sertésszűz és borjúkaraj is, de a pulykamellből, vagy sertéscombból hasított, szép nagy, de sütés után száraz szelet kevéssé alkalmas erre a szaftos mutatványra. Azokat is ki lehet rántani, de minek.

A sarokra éppen felférek a kocsival, a padkán súrlódik az eleje, és még ma is nyakig sáros a gombászástól, így mutat a díszpáva kondérban. A termomixerért jöttem Lajoshoz, megyünk tölteni, a mixer a mustárokhoz kell. Kölcsönreszelő, jó? Jó, de délután az agyvelőm is kifolyt húsz perc tormareszeléstől és még van három órányi tormaszár. Eltévedtem, éppen megindul a vacsoraszervíz, kenik a paprikalekvárcsíkot a halnap alá, ez nem a megfelelő helyszín a nyavalygáshoz. Malackaraj gádzsi, már tudhatnád, aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni, vigyed a mixert.

Kötözött sonka hol van októberben, ezért füstölt tarját főztünk. Kólában.

Alaplé ide, meg oda, pedig már anyáink is csak a leveskockában hittek, ezért itt az ideje megint nagyanyáinkhoz és a profikhoz fordulni. Mi az az alaplé, hogyan készül, és minek?

Alaplevezek, mert a mama is alaplevezett, csak nem úgy hívta, és ahogy az Olimpiában tartott gyorstalpalómba, Takács Lajos tanár úrhoz csatlakozó Kerekes Sanyi (Gold Bisztró) is megmondta, vízzel nem engedünk fel semmit.

Tanárok, macaron, red cayenne, tananyag

Piros filcpokróc a kanapéra, leves a fazékba, főtt hús, torma, mustár, ősz van. Sokan alulbecsülnék a főtt húsokat a sültekhez képest, de tévednek. A gondosan kiválasztott, lassan, órákig főtt hús, csípős, karamellizált mustárkéreggel a tetején egy osztályban indítható a sztékekkel.

A berlini Aignerben néz így ki.

Húst főzni se sokkal könnyebb, mint sütni, egyetlen előnye, hogy a szabályokat betartó szakács itt garantáltan jó végeredményt kap, míg egy T-bone olyan, mint a kelttészta, mindig ott lesz a legjobb alapanyagban is megtalálható hibafaktor, a gonosz fizika és kémia. A főtt hús ennél egyszerűbb.

Főzni, és mustárkéreg alatt feltálalni a kollagénben és zsírban gazdag, szeletelhető méretű, formájú húsokat érdemes. Alábbi választásokkal könnyű dolga lesz mindenkinek. A pofa nem szeletelhető, de két pofa pont egy adag.

Marhahús

• szegy
• pofa
• fartő
• oldalas
• nyak
• nyelv
• tőgy, állítólag, nem mintha hozzá lehetne jutni

Sertés

• oldalas
• csülök, akár füstölt
• pofa
• nyelv

A baromfik combjához, pláne fácánhoz, gyöngytyúkhoz, libához is illik a mustárkérges utókezelés.

A húsfőzés pár egyszerű lépése.

• el kell dönteni, levest, alaplét, vagy húst főzök. A főtt hús leve ettől függetlenül megfelel rizottókhoz, zöldbabfőzelékbe zöldbabot főzni, krémlevest lazítani.
• a húst lobogón forró vízbe (jobb esetben csontlébe) rakom fel főni. A lé lepje el a húst.
• rögtön leveszem a hőfokot, megtisztítom a felszínén úszó zsírtól, habtól, gyöngyöző vízben főzöm tovább
• zöldségelem a levet, répa, fehérrépa, egy fej kettévágott, vasserpenyőben megpörkölt hagyma, egy fej kettévágott fokhagyma, fűszercsokor, só, bors
• alacsony, alig gyöngyöző vízben puhára főzöm
• a vízben hagyom kihülni

A mustárkéreg nem jöhetett volna létre Takács Lajos nélkül. Az Aigner mustárkérgét akartam megfejteni, ami nem volt egyenlő a morzsás mustárok panírjával. Az a kéreg lágy volt, könnyű, beszivárgott a hús vastag rostjai közé, de a tetején karamellizált és ropogós, orrbamászó édesség a ragadós, szaftos marhahúson. Kevesebb morzsa, mustár+morzsa, morzsa nélkül, sehogyse lett jó, erre pont felhívott a Lajos és megmondta.

