Amióta megvan az autó, ki akartam próbálni. A megfelelő pillanatra vártam, ilyesmit nem csinálok csak úgy, egy szerda délután. Eljött a pillanat. Húst sütöttem a Volvóm motorjában.
Nem én vagyok az első, még az országban sem. Winkler és Zsiga sütöttek már a Tehénben, meg is ették. A műfajnak van irodalma, a Manifold Destiny megvásárolható az amazon.com-on, aranyos hülyeség, motortípusokra írt receptekkel, inkább kultúrtörténet, mint szakácskönyv, de azt is szoktunk olvasni.
Hiába a szakirodalom, a leömlők hőmérséklete, a motortérben áramló bűz, az egyenetlen hő, a sütési idő, mind bizonytalan tényezők voltak a Volvóban. Winkler a szuvidáláshoz hasonlította a folyamatot, túl nagy sütési hőmérsékletre ne számítsak. Ezért választottam a dagadót, azt nehéz túlkészíteni, bírja a strapát, nagy baj nem lehet.
A tökéletes alkalom a kiváló 8. Belsőség találkozó volt, motortérben sült húst sehol máshol nem értékelnek annyira, mint egy autós bulin.
A recept:
- Volvo 240 2.3 (bármilyen, csupasz, elérhető leömlőkkel rendelkező vas megteszi)
- egy dagadó bekenve fűszerpaprika, kömény és só keverékével, feltekerve, de itt is nagy a mozgástér, hosszú útra, hosszú főzési időt igénylő és zsíros alapanyagok - oldalas, nyak, fartő, hasalja, sertéspofa, fej, köröm, csülök- a legbiztonságosabbak. A húsdarab ne legyen túl vastag, csak egyik oldalról éri hő, másikról nagyon nem.
- Budapest-Debrecen-Perkupa kb. 4 üzemóra 110-130 km/h sebességgel
- rengeteg alufólia
- drót
- a maradék józan ész hiánya
A húsnál jobban a kocsi utasterét féltettem a szagoktól. Érzékeny vagyok az illatokra, és a volvómnak szuperfinom, harminc év+Gucci Rush+Red Bull illata van, nem szeretném, ha a fél napig beszellőző sült hús ezt tönkretenné, és undorító autóillatosítót kellene használnom, amiktől felfordul a gyomrom. A húst pedig a motortér mérgező kipárolgásaitól féltettem, amit szabad szemmel nem érezni, de fél napig benne pácolódva talán más a helyzet.
Ezek megelőzésére rengeteg alufóliát tekertem a húsra, pont, mintha szuvidálnám.
A motort megjáratva kiderült, a leömlőkön kívül sehol se forró, és a rögzítés szempontjából is az a legideálisabb hely. Feldrótoztam és szívemben némi félelemmel elindultam. A húson, az utastér szagán túl a több, mint félmillió kilométert hibátlanul futott hajómotorért aggódtam, nehogy a csomag kárt tegyen benne.
Nem ártott neki. Megérkeztem, kicsomagoltuk. A vassal érintkező részen kicsit megégett a hús, de ezen kívül tökéletes volt. Semmi gyanús szag, puhára sült, zsíros hús, és az autó is túlélte.
És hát villám!
Sütöttek már motortérben?
Utolsó kommentek