Még karácsony előtt tettem egy kisérletet az adventi gyümölcskenyérrel. Adventi, talán mert akkor szokták készíteni, a hozzávalókban nincs semmi téli, ünnepi, vagy egyéb dolog ami a nevére utalna, de nagy sikert aratott a családban. Aztán megcsináltam még egyszer szilveszterkor, kis módosítással. Első alkalommal diákcsemegéből kiválogatott, óriás mazsolákat és kandirozott gyümölcsöket raktam  bele, másodszorra már vásároltam kandírozott narancs és citrom héjjakat, és rendes mazsolát használtam. Harmadszorra még tovább léptem.



Aszalt gyümölcsöket, sárgabarackot, áfonyát, epret vásároltam. Mindből kivettem egy keveset és feldaraboltam, majd kandírozott citrushéjjal együtt rumba áztattam. Lehet, hogy vannak még trükkök, amivel lehet fokozni a végeredményt, de nekem ez elég. Most biotojást használtam az eddigi sima tojások helyett. És azt hiszem, ezentúl csak ezt a fajta biotojást fogom használni mindenhez. Teljesen más anyag jön létre belőle.

A héten dumáltam a madártej-mágus Takács Lajossal, és az angolkrém a rossz minőségű tojástól is összeugorhat. Így magadtól megoldottad az angolkrém problémát is. A tojás minősége nagyon fontos, kalauz itt.

 

 

A gyártás nem bonyolult, összekeverni a tojások sárgáját kis cukorral, liszttel, belekeverni a néhány órát ázott gyümölcs darabokat – én beleöntöm azt a kis rumot is ami az áztatáshoz kell. Ezután a maradék tojásfehérjét kis cukorral habbá verni – a bio tojásból olyan krémes hab lett, hogy elájultam - majd ezt a habot óvatosan elkeverni az előző kutyulékkal, a végeredményt formába önteni és megsütni. Nincs hibázási lehetőség, mindenki örül.

A második jól sikerült sütimmel elmesélésével kicsit gondban vagyok. Egyik barátomtól kaptam a receptet, aki fanatikus Heston Blumenthal rajongó, és mondhatni a Csalogány 26-ban lakik, annyit jár oda. Volt már, hogy online közvetítette nekem a telefonján keresztül – fotókkal – a vacsoráját. Kemény ínyenc, és nem csak eszi, de profin készíti is a kajákat. De pár napja nem beszélünk, mert elárulta, hogy járt már a Maze-ban – ez Gordon Ramsey, az én favoritom londoni étterme volt – és irigy lettem, nem szólok hozzá. A receptet tőle kaptam, és megadta hozzá a saját tapasztalati módosításait is. Viszont azt mondta ezt nem árulhatom el senkinek, különben rámküldi Dextert. Ha mégis elárulom, akkor azokra is ráküldi, akiknek elárultam.

Mivel senkinek sem szeretnék rosszat, így csak nagy vonalakban vázolom a receptet. A süti neve banános-mogyorós (vagy diós) brownie. A módosítás az összetevőkben van. Sima cukor helyett nádcukrot, és abból is csak fele mennyiséget ajánl, valamint a mogyoró (dió) részt teljesen el is hagyja. A sütéshez szódabikarbónát javasol, és eggyel több banánt. Valamint felhívja a figyelmet, hogy a csokin múlik minden így érdemes nem spórolni rajta, muszáj jó minőségű, drága fajtát venni.

Az elkészítés most még egyszerűbb: összekeverni a cuccokat, majd megsütni. Így is tettem. Apróra vágtam három banánt, és így raktam a robotgép tálkájába a liszttel, szódabikarbónával, tojással, cukorral és kakaóporral. A 70% kakaótartalmú Lindt csokit felolvasztottam vajban és így kevertem a többi cucchoz – itt is bio tojást használtam, nem is bántam meg. A gyönyörűen barna tésztát vajazott-lisztezett tepsibe öntöttem. Itt volt kis dilemmám, hogy elég-e az anyag a fém tepsimhez, vagy inkább a kicsit kisebb szilikont válasszam, de ahhoz meg soknak tűnt. A fémet választottam, és helyes döntés volt, mert elég magasra nőtt sütés közben, hogy utána összeessen. A tetejére szórtam egy kis díszítő cukrot, ezt már én találtam ki.
 

Az almatortát  csupa nagybetűvel kellene írnom, mert megérdemli a megtiszteltetést. És én is, mert hiba nélkül legyártottam. Egy kis probléma azért becsúszott, de nem egetverő, és nem is jelent semmit. Az egész vasárnap reggel kezdődött, amikor már megvolt a napi terv, hogy milyen sütit fogok készíteni. Fekszem a tv előtt, ugrálok a csatornák közt, és megláttam amint a korábbi hírolvasó, manapság már szakács-cukrász hölgy éppen készül valamire. Ezt az almatortát gyártotta le, szép lett,  ízletesnek látszott és olyan egyszerű a recept, hogy fejben megtartottam, és a műsor után én is elkészítettem. A már említett probléma rögtön az elején jelentkezett, mivel a mennyiségek a recept szerint 28-as tortaformához szóltak, nekem pedig csak 30-as van.

Nem lett gond, csak jobban szétterül benne a tészta, így nem lesz olyan magas. Elsőként a tortaforma alját béleltem ki sütőpapírral, nem tudom, ez nem olyan-e, mint a porpuding, inkább vajazzam-lisztezzem a jövőben?

A piskóta hajlamos kipúpolni a vajazott-lisztezett formából, de nem mindig.

A forma oldalával mindestre így tettem, mivel azt papirozni kicsit nehézkes lenne. Következő lépésként beleöntöttem a formába egy rendes adag cukrot, és nagyjából egyenletes vastagságúra simítottam. Ezután nekiálltam almát vágni és pucolni. Mivel Dorina, a lányom csak a zöld almát szereti, így ilyet használtam. Szerintem különböző alma fajták variálásával lehet játszani a végeredmény ízével, de a zöldalmás cucc is elég jó.

Megpucoltam és ujjnyi vastagságú szeletekre vágtam. Ezeket szépen rápakoltam a formában levő cukor tetejére. Sejtettem, hogy látszani fog a végén az almák elrendezése, ezért törekedtem a tetszetős megjelenésre. Úgy két réteg sikerül közel két kiló almából. Ez így pont jó.

Most jön a tészta. Hétköznapi piskótatészta, mármint még nekem is egyszerű hétköznapi, pedig én aztán nem sok piskótát készítettem még. A kész tésztát ráöntöttem az almaszeletekre, és beraktam a sütőbe. Alig fél óra alatt megsült. A trükk a kivétel után jön. Kicsit hagytam hűlni, épp csak addig, amíg meg lehetett fogni a tortaformát, és óvatosan fejtetőre állítva egy nagyobb tányérra helyeztem. Csatt kinyit, óvatosan leemel, és kész. Most az almák kerültek felülre, és a megolvadt, karamelizálódott cukor szépen lefolydogál közöttük és a piskóta meg beszívja. Mivel az olvadt cukor átlátszó, ezért látszik, hogyan helyeztem el az almaszeleteket. Mivel előrelátó voltam, elég jól is néz ki a kész torta. Az olvadt cukor dermedése után szeletelhető.

Mi volt az első sikeres süteményük?