Német mustár kell, mert ez a magasabb cukortartalom miatt szépen fog karamellizálódni, ennyit az elhasznált csípős franciákról. A hús felső oldalát pár miliméter vastagon, egyenletesen bekenem a mustárral, és a forró sütőbe tolom grillfokozatra, ami szépen odapörköli a kérget.

Sütöttek már mustárkérget?

Fogadjunk, hogy nem!

Mérsékelten érdeklődöm a direkt tojásfogyasztás iránt, így a tökéletes módszert a tojás és cukor (és szték) fogyasztás iránt fokozottan érdeklődő Orosz Pétertől, rajta keresztül Julia Childtól tudtam meg. Ez még a film előtt volt, mi már akkor ismertük Julia Childot, és van olyan is, aki előbb szexelt, mint mobiltelefonált.

Olaszország kellős közepén tortellinicsináló készséget vásárolni igen nagy hülyeség. Itthon is. Mindenhol. Hogyan gyűlöld meg a főzést rossz eszközök segítségével sorozat, első rész: a tortelliniforma.

A zöld köretet nem minden férfi rágja el, a pirosat jobban, ez a recept pedig olyan egyszerű, hogy inkább technológia. Paprikahámozás módszertan, első lecke.

Mióta szerző vagyok a Malackarajon, van egy nagy álmom, szeretném egyszer úgy kezdeni a receptet: végy egy egész csirkét. Az olyan szakácskönyves, régies, nosztalgikus, értik, ugye?

Hogy ez az álom eddig nem teljesedett be, két oka van: még sosem csináltam semmit egész csirkéből, sőt, a pörköltön kívül szinte semmit, mert ha nálunk csirke van, azt jelenti, anyagilag a béka segge alatt vagyunk, a tanyáról hozzuk, ingyen van. Tavaly sok csirkét ettünk.

A másik ok, hogy Anna felhívna. Ez önmagában nem baj, de olyanokat mondana, hogy faszkorbács, szívlapát, postán, neked, csokorban, és hogy már a múltkor megmondtam, adok egy ajánlást az egyik öreges puncimagazin horoszkóp rovatához meg hogy mi ez itt, Fürge Ujjak gasztrorovat?

És mégis elérkezett a pillanat. Csirkét sütök. Sóban. Halat már sütöttem így, fogok is, csirkét, soha.

Végy egy egész csirkét.

Akarok vinni libát, libamájat, kacsamellet,tejfölt. Akar. Carolával nem állok le vitatkozni, más se tenné.

A tejföl kibírja Genováig, a fagyasztott hús legfeljebb kiolvad, illetve garantáltan kiolvad, ha bármi közbejön a belső sávban, tönkremegy. Akkor talán vigyél élő, tömött libát, majd ott szétszeded, régen is lábon hajtották Bécsbe a gulyát. Látja, hogy nem viccelek, szicíliai vér feszül a kőkemény magyar paraszt kobakjának, soha le nem játszott meccs, nem is lesz ez soha lejátszva. El fogja vinni, döglötten, ha rárohad, akkor is. Én pedig hagyom, ha idegbajt kapok, akkor is.

Ott mit csinálsz vele? Megsütöd? Akkor inkább abáljuk zsírban, a zsír alatt nyugodtan szállíthatod, és még utána is eláll hetekig, évszázados technológia, sítáborokban, csóró nyaralásokon bejáratott kivitelezés, garantáltan működni fog. Igazából nem mertem megkérdezni, ki tudja mire képes egy szicíliai-genovai vérű menyecske, aki megeszi a kocsonyát, szereti a tejfölt és issza az Unicumot. Vettem tíz libacombot, megcsináltam és egy vödörben átadtam. Visszaadni hasonló okokból nem meri majd, a kelet-európai keverékek se kiszámítható farkaskutyák, de harapni, biztosan harapni.

