Talán a világ legegyszerűbb sütije. Egy honlapon találtam a képét, és a receptet hozzá, ahol eredetileg diós volt, de a fiam nem szereti a diót, ezért mandulára cseréltem. Nem az lett a baj.


Maga a tészta az összekeverem-megsütöm fajta sütikhez tartozik, semmi kunszt nincs benne. Ledaráltam a mandulát. Étcsokit melegítés közben elkevertem egy kis vízzel és vajjal. Ebbe a krémbe öntöttem a mandulát, kis vaniliás cukrot, porcukrot és tojásokat, egyesével ahogy kell. Ezután még egy kis liszt került bele, és ment a tepsibe, majd a tepsi a sütőbe.

Viszont a tetején a karamell bevonat már igényel rutint és szakértelmet. Amit én gyártottam az leginkább az üveghez hasonlíthatóan kemény, repedező, késsel vághatatlan, fogak között csikorogva törő borzalom lett. A leírás szerint kicsi vaj, citromlé és cukor került az edénybe, az pedig a tűzhelyre. Kavargattam, amíg szép barna nem lett. A tészta már korábban megsült, és már a hűtőben is járt. Mikor a karamell bebarnult, kivettem a hűtőből a tésztát és lassan ráöntöttem a tetejére. Állítólag ekkor vajazott késsel érdemes csíkokat húzni a karamellbe, mert akkor a szilárdulása után ezek mentén felvágható a süti.

Már ezek a csíkok sem mentek. Annyira ragadt önmagához a karamell, hogy nem csíkokat húztam, hanem borzalmas sávokat. Sőt, ha nem hagyom abba, lehúzhattam volna egyben az egész masszát a tésztáról. Közben hajszálvékony cukorpókhálók is terjengtek mindenfelé. A legdurvább, hogy semmit sem tudtam változtatni, mert fél pillanat alatt kőkeménnyé dermedt a karamell. Feladtam. Így marad és kész.

Mindenhol csak a citromot írják, de a lényeget elfelejtik, a cukor olvadása közben mindenféle furcsa szerkezeti változásokat szenved el, amik a felhasználás szempontjából fontosak és visszafordíthatatlanok. A citrom jó, lehet sok is, 10 dkg porcukorra egy evőkanál akár. Ezt egy lábosba rakom és nagyon alaposan keverve, a legalacsonyabb lángon elkezdem olvasztani. Úgy tíz perc múlva kezd habzani, akkor már közeledünk. Amikor halványan elkezd barnulni, már a célegyenesben vagyunk, mert alig éri el az aranynál pár árnyalattal sötétebb színt, készen van, nem szabad tovább karamellizálni. Világosnak kell lennie, akkor lesz kezelhető, és vajas késsel bevagdosható. Így is gyorsan kell vele dolgozni, de megszilárdulva sem lesz kőkemény és szilánkos. A lényeg a szín, nagyon világosnak kell lennie, aranyszínűnek, nem barnának.

Vajon hol a hiba? A receptben, vagy az én elkészítésemben? Természetesen felvágni sem lehetett. A cukortető töredezett mindenfelé. Végül fűrészes késsel vágtam fel a cukrot, majd a süteményt egy rendes késsel szeleteltem. Így sikerült felkockázni a sütit, ami nagyon finom, a tészta puha, omlós, mandulás. Viszont az jár jól, akinek nem jut a cukortetőből. Mert az felvágja a száját belülről.

Hogyan készítik a karamellbevonatot?