Az olajos halról nem kell vitatkoznunk, ez az ország kedvenc étele, nem a somlói, vagy mi. Gyerekkorunktól, a koleszon át a loftig elkísér. De a jó szardínia ritka, még a méregdrága, egyedi dizájnercuccok között is bele lehet nyúlni a gyászba, nem is beszélve az olcsókról. Ezért nekifutottam otthon.

 

 

A művelet röhejesen egyszerű, sajnos a konzervet nem lehet imitálni, marad az üveg. 

A hal zsíros és kicsi kell legyen, a tökéletes természetesen a friss szardínia, az apró szardella még jobb, de pont kaptam a kedvencemet, makrélát, és az is elég zsíros és karakteres a művelethez. Mert ide az kell, tengeri hal a lehető legböszmébb formájában.

A halakat megpucolom, kiszedem a gerincüket (ha nagyon picik, ez elmaradhat), levágom a fejüket. Lesózom a haltörzseket, és fél órát pihenni hagyom, kinyomkodom belőlük a kiázó csúnyát. Egy sterilizált befőttesüvegbe rakom őket, közéjük csilit dugok, és felöntöm közönséges napraforgóolajjal. Lezárom az üveget és az üvegek szájáig érő vízfürdőben, fedő alatt 30 percig forralom, ott hagyom kihülni.

Lényegében egy halkonfitot készítek, aminek a végeredménye a világ egyik legjobb halkonzerve. Édesvízi apróhalból is érdemes lenne kipróbálni kedves horgászok. Készítsék, adják, egyék.

Hopp Szilylacibácsi kommentje:

"Közszolgálati információ: horgásztapasztalat alapján hazai halak közül törpeharcsából a legjobb. Mi az, hogy legjobb, versenyben van a jó tengeri halakkal is. Egyben az e a legfájdalmasabb étel a világon, a szúrós, mérgezett uszonyok miatt, dehát megéri."