A zöldségek ára és a hőmérséklet mindig fordítottan arányos, ezért kell negyven fokban gőzölgő üvegek, lobogó ecet felett állni egy hosszú délutánt. Ebbe bele kell törődni, és költséghatékony bikram jóga edzésként tekinteni a gyakorlatokra. Gyerekeket, háziállatokat, egyáltalán az egész családot jobb elküldeni otthonról és habzó szájjal küzdeni magányosan. Bármennyire jól esne, közben nem szabad söröket inni, ahhoz túl sok lesz ma a forró ecetes mutatvány.

Marékszám dobom ki a fűszernövények szárát, pedig alkoholban jobb helye van. Így készül a bazsalikomágyas vodka.

Az ötletet a vaníliaesszencia, egy bazsalikomszörp és a genovai pesztókeverés után megmaradt bazsalikomszárak kilói adták.

Lehet, hogy tudunk bográcsolni, de amikor szén kerül a csomagtartóba egy benzinkúton, jobb más népek tapasztalataira építeni.

Kész tésztából van drága olasz és olcsó EU-s, de az otthoninak nem csak a minőségével, de az elkészítésre szánt idővel is számolni kell. A neten vásároltam Olaszországból egy tésztanyújtó gépet és belevágtam.

A gép az első, a kiindulópont, a motiváció. Legalábbis nyolcvannyolcban biztosan ezért vett mindenki tésztagépet, mert gép, de jó lesz, megfeledkeztek a tésztáról, amit gyúrni kell. A gépet mindenki elásta a szekrény legmélyére. A recept pofon egyszerű, minden 10 deka lisztre egy tojás, egy kis vizet is adhatunk hozzá, de ha nem elég kezelhető a tészta, ez úgyis kiszárad később.

Ha anyázós kedvünkben vagyunk, egyszerűen ki kell borítani a lisztet a pultra egy halomba, közepébe ütni a tojást és gyúrni. Az első pillanatokban még érezzük a ránk ragadó darabokat, fejvesztve lisztezünk, vagy kapálózunk a konyharuha után, később talán megérezzük, hogy pont ez a lényeg.

Az otthoni tésztakészítésnek szintjei vannak, a kezdeti szopásoktól eltekintve konyhai szerepjátékká válik. Első szinten a kinyomtatott tészta receptet szorongatom lisztes kézzel. A recept legfeljebb három sor. Tapasztalati pontjaim száma nulla. Pár alkalommal később már minden más, élvezem a gyúrás minden mozdulatát, a nyirkos tészta rátekeredik a tenyeremre, úszóhártyaként feszül az ujjaim között, majd az összedolgozott anyag egy gombóccá gyúrva pihen a pulton. Nem olyan sárga, mint 180 forintos bolti testvére, pedig a feketepiacról beszerzett, jelöletlen tojás zavarba ejtően sárga volt. Tíz percet pihentetem, következik a nyújtás, ami már a kettes szintet jelenti a játékban.

A kupacot késsel kis adagokra vágom, és mágnesszalagként fűzöm a gépbe, fokozatosan vékonyítom, simává válik, lágy, hűvös tapintású. A hengerek lapokká nyújtják, majd késsel, vagy a gépen lévő vágófejjel szeletelhető. Lisztezni kell bőséggel, különben összeragad, innentől már elkerülhetetlen a porszívózás is. A gép zúg, hanyagul forgatom vissza a tésztalapokat, majd ismét átfutva már szinte áttetszőek. Mosolyogva egy gombóccá gyúrom vissza. Kéj ez a javából, de korábban anyázással párosuló mazochizmus volt.

Ebben a pillanatban néz hülyének az asszony. Miért jó még este, itthon is szívni? A kész tésztát először a radiátor meleg csövein, majd frissen szerzett fegyverként már teleszkópos állványon, tenyérnyi helyen szárítom. Megint egy felesleges eszköz, de ez is a rítus része. Ha rám tör, hazafelé már csak arra gondolok, végre lenyomhassak egy pályát, mindegy, hogy széles metélt, vagy lasagne, szívni akarok. Ugyan a tésztakészítésben a végső cél, egy doboz igazi sárga száraztészta, de valójában az ide vezető út a fontos.

Elengedhetetlen, hogy világosban csináljuk, sötét téli estékre semmiképpen nem javasolom, gyorsan egy apróhirdetésben végezheti a gép.

A tészta összedolgozásának másik módszere a késes aprító. A lisztet és tojást összedaráljuk, majd mikor morzsalékossá válik, összegyúrjuk, közben lisztet adunk hozzá. Ez a belvárosi módszer, de gyors, ezzel még a vendégeket is meglephetjük, tíz perc múlva kész tészta merülhet forró vízbe. Ha meg nem sikerült, buktunk két tojást meg húsz deka lisztet, és jöhet a zacskós változat. De kizárt, hogy ne sikerüljön, legfeljebb a tésztánk nem lesz olyan, mint a bolti.

A frissen gyúrt, nyújtott tészta két perc alatt megfő.

Gyúrtak már saját, tíztojásos tésztát?

Az egyben sült húsok szeretik a különleges bánásmódot, egy kis kikötözős játék hozzátartozik az élvezethez. De nem mindegy mivel, és milyen formában történik a kötözés. A bilincset hagyjuk, legfeljebb egy szűz férne el a szorításában, marad a spárga, vagy bármilyen pamut, kender alapú zsineg. Az ilyesmit mindenki tanulja valakitől, én Józsitól, naná.

Előhang

Az agyvelő csemege, csak ne kéne lehártyázni. De le kell. Képes útmutató az inoxon, Gál Józsi (agybeszállító) és Lukács Dávid (fotó) segítségével. A kéz az enyém.

Agyat csak rendkívül frissen szabad vásárolni, ha a legkisebb szaga van, kuka. Ez sertésagy, ezen kívül még borjút lehet kapni, a marháé tiltott termék a kergemarhakós óta. A velő, ahogy a romlékony belsőségek, egyáltalán nem tárolható.

A pultra fektetett, elég puha, de nem foszlós lelet egyik szélén felpiszkálom a hártyát. Érdemes jól elcsípni, mert akkor egyben lejön. Lassan, óvatosan, ujjbeggyel dolgozok, nem körömmel.
Az agy nem esik szét olyan könnyen, mint gondolnák. Ujjal nyugodtan a pultra lehet szorítani a már megtisztított részeket, amíg a hártyát húzzák. A velő kiváló frisseségmérője is ez a folyamat, ha nem akar a hártya egyben lejönni, gyanúsan szakadozik, jobb eldobni az egészet. 
Készülhet a velő tojással!

Legszörnyűbb konyhai meló?

Egy kétkilós sülttel nagyot lehet villantani, de az elismerésnek torokig felkúszó, összeszűkült gyomor az ára. A szeletelő kés éle mentén esetleg elmaradó nedvek a szakács homlokán csorognak végig. Ez a rettegés néhány szám ismeretében kiküszöbölhető, és így nagyobb társaságnak, a szeletben sütésnél sokkal kevesebb melóval lehet sült húst készíteni.

Az egészben sült húsok a sütési időből ha pár percet töltenek tökéletes elkészültségi fokozat tartományban, akkor kell elkapni, tálalni. A véres legalább kijavítható, de egy kiszáradt húsnak új felhasználási területet kell keresni.

A tarjával kezdjük, mert ez nem csak grillen a legsimulékonyabb választás.

Szokás szerint Takács Lajos segít a matematikában.

A páccal nem foglalkozom, inkább boldog sertéshúst keresek, annak magától is van íze, még sózni se kell. A képen mangalicatarja van, felületének majd' harmadát zsírháló borította és fűszerek, só nélkül is finom lett. Aki nem tud elszakadni a pácolástól, tegye, de sót ne rakjon bele, mert az csak a nedveket vonja ki a húsból.

Kis vacakot nem lehet egyben sütni, egész tarja kell. Ez két-három kiló húst jelent, aminek a maradéka zsírba süllyesztve egész hétre kiváló szendvicsalapanyag lesz, nem vész kárba.

Két, házilag is kivitelezhető út van, a magas és a közepes hőmérsékleten sütés. Ha a tarja annyira egész, hogy rajta van a bő öt-hat centis szalonna, azt meg kell nyírni úgy egy centisre. Maghőmérő kell.

Ha sikerült egy csodásan zsíros mangalicatarját szerezni, jöhet a magas hőmérséklet. A húsnak szigorúan szobahőmérsékletűnek kell lennie, a hűtőből a forró sütőbe sokkolt hús levet ereszt, kiszárad. Ha nincsenek órák a pulton melegítésre, a 40 fokos sütő is megteszi. A szobahőmérsékletű húst rácsra helyezem, és a 200 fokra előmelegített sütőbe tolom -légkeverés kikapcsolva!- és ott az 52 fokos maghőmérséklet eléréséig kell sülnie. A maghőmérőt a pultra kivett hús legközepébe kell döfni. Amikor elérte az 52 fokot, 40 fokon tartom (a kikapcsolt sütő fakanállal kitámasztott ajtóval is megteszi) a 62 fokos maghőmérséklet eléréséig. Úgy egy órás műveletről van szó, a hús méretétől függően, első hőmérőzés egy egy kilós konc ezetében húsz perc sütés után.

Ha a hús nem túl zsíros, jöhet a közepes hőmérsékleten kezelés. A serpenyőben, zsíron aranybarnára körbepirított húst rácsra helyezem, 130 fokos sütőben -légkeverés legyen kikapcsolva!- sütöm a 62 fokos maghőmérséklet eléréséig, így lesz rózsaszín és nedvekben gazdag a hús, pont, mint a képen.

ökölszabályok:

• jó minőségű, zsíros, lehetőleg szabadon tartott állat húsa
• legalább másfél kilós konc
• szobahőmérsékletre felmelegedett hússal kell dolgozni
• a sütő ne légkeverjen
• nem tepsiben, rácson sül
• a rózsaszín, szaftos tarja maghőmérséklete ne haladja meg a 62 fokot

matek:

• szobahőmérsékletű hús+200 fokos sütő+52fokos maghőmérséklet+40 fokon pihentetés 62 fokos maghőmérsékletig ( ezta maghőmérsékletet eléri, kb 56 fokos állapotban a sütőből kivéve is)
• szobahőmérsékletű hús+körbepirítás aranybarnára serpenyőben+150 fokos sütő 62 fokos maghőmérsékletig

A képen a tarja mellett karfiolos tabule, kicsit nehéz a sertés mellé, halhoz jobban illik, íme a recept, Casa Moro alapján, de módosítva:

• 150 g bulgur (fél órára meleg vízbe áztatva, majd leszűrve)
  

• 1/2 édesköménygumó 1 centis kockákra vágva

• 50 g karfiol rózsáira szedve

• 2 csokor apróra vágott petrezselyem

• 1 csokor apróra vágott mentalevél

• 2 evőkanál durvára vágott dió

• egy gránátalma magjai

öntet:

• egy gerezd zúzott fokhagyma

• 1/4 teáskanál őrölt fahéj

• 2 evőkanál gránátalmaszirup

• 1 dl olívaolaj

• só, bors

 Sütöttek már egyben húst?

Talán a világ legegyszerűbb sütije. Egy honlapon találtam a képét, és a receptet hozzá, ahol eredetileg diós volt, de a fiam nem szereti a diót, ezért mandulára cseréltem. Nem az lett a baj.

Maga a tészta az összekeverem-megsütöm fajta sütikhez tartozik, semmi kunszt nincs benne. Ledaráltam a mandulát. Étcsokit melegítés közben elkevertem egy kis vízzel és vajjal. Ebbe a krémbe öntöttem a mandulát, kis vaniliás cukrot, porcukrot és tojásokat, egyesével ahogy kell. Ezután még egy kis liszt került bele, és ment a tepsibe, majd a tepsi a sütőbe.

Viszont a tetején a karamell bevonat már igényel rutint és szakértelmet. Amit én gyártottam az leginkább az üveghez hasonlíthatóan kemény, repedező, késsel vághatatlan, fogak között csikorogva törő borzalom lett. A leírás szerint kicsi vaj, citromlé és cukor került az edénybe, az pedig a tűzhelyre. Kavargattam, amíg szép barna nem lett. A tészta már korábban megsült, és már a hűtőben is járt. Mikor a karamell bebarnult, kivettem a hűtőből a tésztát és lassan ráöntöttem a tetejére. Állítólag ekkor vajazott késsel érdemes csíkokat húzni a karamellbe, mert akkor a szilárdulása után ezek mentén felvágható a süti.

Már ezek a csíkok sem mentek. Annyira ragadt önmagához a karamell, hogy nem csíkokat húztam, hanem borzalmas sávokat. Sőt, ha nem hagyom abba, lehúzhattam volna egyben az egész masszát a tésztáról. Közben hajszálvékony cukorpókhálók is terjengtek mindenfelé. A legdurvább, hogy semmit sem tudtam változtatni, mert fél pillanat alatt kőkeménnyé dermedt a karamell. Feladtam. Így marad és kész.

Mindenhol csak a citromot írják, de a lényeget elfelejtik, a cukor olvadása közben mindenféle furcsa szerkezeti változásokat szenved el, amik a felhasználás szempontjából fontosak és visszafordíthatatlanok. A citrom jó, lehet sok is, 10 dkg porcukorra egy evőkanál akár. Ezt egy lábosba rakom és nagyon alaposan keverve, a legalacsonyabb lángon elkezdem olvasztani. Úgy tíz perc múlva kezd habzani, akkor már közeledünk. Amikor halványan elkezd barnulni, már a célegyenesben vagyunk, mert alig éri el az aranynál pár árnyalattal sötétebb színt, készen van, nem szabad tovább karamellizálni. Világosnak kell lennie, akkor lesz kezelhető, és vajas késsel bevagdosható. Így is gyorsan kell vele dolgozni, de megszilárdulva sem lesz kőkemény és szilánkos. A lényeg a szín, nagyon világosnak kell lennie, aranyszínűnek, nem barnának.

Vajon hol a hiba? A receptben, vagy az én elkészítésemben? Természetesen felvágni sem lehetett. A cukortető töredezett mindenfelé. Végül fűrészes késsel vágtam fel a cukrot, majd a süteményt egy rendes késsel szeleteltem. Így sikerült felkockázni a sütit, ami nagyon finom, a tészta puha, omlós, mandulás. Viszont az jár jól, akinek nem jut a cukortetőből. Mert az felvágja a száját belülről.

Hogyan készítik a karamellbevonatot?

Még karácsony előtt tettem egy kisérletet az adventi gyümölcskenyérrel. Adventi, talán mert akkor szokták készíteni, a hozzávalókban nincs semmi téli, ünnepi, vagy egyéb dolog ami a nevére utalna, de nagy sikert aratott a családban. Aztán megcsináltam még egyszer szilveszterkor, kis módosítással. Első alkalommal diákcsemegéből kiválogatott, óriás mazsolákat és kandirozott gyümölcsöket raktam bele, másodszorra már vásároltam kandírozott narancs és citrom héjjakat, és rendes mazsolát használtam. Harmadszorra még tovább léptem.

A nevet nem én találtam ki, hanem Bazsó Gábor. Jó név, szeretem. Van, aki nem szereti, mert a végeredmény száraz és ehetetlen. Mert elrontja, azért.

Kemény fába vágtam a fejszém, és a végén a közönség is kemény tésztába vájta a fogait.